„Gyermekvonatok” indultak, kereken 100 éve.

Tartalomjegyzék

I. Knébel Miklós szolgálata
II. Megkeresztelésétől a pappá való szenteléséig
III. 1920-1926 : Hollandiában szolgál, ő a „Hongaarsch Priester!”
IV. Belgium: bizalmasan így nevezték: „Monsiegneur Miklós!”
V. Knébel Miklós foglalatosságai közül, Budapesten és Esztergomban: 1926-1932
VI. Menteni ami menthető: Knébel Miklós 1947 és 1949 között Hollandiát választja munkamezejéül

I. Knébel Miklós szolgálata (1892-1949)

Életműve szorosan kapcsolódik a holland- magyar-belga egyházi kapcsolatok és a két világháború közti gyermeksegély akciók történetéhez. Nincs olyan tanulmány, ahol ne tudnának a pásztori szolgálatairól és közvetítő kulcsszerepéről az országos egyházak között.A budai Krisztinavárosban, ahol 1932 és 1944 között volt lelkész, megtudtuk, hogy a pincébe mentett iratait, a könyvtárát és a parókia összes iratait a víz tette tönkre. Előadásunkat főleg a korabeli újságok hírei és egyes szaktanulmányok alapján készítettük és legjobb tudásunk szerint ellenőriztük a Knébel Miklóshoz kötődő híradásokat.

Hermán M. János előadása a konferencián

Életműve ismertetését egy alapdokumentummal kezdjük el, a halotti kártyájának a bemutatásával, amelyet a belgiumi gyermekakcióról szóló írásomban 25 évvel ezelőtt én még nem láttam. Ezt a gyászjelentést Borovi József közölte a hollandiai magyar katolikus papok szolgálatáról írott könyvében, 2002-ben.

Knébel Miklós papnak még a gyászjelentése is feladatot továbbit: „Imádkozzunk Magyarország gyermekeiért!”

Knébel Miklós halálosan belefáradt a németországi lágerekben rekedt sok ezer magyar gyermek mentésébe, a Hollandiába való hozatalukért folytatott küzdelembe. Megdöbbentő tény, hogy amikor egy támogatást és segélyt gyűjtő szolgálata rendjén, 1947 március 13-án, Kwintsheul templomában lejött a szószékről, megbotlott és elesett. A fején mély, vérző seb támadt, agyrázkódást is szenvedett. Ekkor lemondták a meghirdetett előadásait, de a limburgi magyar bányászok meghívásának 1949 áprilisában mégis eleget akart tenni.

Ismeretessé vált, hogy 1948-tól már zajlott a Mindszenthy-per, és kérésükre a magyarországi állapotokról akart beszámolni. Előadását követően rosszul lett, elájult.W. Jansennek, a vendéglátó káplánnak a lakásán orvosi ellátásban részesült, élt a szent jegyekkel, másnap elhunyt. Csütörtökön, április 23-án gyászmisét tartottak a niuwenhageni templomban, koporsóját vasárnap Amszterdamba szállították és az Ambon-plein területén lévő Gerardus Majellakerk templomából búcsúztatták: hétfőn, 1949 ápr. 25-én. Az „In Memoriam” szerint Mgr. Prof. Mr. Dr. Miklós Knebel de Kőszegh 1892 nov. 20-án, Szombathelyen született, és a limburgi Nieuwenhagen helységben hunyt el 1949 április 20-án. Amszterdamba temették el a Római Katholikus Szt. Borbála (St.Barbara) temetőbe, a papok nyugvóhelyére 1949 április 25-én. Hollandiában élt 1947 május 3-tól kezdve, ahova Mindszenthy József hercegprímás kiküldötteként érkezett, azért hogy segítse a „Stichting Hulpactie voor Hongarije” műkődését.

Urbán-Kátay Emőke, Xandra Toppen és Urbán Ákos a heerenveeni Xandra Toppen édesanyjának „gyermekvonatos” leveleit mutatja be a konferencia szünetében

Halotti kártyáján felsorolták a tisztségeit és a kitüntetéseit: pápai titkos kamarás és az „Actio Catholica Hungarica” hollandiai főlelkésze. Háromszoros lovagi tisztséget viselt: a Máltai Független Lovagrend, a belga Leopoldsorde és a holland Oranje-Nassau rendekne kvolt a kitüntetettje. Kitüntetései közé tartozott a magyar „Rubrica Hungarica” keresztje.

Öt veretes mondatba foglalták össze, hogy milyen készségei voltak és hogy betegen is milyen áldozatok hozatalára volt képes. A gyászlevél befejezése a már említett kérés: „Az Úr Jézus Krisztus békessége legyen véletek! Imádkozzatok érette és Magyarország gyermekeiért!”

