Zsid 11, Luk 2: 25-26, 36-38
Szeretett testvérek. Tudja-e valaki a jelenlévők közül, hogy mi az AR? Még ha nem is hallottad ezt a kifejezést, nagy valószínűséggel láttad már, vagy talán használtad is. AR azt jelenti: Augmented Reality – tehát „felfokozott, kiterjesztett valóság”. A legtöbb okostelefonon lehet találni olyan applikációkat, amik ezt használják – pl. …szakállt teszel magadnak, vagy Párizs utcáin felmutatja az érdekességeket…vagy a nappalidba varázsolsz egy dinoszauruszt… – ezt tehát az AR – egyrészt a valóságot látod, de azon túl még valami mást, valamivel többet is.
Nos, ahhoz, hogy a valóságot és annál valamivel többet is lássunk, nincs szükségünk egy drága telefonra, vagy applikációkra, hanem az Istentől ingyen kapott hit is ugyanezt éri el… hit által olyannak látjuk a valóságot, amilyen, de azon túl még egyebet is látunk.
Például: testi szemünkkel tekintve, a karácsonyi kisded egy egyszerű kisgyermek a jászolban (ami igaz, hogy furcsa látvány, de nem több annál). Hit által viszont többet látunk: ebben a kisdedben meglátjuk a testté lett Igét, az emberré lett Istent. Testi szemünkkel tekintve, Jézus csodái nagyszerűnek tűnnek… vakok látnak, sánták meggyógyulnak, ezrek jóllaknak… de a hit által ennél többet látunk: hogy Jézus csodái előképei az eljövendő országának. Testi szemünkkel a keresztre feszített Jézus egy ártatlanul szenvedő ember… de a hit szemével tekintve azt látjuk, hogy ez az ember értünk, helyettünk szenved.
Ezt teszi tehát a hit velünk: meglátjuk a valóságot, olyannak, amilyen…de ezen túl még egyebet is látunk – azt, amit Isten akarja, hogy lássunk.
És éppen ezt tették mindazok az emberek, akiknek a nevét a Zsidók 11-ben olvashatjuk: Ábel, Énok, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákók, József, Rácháb, stb… – kifogynánk az időből, ha fel kellene sorolni az összes példaképet a hitben… – de ezek az emberek ígéretet kaptak Istentől – egy olyan valóságról, amit még nem láttak – egy jó föld ígéretét, utód ígéretét, szabadulás ígéretét… stb…– és erre az ígéretre hittel válaszoltak – pl. Ábrahámnál – azért akarta feláldozni Izsákot, mert tudta: ha Isten megígérte, hogy utódod ad Izsákon keresztül, akkor biztos még a halálból is képes feltámasztani…– hitt az ígéretnek.
És ilyesmit tesz Simeon és Anna is, akik a 8 napos Jézust látják meg a jeruzsálemi templomban. Azt olvastuk róluk, hogy idősek… Simeon ígéretet kap az Úr Istentől, hogy addig nem látja meg a halált, amíg meg nem látja a megígért Messiást.
És épp ez az, ami ezt a két idős embert ennyire különlegessé teszi – bár nem helyénvaló semmit hozzátenni a Bibliához, sem elvenni belőle… meg vagyok győződve, hogy Simeon és Anna könnyen helyet kaphatnának a Zsidókhoz írt levél írójának a felsorolásában: mert a hit szemeivel nézve többet láttak…
Hogyha nem hittel néztek volna körül, akkor ezt mondták volna: Isten népe teljesen eltévedt… letért Isten útjáról… ezért nyomnak el idegen népek… és Isten Messiása csak nem jön… mi már idősek vagyunk… biztos, nem fogjuk megérni… – De a hit által ennél többet láttak: abban a kisgyermekben felismerték a megígért Messiást.
Múlt héten így fogalmazott Hermán Rebekka testvérünk az igehirdetésben: Hit nélkül Simeon és Anna csak a halált várták volna…de hittel, bizalommal…Isten ígéretének beteljesedését.
