Ő nem változtatja meg, és nem adja fel tervét a világgal és az emberrel. Nekünk annak ellenére, hogy legtöbbször csak a visszáját látjuk ennek a tervnek, és Krisztus visszajöveteléig ez így is marad. De a kereszt miatt, a kegyelem miatt úgy lehet és úgy kell élnünk, amilyennek Isten teremtette az első embert, hogy szeressük a mi teremtő Istenünket, és szeressük felebarátunkat, mint magunkat. Mert ez Isten szőttesének a színe.

Hogyha tehát így hozzuk meg döntéseinket: Isten Igéjét kutatva Isten Szentlelkére bízva magunkat, iránta való szeretetből… és nem csak iránta, hanem a felebarátunk iránti szeretetből… akkor biztosak lehetünk benne, hogy a döntésünk Isten akarata szerinti.

Mit jelent reformálni, reformátornak lenni? Vissza alakítani az eredetire. Visszatérni a forrásokhoz, mondhatnám a történet alapján a Jézustól kapható élő vízhez, nem pedig a kútvízhez. Az eredetihez. Jó utat kívánok a testvérek ehhez a sohasem kiapadó kúthoz, az Isten szeretetéhez. Nem kell szomjaznunk, vegyük az élet vizét ingyen.

A farizeusok, akik akkor ott voltak Jézus mellett, ezt megértették: nincs jogunk kezet emelni erre az asszonyra, hisz mi magunk sem vagyunk bűntelenek. Jézus felkéri a farizeusokat, hogy dobják az első követ, de ők erre elmennek. A vádlók padja kiürül.

A Bartimeus meggyógyításáról szóló történet sokak számára ismerős lehet. Talán fel is tesszük a kérdést, hogy nem túl ismerős, túl mintaszerű történet ahhoz, hogy valami újat mondjon, nyújtson számunkra?

A misszió nem egy cél, nem egy feladat, hanem egy létforma, egy életvitel. Hogyha cél vagy feladat volna, akkor azt emberi tervezéssel, missziói célkitűzésekkel, politikával, aktivizmussal el lehetne érni.

Felismered a felebarátodtól érkező segélyhívást? Közelben vagy – akárcsak Isten –, amikor segítséget kérnek?

Jézus már megoldotta az életem, és boldoggá akar tenni. Meghallod ezt az üzenetet? Hiszel benne? „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra

A húsvéti események lényege ez: Jézus Krisztus átment (általment) a halálából az életre. Nagypénteken az életből a halálba ment át, azért, hogy ez harmadnapra megforduljon. Ezáltal nemcsak a megváltoztathatatlannak tűnő sorrend fordult meg, hanem a célirány is megváltozott. Nem életből a halálba, hanem a halálból az életbe. Amiről addig csak ígéretek, sejtések voltak, az most, Jézus Krisztus feltámadásában láthatóvá, tapasztalhatóvá lett. Ez a húsvét újsága.

Amikor Krisztust hirdetjük másoknak… ne felejtsük el megismerni azt, akivel beszélünk. És nem oly módon, hogy folyton keressük a beszélgetésben, hogy mikor szúrhatjuk be Jézus nevét… hanem bízva abban, hogy a Szentlélek a maga idején megnyitja a beszélgető szívét… ÉS a maga idején nekünk is megoldja a nyelvünket, hogy a megfelelő dolgokat mondjuk. De ezt csak akkor lehet, hogyha tényleg érdekel a másik.

16 Ne tévelyegjetek szeretett testvéreim: 17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. 18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

A Jézus feltámadása mindent megváltoztat… mert lehetővé teszi ezt az új életet. És ez az új élet… az örök élet most kezdődik. Azzal kezdődik, hogy halljuk az evangéliumot, és hitben válaszolunk rá. Halljuk a szeretet evangéliumát és arra szeretettel válaszolunk. Mert hogyha az örök élet most nem kezdődik, akkor sosem fog.

Mi, a XXI. század keresztyénei, az a másik generáció vagyunk: „akik nem látnak és hisznek.” Ez nem teszi könnyebbé a keresztyén életet, hanem hitelesebbé. Bármennyire nagy a megpróbáltatás, tudom azt, hogy az én Uram és Istenem, aki nálam többet és intenzívebben szenvedett, mellettem van, és megerősít.

Lehet, hogy korona van, és ezer álmot gyászolunk el, csalódások és veszteségek érnek, és elegünk van az egészből, de Isten a te jó pásztorod is. A szeretete egyértelmű Jézusban. És ma is ugyanaz. Engeded-e, hogy ő legyen a középpontban? Elhiszed-e, hogy ő ilyen? Ha igen, akkor életed van benne.

Az öröm akkor lehet teljes, hogyha nemcsak megbocsátás, hanem megbékélés történt – ez akkor lehetséges, hogyha az ember békességben él 3 szinten: Istennel, felebarátjával, az egész teremtett világgal.

A fiú nyilván nem számított erre… hát hogy is lehetne, ez nem igazságos… hogy elpazarolta a vagyon felét… nem is tudja visszafizetni – és mégis visszafogadja az apja…és bár ez a példázat nem részletezi, tudjuk, hogy nem maradt visszafizetetlen az a tartozás… Jézus maga fizette meg saját vérével a kereszten. És ez az, amit most, jelenleg tesz az Atyai házban. Értünk imádkozik, közbenjár, és közben bíztat minket: Neked is van hely az Atya házában!