Az alázat és az engedelmesség olyan tulajdonság, amely a férfit és a nőt egyaránt ékesíti. Miért? Mert ez azt a lelkületet mutatja, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg nekünk. Hogyan lett Jézus az egyháznak a feje? Úgy, hogy megalázta magát, és odaadta az életét: megkeresztelkedett, szolgált, lábakat mosott, és a keresztre ment. Ez a Jézus mindenkié egyformán: férfiaké és nőké, zsidóké és görögöké. És mindenkit befogad, aki alázatos szívvel járul hozzá, és ezt mondja: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”

Miért emlékezünk hát a múltra? Nem azért, hogy megismétlését elkerüljük. Azért sem, hogy idealizáljuk. Hanem azért, hogy példát vegyünk őseinkről, akik elmondják nekünk a kicsiny emberek történetét a hatalmas Isten kezében. És ebben a történetben… mint az egész történelem középpontjában… ott áll annak az egyetlen névnek…Jézus Krisztusnak a keresztje. Ami előtte volt… előre tekintett Őrá. Ami utána jött… visszatekint Őrá, és előre néz arra a pillanatra, amikor dicsőségben visszatér.

Isten fenyítése soha nem bosszú. Mindig megmentő szeretet. Ő gyakran ugyanazzal a kézzel fenyít és áld meg, ugyanazt az eszközt használja arra, hogy fájdalmat okozzon – és arra, hogy gyógyítson. Ha ezt felismerjük, akkor tanulunk, mint a gyermek, akit szeret az apja.

Ő eljött – hozzánk is! És ha hittel befogadjuk őt, megkapjuk azt a kiváltságot, hogy minden hívővel együtt, aki valaha élt, bizonyságot tegyünk megváltó hitünkről: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Nem kell emberek előtt térdre borulnunk, hogy tiszteljük őket. Ez a tisztelet Istené. Nem szabad térdre borulnunk a világ ígéretei előtt sem. De igen: térdre kell borulnunk Isten előtt, aki ismeri a szívünket, aki a menny és a föld Királya; térdre kell borulnunk előtte bűnbocsánatért könyörögve; és mindazt, amink van, rendelkezésére kell bocsátanunk – ahogy a bölcsek is kinyitották kincseiket.

Jól válaszolt valaki Krasznahorkai meglátására: kifogyott a remény? Nem, van remény, csak tudni kell, hogy hol lehet megtalálni. Bárcsak próféta szólt volna belőle. Abban az örök igében és fényességben, ami Krisztusban testté lett. ÁMEN