Ebben hasonlítanak a Zsidók 11-ben felsorolt szentekhez. – Van azonban még egy jellegzetesség. Azt olvastuk a Zsidók 11-ben, hogy bár az ószövetségi hitbeli példaképek nem látták Isten ígéretének beteljesedését, mégis hittel válaszoltak az ígéretre. Nos, Simeon és Anna esetében is ez történt: bár meglátták a kis gyermek Jézust, (emberileg tekintve) nem láthatták Isten üdvtervének a beteljesedését – amikor Jézus önmagát adta a kereszten. És mégis…a keresztáldozat mindannyiukra éppúgy vonatkozik – A Jel 13-ban ezt olvassuk – kinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. – egyes fordításokban úgy áll, hogy a bárány a világ kezdete óta megöletett – ami viszont biztos, hogy Isten a világ teremtése előtt elhatározta, hogy Jézusban váltja meg az elveszett világot – ezért van az, hogy Jézus kereszthalála visszaható erővel érvényes az ószövetségi szentekre, és előreható erővel ránk, akik utána születtünk.
Ami viszont mindannyiunkra vonatkozik, az az, hogy Isten arra szólít fel, hogy válaszoljunk az ígéreteire hittel – még akkor is, hogyha testi szemünkkel nem látjuk annak valóságát.
És épp ez a kérdés, amit ma, az év első közös istentiszteletén fel szeretnék tenni mindannyiotoknak:
Hogy tekintünk vissza a hit szemével az elmúlt esztendőre? És utána: hogyan tekintünk előre a hit szemével az előttünk levő évre?
Próbáljuk meg először a hit szemüvege nélkül. Hogyha hit nélkül kell visszatekinteni az elmúlt év nehézségeire, akkor mit látunk: betegséget…szenvedést…megpróbáltatásokat…hogy aggódnod kellett gyermekeidért, idős szüleidért, munkádért, házasságodért…lehet, hogy látod a saját hibáidat… hogy megbántottál másokat, vagy mások bántottak… lehet, hogy tragikus balesetekkel szembesültél, vagy minden szavad elakadt kisgyermekek halálhíre kapcsán… – mindezek a dolgok bizonyára igazak… és fontos megneveznünk őket… mert mind az emberi létünk nyomorúságát írják körül… és ezt látjuk, és látnunk is kell – emlékszünk, karácsony előtt arról szólt Isten igéje, hogy a világosság rávílágít a világ és a saját magunkban lakó sötétségre.
De, de hit által ennél többet látunk… látjuk például azt, hogy a betegség mellett az Úr gyógyulást ad, vagy annak a tisztességgel és kitartással történő viselését… belátjuk azt is, hogy a gyermekeinkért nem hordozhatunk a végtelenségig felelősséget, de imára kulcsolt kézzel támogathatjuk őket… a hit szeme által belátjuk azt is, a hibáink, vétkeink sokasága mellett mindig van visszaút az Atyához, és egymáshoz is… és a megbékélés íze mindennél édesebb. A hit szemével látjuk azt is, hogy maga a halál másként fest…
Hogyha hit nélkül tekintünk a halálra, csak annyi marad belőle, amit egy holland énekes, Stef Bos így fogalmaz meg: Papa – “Jij gelooft in God Dus jij gaat naar de hemel En ik geloof in niks Dus we komen elkaar na de dood Na de dood nooit meer tegen Maar papa Ik hou steeds meer van jou”.
Hogyha hit nélkül tekintesz a halálra, akkor ennyit látsz: egy végső búcsút, és egy hasító fájdalmat, ugyanis nem találsz utat a még mindig meglévő szeretetednek.
De hit által többet látsz… látod a halált, de már nem pont, hanem vesszőként…– és hit által a búcsú nem végleges (hitvallás… a test feltámadása) – és a szeretet sem fogy el, nem céltalan, nem értelmetlen, hanem Istennél megpihen.
És a megpróbáltatások mellett most az áldásokat is nevezzük meg. Hogyha visszatekintesz az elmúlt évre… mit látsz?Lehet, hogy hosszú betegséged után gyógyulást látsz. Lehet, hogy házasságkötést látsz, akár sajátodat, akár szeretteidét… lehet, hogy kisgyermek születését látod… lehet, hogy azt látod, hogy minden jól megy a munkahelyeden, békesség van a családodban, szeretteid között. Lehet, hogy azt láttad, hogy mennyire erős voltál, amikor gondoznod kellett valakit, vagy búcsút kellett venned valakitől… a – mindez lehet igaz, és valós és értékes…
De hit által ennél többet látsz… látod azt, hogy ha van is gyógyulás… néha az orvosok és gyógyszerek által történik… de mindig Isten akarata szerint. Hit által megérted, hogy a házasságkötés csak részben két ember döntése, és teljes mértékben Isten akarata két embernek… Hit által megérted, hogy gyermeket az ember nem csinál, hanem ajándékba kap. Belátod, hogy az erőd, hogy végezd a munkádat, sem a sajátod, hanem Istentől kaptad… Belátod, hogy a családi békesség nem magától értetődő, hanem isteni kegyelem… és belátod, hogy a nehéz pillanatokban nem saját erődből maradtál lábon, hanem Isten maga hordozott karjaiban.