Egy úgynevezett imádságot felajánló és annak meghallgatását kérő levél (bidprent) is a kezünkbe került, amelyben a gyászjelentés kiegészül a Magyarországért, az üldözött és a szenvedő keresztyénekért mondott könyörgéssel. Megemlítik a halálán lévő magyar pap utolsó szavait:” Milyen nagyszerű, hogy valaki a Katolikus Egyház híve lehet!”

A hollandiai napi sajtóban ilyen címmel is írtak róla: Elhunyt Mgr. Knébel Miklós, a magyar ügyek szószolója, Hollandia barátja!

II. Megkeresztelésétől a pappá való szenteléséig 1892-1917

Knébel Miklós a vas megyei Szombathely városában született, éspedig a Szily János utca 34. szám alatt, 1892 november 20-án. Keresztelték nov. 21-én. A „Miklós” keresztnév M. betűjének az alsó szárához még bejegyezték, , hogy az „Ede” és a „Ferenc” nevek viselésére is jogosult. Édesanyja neve Schilhan Ilana (sic!, Ilana) , Édesapja Knebel Kornél ügyvéd , mindketten római katolikusok. Keresztszülők: Mayer Ede gépgyáros és neje, Schilhán Mária, szintén katolikus hitűek. Akkori szombathelyi lakhelyük környéke: Horpács, Kámon utca. Nagyapja, Knébel Ferenc a környék egyik sikeres fényképésze volt, aki a gyógyszerészeti karrierjét félretéve, a fényképészet művészi szinten való művelését sajátította el, és nyitott is egy „fényíródát” Szombathelyen.

A jómódúnak tűnő régi nemesi katonacsalád sorsáról jelenleg keveset tudunk, illetve annyit, hogy Kornél nevű öccse az apai példát követve az ügyvédi pályát választotta, továbbá, hogy bátyját fel is kereste Hollandiában és levelezést is folytattak.

Knébel Miklós a szombathelyi Premontrei Rend gimnáziumának az elvégzése után (egyidős volt a szintén ott tanuló Mindszenty Józseffel, akkori nevén Pem Józseffel) jogot végzett a budapesti egyetemen, azután a bécsi Pazmaneumban teológiai tanulmányokat folytatott , ugyanott teológiai doktorátust is szerzett . Otthonosan mozgott a filozófia és az egyházjog területein, ezeket a szakokat kedvelte. Pappá való szentelése 1917-ben volt június 19-én. Többször is úgy nyilatkozik, hogy papi-lelkipásztori programja az összetartás, és — Krisztus Urunk szellemében — az egymás iránti szeretet ápolása.

III. 1920-1926 : Hollandiában szolgál, ő a „Hongaarsch Priester!”

Azoknak a forrásoknak az alapján, amelyekből a família történetét tanulmányoztuk, arra a következtetésre jutottunk, hogy családi értékrendszerükben fontos volt a tanulás és a tanítás, a művészetek pártolása, a közösség szolgálata, főleg az egyház keretében. Nyilvánvaló, hogy Knébel Miklósra a missziós lelkület jellemző. /A Katolikus Lexikonban az áll, hogy 1920-ban Indonéziában paposkodik, de ezt máshol senki sem említi./ Politikai nézete, bátor magatartása miatt a tanácsköztársaság idején szinte kivégezték: 1919 június 24-én a szervezkedő magyar hazafiak a vörösök ellen fegyveresen akartak fellépni és ezt a harangok megkondításával akarták a lakosság tudtára adni, hogy egyszerre lendüljenek támadásra. Nem sikerült, a szentendrei lelkészt kivégezték, Knébel Miklóst a budaörsi katonai laktanyába hurcolták ahol halálra ítélték, de a budaörsi nép kiszabadította a szeretett káplánját.

A budaörsi állomáshelyéről Mészáros János érseki helynök Hollandiába küldi, mert addig itt nem volt magyar katolikus pap, pedig egy lelkész tekintélyére és tudására nagy szükség volt. A magyar-holland egyházi kapcsolatok addig fölényesen protestáns töltetűek voltak. Knébel plébános Budaörsön 1920 dec. 18-án még egyházi ügyeket intéz, de 1920 karácsonya előtt már megérkezik a második katolikus gyermekvonattal. /Hazatérésének időpontja: 1926. május 6. Ebben az intervallumban, 1920 és 1926 között a holland, 1923 januárjától pedig a belgiumi katolikus gyermeküdültetést viszi sikerre./

Időrendben: 1926. február 10. volt az első budapesti gyermekvonat indulási ideje, ezt református szerelvénynek mondják, de úgy tudjuk, hogy a névsor legalább 25 százaléka katolikus gyermekből állott. A második gyermekvonat indításáról 1920. május 26-án már a katolikus egyház gondoskodott a budapesti főpolgármester segítségével és a 300 főből álló gyermekek életkora 14 és 17 év között váltakozott, vagyis a legnehezebben kezelhető kamaszkorúakról volt szó, ami be is igazolódott, mert nem támadt kedvező hírük. Továbbá a kísérő lelkész, Tóth Tihamér is nehézségekkel küzdött.

