Akinek van füle a hallásra, hallja!

Erdélyben, Segesváron van egy kis, XVI. századi szász templom, amit egy lepratelep és kórház mellé építettek. Németül így hívják: Siechhofkirche.

Ennek a kis templomnak különlegessége az, hogy bejárata mellé, a külső falára is építettek egy szószéket, amire a szász evangélikus prédikátorok kiállhattak, hogy a templomkertben, biztonságos távolságban álló leprásoknak is hirdethessék azt az Igét, amire oly nagy szükségük volt. Lásd, a mellékelt fényképeket:

Szinte látjuk is magunk előtt, amint ott állnak a templomkertben az erejüket veszett, kötszerekkel bekötözött leprások (a tisztátalanok), biztos távolságra az igehirdetőtől, a „normális”, egészséges emberektől, elérhetetlen távolságra egy olyan világtól, mely őket nem akarja, nem tudja befogadni. De mégis…akár leprások, akár nem….az Evangéliumot muszáj volt hallaniuk!

Időközben sok minden megváltozott a világon. Segesváron is. A járvány elment. Éppúgy, mint az erdélyi szászok zöme, akik a kommunista elnyomás hatására kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, és akiknek „Siebenbürgen, süße Heimat” már csak távoli, talán mesebeli táj. Régi, falusi vártemplomaik üresek, romosak. A Siechhofkirchét viszont történetesen egy Görög Katolikus gyülekezet használja.

És időközben semmi sem változott a világon. Erdélyben sem, és Hollandiában sem. Vagy másképpen tekintve, ismétlődni tűnik a történelem. Egy új járvány seper végig a világon, és megálljt parancsol annak a felgyorsult világnak, amit az ember magának alkotott, de gyeplőjét már nem tudta kézben tartani. Ez a megtorpanás pedig némelyeknek tragikus, de mindenki számára mélyreható következményekkel bír. Ezeknek a következményeknek egyike: bezárt templomok, zártkörű istentiszteletek, amiket az internet segítségével hallgathatnak, nézhetnek az otthon ülők.
Szinte látjuk is magunk előtt, amint otthon, vagy kórházakban, kanapén, fotelben ülve, ágyban fekve, Korona-páciensek vagy potenciális hordozók – mint modern „tisztátalanok” – ezrei követik ezeket az online istentiszteleteket, biztos távolságra az igehirdetőtől, egymástól. De mégis…akár korona-páciensek, akár nem…az Evangéliumot muszáj hallaniuk!
Melyik Evangéliumot? Hát az Jézusét! Azt, amelyiket Tőle kaptunk, és amelyik Róla szól, mivel Istennek Országa Benne közelített el.

Amire mi jelenleg nem vagyunk képesek, amit nekünk nem szabad megtennünk – éspedig egymáshoz közelíteni – azt Jézus Krisztus felénk már régen megtette.

Jézus maga a záloga, bizonyítéka annak, hogy Isten nem egy kifürkészhetetlen, elérhetetlen távolságban lakozó Isten akart maradni, aki biztos távolságban tartja magát minden emberi nyomorúságtól, tisztátalanságtól, bűntől, hanem Jézus Krisztusban olyan közel jött hozzánk, amennyire csak lehetséges. Betlehemben Isten emberi gyermekké vált; a Golgota keresztjén magára vette ember-létünk legfájdalmasabb, legrejtettebb nyomorúságát, még a halált is, csak hogy minket attól megválthasson; a húsvéti üres sír hirdeti a feltámadt dicsőségét és az örök életet…pünkösdkor pedig annyira közel jött Isten az emberhez, hogy a Szentlélek által szó szerint benne akar lakozni minden ember belsejében, aki életét elvesztette és megtalálta Krisztusban.

A távolságtartás korszakában ez különösen beszédes: Isten ennyire közel jött hozzánk…Igen, hihetetlennek tűnik, de mégsem érhet teljesen meglepetésként, hisz Jézus maga is ezt hirdette már fellépése kezdetén, amikor így foglalta össze az Evangéliumot: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!” (Mt 4: 17). Ez pedig egy olyan ország, melybe önerőnkből soha nem juthattunk volna be. Ahhoz túlságosan esetlenek, romlottak, töredékesek, bűnösök, tisztátalanok vagyunk…olyanok lennénk, mint a Jézus kora-beli leprások, vagy a segesvári fertőző betegek a Siechhofirche udvarán, vagy a jelenlegi Korona-betegek…az Aranykapukon kívül ragadnánk…egymástól és Istentől távol.

De áldott legyen az Úr, hogy nem olyan Főpapot adott nekünk, aki ne tudna megindulni a gyengeségeinket (Zsid 4. 15), hanem valóban olyan, aki megtapasztalta, és magára vette a mi elhagyatottságunkat, fájdalmainkat, betegségeinket, vétkeinket. (vö. Ézs 53).

Ennek a Jézusnak az Evangéliuma kell hangozzék minden templomi belső vagy külső szószékről, minden online prédikációban, minden otthonban, az utcán, iskolákban, kórházakban, börtönökben… Adjátok hát tovább a jó hírt, hogy van gyógyulás, van bűnbocsánat, van megbékéltetés, van kegyelem, van örök élet, éspedig Nála, aki velünk és értünk szenvedett, velünk és értünk tapasztalta meg az Istentől és emberektől való elhagyatottságot, és velünk és értünk halt meg, hogy minket mindezektől megváltson, és támadott fel az örök életre, hogy nekünk azt megszerezze! Akinek van füle a hallásra,hallja!

Kelemen Attila Csongor, lelkipásztor,2020 április 8-án, húsvét nagyhetében. Megjelent első ízben a Zwollei Harangszó 2020/3 számában, ami letölthető innen.