Hogyha így tudsz tekinteni a múlt esztendőre… hit által… mit jelent ez az új évre nézve? Mit látsz az új évben… a hit szemüvege nélkül? Látod-e a világ nyugtalanságát… hogy az emberek egyre inkább két táborba oszlanak mindenféle kérdés kapcsán… Hogy annyira bizonytalan a gazdasági helyzet? Hogy annyira szenved a teremtett világ? Hogy nem csitulnak a háborúk?… mindez igaz… és hozzátartozik a valósághoz…
De a hit által ennél többet látsz… Meglátod azokat az embereket, akik dolgoznak az igazságosságért, és békéért… meglátod, hogy a világ békessége törékeny és ideiglenes… meglátod, hogy a világ összes bizonytalansága ellenére, Isten mégis kézen tartja a világot…
A hit által mindent másnak látunk… látjuk a valóságot… de annál többet…
Ezt tették a hitnek hősei, az ószövetségi szentek a Zsidók 11-ből… hallották Isten ígéreteit, és aszerint cselekedtek… ezt tette Simeon és Anna: látták azt a kis gyermeket, és elhitték, hogy Ő a megígért Messiás… És hogyha mi így tekinthetünk vissza az elmúlt évre, és így tekinthetünk előre az elkövetkező évre… akkor nem marad más hátra, mint Simeonhoz és Annához hasonlóan, áldjuk Isten énekünkkel, életünkkel. ÁMEN
Kegyelmes Istenünk, hálásak vagyunk Neked azért, hogy ennek az új esztendőnek az elején ismét összegyűjtötted ezt a kis közösséget, azért, hogy egymásnak azt kívánhassuk: ebben az új évben is Isten irányítsa lépteidet! Köszönjük, hogy ehhez igédet akarod adni, mint fényt és lámpást lábaink elé. Kérünk, légy Szentlelked által most úgy itt közöttünk, hogy az Ige, amit hallunk, ne csak a fülünkig, hanem szívünkig hasson, és onnan bentről határozza meg, hogy hogyan tekintünk Terád, egymásra, magunkra, az egész világra. Áldd meg együttlétünket, Igéd hirdetését és hallgatását. Jézus Krisztusért kérünk. ÁMEN
Mindenható Istenünk,
Jöjj, Urunk Jézus! Taníts minket imádkozni, taníts minket hinni! – mert nélküled semmik vagyunk. Jöjj, úr Jézus, és hozd el, teljesítsd az Országodat, Királyságodat itt a földön! Ezt a kérést az egyház sok száz éve hangoztatja… és a Te néped már sok ezer éve – így kiáltott fel hozzád Simeon és Anna is – és hálát adunk neked azért, hogy a hit szemével engedted őket nézni a megszületett kisgyermek Jézusra.
Kérünk, add, hogy ebben a drága, régvárt gyermekben megláthassuk az értünk szenvedő Krisztust is, aki önmagát adta értünk. Mert hogyha Rá tekintünk, akkor bírható, tűrhető a megpróbáltatás, és áldásos minden Tőled kapott ajándék.
Köszönjük, hogy akkor, amikor visszatekintünk az elmúlt évre, ezt a hit szemével tehetjük. És ez nem egy döntés, amit mi hozunk, hanem általad kapott drága ajándék. Istenünk, arra kérünk, légy velünk akkor, amikor nehézségekkel küszködünk. Legyen szó betegségről, gyászról, egyedüllétről, a mindennapi gondokról, a gyermekekért, idősekért viselt aggodalmakról – Te segíts mindezeket hordozni.
És kérünk, adj hálás szívet, hogy minden ajándékodat úgy fogadjunk, hogy érte Téged áldjunk! ÁMEN
Kelemen A. Csongor prédikációja, mely elhangzott Zwolléban, 2023. január 8-án.