Magyar gyerekek Hollandiában. A hátsó sorban álló plébános valószínűleg Knébel Miklós.
A kép forrása: Historisch Beeldarchief Migranten

A Knébel Miklós kísérete alá tartozó vonaton négy magyar apáca is gondozta a 400 kisgyermeket, amíg megérkeztek a Nieuw Herlaer nevű hideg kolostorba, amely St. Michielgestel településen volt, Vught közelében. A mostoha körülmények között nagy dolog volt a megbetegedett gyermekek ápolása, a holland lakosság között ennek híre ment és elkezdték családokhoz fogadni a gyermekeket. Innen kezdve már minden csak jobban sikerülhetett. A háttérből az RK Huisvestingscomité, az 1914-ben, ‘s Hertogenbosch-ban létrehozott RKHC segített meg a holland Vörös Kereszt, a püspökük és a plébánosok.

Óriási segítséget jelentett, hogy a holland nyelvet gyorsan megtanuló Knébel Miklós a holland püspöki kar engedélyével az ország összes templomában prédikálhatott, és élt is ezzel a lehetőséggel: volt olyan vasárnap vagy ünnep, hogy naponta négyszer misézett illetve tartott előadást a gyermekek befogadása érdekében. Megjelenik 1921-ben a hírneves Bangha páter is, a magyar sajtóapostol, aki Knébel társaságában járta az országot és a bolsevizmus terjedése ellen a keresztyén sajtóval próbált védekezni.

Könyvtárnyi címet lehetne sorolni ennek a munkának a lelki vonatkozásairól, akárcsak arról a szokatlan, de igen hatásos diplomáciai szerepről, amely a gyermekakcióhoz kapcsolódott.
Egészen meglepő, hogy 1925 táján már 14 ezer fölötti a katolikus gyermekek összlétszáma, és ezt csupán egy vagy két ezerrel haladja meg a protestáns gyermekek létszáma. Azt is elérte, hogy tehetős hollandiai és belgiumi tisztelői konyhákat, iskolákat és szeretetintézményeket támogattak Budapesten és más magyarországi városokban.

Xandra Toppen édesanyja írta 1924- ben

A Hollandiába gyakran utazó érseki helynök és Csernoch prímás sugallatára az egyházi kapcsolattartási csatornákon keresztül veszi fel Knébel Miklós a kapcsolatot 1923-ban Belgium főpapjaival.

Egy év múlva, 1924 okt. 18-án Párizsba utazik és sikeres tárgyalást folytat a francia kardinálissal, aki szintén készséget mutatott a magyar gyermekek fogadására. /Jelentős tényezőnek számít Knébel Miklós előléptetése az egyházi hierarchiában: 1924 február 29-én pápai kamarássá nevezték ki./

Számos prédikációja és előadása mellett Knébel mestere volt a gyermekekkel való foglalkozásnak, ünnepélyek szervezésének, énekléseknek, színdarabok előadásának. Vonatok indulásakor és érkezésekor mondott hatásos beszédeket, és sokszor gondoskodott a nevelőszülőknek meg a befolyásos támogatóknak a szimbolikus magyar tárgyakkal való megajándékozásáról. Igen fontos volt a holland családok megnyerése és a közvélemény pozitív befolyásolása, hiszen a vonatos utaztatást szinte kizárólag Hollandiából fizették.

Összeírtuk azokat a városokat és falvakat ahol megfordult Hollandiában, eddigi ismereteink szerint az öt és fél év alatt meghaladja a százat is az általa felkeresett helységek száma. Zwolléban is járt 1921-ben.

Egyszerű és zseniális volt a „Beknoopte Hongaarse Spraakleer met woordelijst” 1922-es kiadása, amelynek a segítségével a pap gyóntatni is tudott. Összesen öt kiadást ért meg, és egy hatodikat is a második világháború után, valószínűleg ismét Knébel Miklós szorgalmazására. Egy ilyen példányt én is láttam a nagysármási Bene Gábor tulajdonában, aki Belgiumban üdült gyermekkorában.

Sehol sem találtuk nyomát annak, hogy a magyar protestánsokkal valamilyen téren együttműködött volna. Feltűnő, hogy amikor 1923 dec.21-én a Magyar-Holland Társaság egy gyönyörűen festett üvegablakot ajándékozott a Noordeinde palotában, Wilma királynő 25 éves jubileuma alkalmával, akkor a magyar katolikus meghívott, aki csak Knébel lehetett, bizony hiányzott. Valamiért nem akart Kállay Kálmánnal egy társaságban szerepelni? Hazatérése után azonban, 1926 őszén, már együtt búcsúztat egy Budapestről induló vonatot a Kálvin-téri református lelkésznek, Göde Lajosnak a társaságában.

