A nevem Kis Kendi Dávid, egy kelet-szlovákiai helységből, Bodrogszentes nevű faluból származom. (Kassa 100 km, Sárospatak 30 km, Kisvárda 40 km). 1994. május 27-én születtem Királyhelmecen egy magát reformátusnak valló család első gyermekeként. Édesapám asztalos munkákat végez, édesanyám a királyhelmeci postán ügyintézőként, a 4 évvel tőlem fiatalabb húgom pedig virágkötőként dolgozik.
A 2014-es Debreceni Református Hittudományi Egyetemre jövetelem előtt felsőfokú oktatásban két félévet töltöttem a Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatójaként, gazdaságinformatikus szakon. Az első év után a nevezett felsőoktatási intézményben a hallgatói jogviszonyt megszakítottam, mivel nem ez volt az én utam. Isten mást tervezett számomra és ezt tudtomra is adta.
Bodrogszentes református temploma
Amikor a teológia nyílt napjára készülve kerestem otthon egy megmaradt DKV-vonaljegyet, sokkal nagyobbra, Isten vezetésére leltem az ő igéjén keresztül. A holmik közül egy igés kulcstartón szereplő textus, a Bírák 18,6 verse erősített meg: „Menjetek el békességgel! Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok.” Azt a vonaljegyet azóta sem találtam meg.
A teológiai éveim alatt a tantárgyakra való készülés mellett fontosnak tartottam a kutatói munkát. Tanulmányaim nagy sikereként éltem meg azt az amerikai körúton való részvételt, amikor 2018-ban Grand Rapidsben frissen alapított gyülekezeteket látogattunk meg. Ott és akkor, az időeltolódás ellenére sokat írogatva ismerkedtem meg Violával, akivel hazajövetelünk után találkozgatni kezdtünk.
Másik nagy örömöm az volt, hogy a 2019/2020-as tanév őszi félévében a Theologische Universiteit Kampen cserediákja lehettem az Erasmus ösztöndíj-program keretében. Az akkoribban szerzett tapasztalataim alapján döntöttem úgy, hogy újra Hollandiába költözök, jelenleg már a feleségemmel Erbach Violával, akivel idén nyáron kötöttünk házasságot.
A tudományos élet mellett a szolgálatokból is kivettem a részem. Már a teológiai tanulmányaim előtt, gyülekezeti munkatársként nyári táborok megszervezésében és vasárnapi iskolák levezetésének segítőjeként szolgáltam. Gyülekezeti gyakorlatomat a Balmazújvárosi- és a Nagyhegyesi Missziói Egyházközségekben töltöttem. Sok pozitív tapasztalatra tehettem szert gyakornoki évem alatt, az óvodai csoporttól kezdve, a bibliaórás nénik köréig. Diplomámat ez év júliusában kaptam kézbe a Debreceni Nagytemplomban.
A szeptembertől kezdődő időszakot 2022 májusával záródóan Kampenben töltjük. Terveim között szerepel meglátogatni Hollandia-szerte a magyar gyülekezeteket, közösségeket, illetve szívesen ismerkednék meg a gyülekezet tagjaival családlátogatás alkalmával. E helyről is szeretettel köszöntöm a Zwollei Harangszó olvasóit!
A nevem Erbach Viola, és 1994. augusztus 13-án születtem Kárpátalján, Beregszász községében. Férjemmel, Kis Kendi Dáviddal ellentétben családom nem mondható reformátusnak, sőt valójában magyarnak sem, ugyanis mindamellett, hogy otthon elsősorban oroszul beszéltünk, ortodoxnak is voltam keresztelve. Édesanyám számára (akinek egyik szüleje orosz, másik szüleje pedig magyar volt) mégis nagyon fontos volt a magyar neveltetés és a magyar kultúra átadása. Így mondhatom mindenek ellenére anyanyelvemnek a magyart és így járhattam mindvégig magyar nyelvű iskolákba. Iskolai tanulmányaimat Ungváron, Munkácson, illetve a Nagyberegi Református Líceumban folytattam.
Munkácsi református templom
A református hitre találásom története az egyszerű – mondhatni gyermeki – csokoládé szeretetével kezdődött. Kisiskolás koromban az ortodox gyermekeket katolikus hittanra iratták be az iskolában – mondván a kettő között kevesebb a különbség, mint mondjuk az ortodox és a református között. Egy nap az akkori legjobb barátnőm Liza, egy nagy tábla csokival jött vissza a református hittanról – méghozzá olyan külföldi csokival, amit mindaddig soha életünkben nem kóstoltunk, de még csak nem is láttunk. Hat éves énem számára mindez olyan meghatározó élménynek bizonyult, hogy még aznap kértem édesanyámat, írasson át református hittanra. Édesanyám eleget tett kérésemnek és így lettem én ortodoxból református. A református hit melletti tényleges döntés számomra 2008-ban következett el, egy ifjúsági tábor és lelkészeink Dancs Róbert és felesége Edina hatására – így 2019 májusában konfirmációm alkalmával már szívből tehettem fogadalmat a Munkácsi Református Egyházközség előtt.
Teológiai tanulmányaimat 2012-ben kezdhettem el a Debreceni Református Hittudományi Egyetem falain belül. A teológiai évek alatt sok fontos baráti kapcsolatot szerezhettem, megismerkedhettem a férjemmel, rengeteget tanulhattam magamról és Istenről. Világot is láthattam, megismerhettem több nép és több kultúra reformátusait. 2015-ben egy évet tölthettem Edinburghban, ahol a mesteri diplomámat szereztem meg, 2017-ben pedig részt vehettem egy nyári egyetemi képzésen Wuppertalban, ahol találkoztunk a világ összes szögletéből érkező református teológusokkal és lelkészekkel: volt közöttük egykori cirkuszi akrobata, női tábori lelkész és volt sportoló.
Gyakorlati évemet az Ungvári Református gyülekezetben töltöttem el, ahol mentor-lelkészemmel, Héder János főjegyző úrral, ukrán és magyar református gyülekezetben is szolgálhattunk egyaránt, illetve betekintést nyerhettem az egyetemi lelkészség titkaiba is.
2018-ban felvételt nyertem a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájába, melynek jelenleg is hallgatója vagyok. Kutatásom témája „Inkulturációs és ökumenikus kihívások az ukrán keresztyén egyházak szolgálatában 1991 óta”. Kutatásom során elsősorban az ukrán egyházak missziói stratégiáit és tanításait vizsgálom, különös figyelmet szentelve annak, mennyiben változott a tanításuk Ukrajna függetlenségének megszerzése óta.
Jelenleg, férjemmel Kis Kendi Dáviddal Kampenben élünk. Én, az Erasmus program keretein belül itt folytatom a doktori tanulmányaim harmadik évét, míg Dávid a Zwollei Magyar Evangéliumi Református Gyülekezetben tölti Erasmus gyakorlatát. Soli Deo Gloria!
Megjelent a Zwollei Harangszó 2021/9-10 számában, mely teljes terjedelmében letölthető innen.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 