Tekintsünk arra a Krisztusra, akire épülünk, arra a sarokkőre, akire életünket, egyházunkat építhetjük. Ekkor történik meg, hogy a kapott gyümölcsöket nem magunknak tartjuk, elindulunk vagy még jobban megerősödünk abban a felfogásban, hogy a Világ és benne mi is az egész életünkkel Isten tulajdonai vagyunk, benne csak birtoklunk és nem bitorlunk.