A századik gyermekvonat indításakor, 1926 ápr. 17-én – Horthy Miklós kormányzó is jelen volt az egyházi méltóságok társaságában. Ezt az eseményt egyaránt ünnepelték Belgiumban és Hollandiában. Azt is ügyesen időzítették, hogy a holland nép áldozatkészségét kiemelve, Knébel Miklós 1926 május 4-én köszönő búcsúbeszédet mondhasson a hilversumi rádióban.

Magyarország 1927-ben a gyermekvonatos segélyezést leállíttatta, azzal az indoklással, hogy az ország gazdaságilag immár megerősödött. A vendéggyermekek és a nevelőszülők kapcsolattartása azonban nem szűnt meg, a szeretet emlékei máig hullámoznak és gyűrűznek az utódok szívében.

IV. Belgium: bizalmasan így nevezték: „Monsiegneur Miklós!”

Török Kornél brüsszeli magyar főkonzul, aki Knébel Miklósnak jó barátja volt, a „Gyermekvédelem Lapja” hasábjain (1927/5, p.166-167) meghatódva emlékszik arra a pillanatra, amikor a belgiumi Mercier kardinális szavára, szerény méretek között, beindult a gyermekakció és a belgiumi Turnhout városába 64 magyar gyermeket „csempésztek” át Hollandiából. Ez 1923 januárjában történt, amikor Knébel Miklós felkereste Mercier bíborost és átadta neki Csernoch János esztergomi érsek levelét. Ezt a Hongaarsch Kinderwerk, azaz a Magyar Gyermeksegély titkárságának a felállítása követte, amelynek Janssen kanonok lett a vezetője.

Tasmanstraat, Hága.Magyar iskola, 1926 – Knébel Miklós fekete köpenyben, balról az első ülő személy.

Az első belgiumi gyermekvonattal 1923 júniusában 450 gyermek érkezett, 1927-ig összesen 18.000-re tehető az ott megfordultak összlétszáma. / Török szerint 1927-ben még négy ezer magyar gyermek tartózkodott Flandriában és Walloniában. Egyszerű számítással érthető is ez a 18.000 ezres létszám, ugyanis a Belgiumban nyilvántartott, ilyen jellegű szerelvények száma kereken negyven volt./

Az Országos Gyermekvédő Liga statisztikája 1930-ig 21.542 gyermek nevéről tud, ami tiszteletreméltóan magas teljesítmény. Amikor 1926-ban Knébel Miklóst hazahívták a felettes egyházi hatóságai, Belgiumban és Hollandiában egyaránt rezignáltan fogadták a hírt. Úgy gondolták, hogy hozzá hasonló lelkes szervezőre már nemigen számíthatnak. Kipper Károly SJ atya azonban méltó volt a munka folytatásához, házról házra járva látogatta az ottmaradt gyermekeket és a híveit. Kipper mintegy hat ezer belgiumi magyarnak volt a papja az 1934-ben bekövetkezett haláláig.

Szóljunk arról is, hogy Knebel Miklóst krisztinavárosi lelkész korában magas belgiumi megtisztelés érte. 1940 januárjában, III. Lipót belga király megbízásából, Lalaing gróf, a budapesti belga nagykövet Knébel Miklóst a gyermekmentési érdemei fejében a belga Koronarend parancsnoki keresztjével tüntette ki..

Egy mondat erejéig szükséges azt is megemlítenünk, hogy dr. Kállay Kálmán a belgiumi protestáns gyülekezetekben igyekezett magyar protestáns gyermekeket elhelyezni 1923 és 1925 között. Ez a munka sincs részletesen felderítve.

V. Knébel Miklós foglalatosságai közül, Budapesten és Esztergomban: 1926-1932

Életének erre a korszakára rányomja a bélyeget a főpapok váltakozása a bíborosi, azaz a hercegprímási székben. 1927 nyarán elhunyt Csernoch János és Serédy Jusztinián lesz az utóda 1945-ig.

Érseki titkárként Knébel Miklós búcsúztatja azt az Irlet Károly által szervezett gyermekvonatot 1926 júniusában, amely 3 országba, Belgiumba, Hollandiába és Svájcba vitte a gyermekeket. Albrecht herceg Mosonmagyaróvárig kiséri el ezt az úgynevezett legnagyobb szerelvényt.

Hajtó Vera anyagából rendezett kiállítás

Knébel a kormányzótól 1926-ban kapta meg a magyar Vöröskereszt csillagos érdemérmét. Helyettes titkára, rövidesen teljes hatáskörű titkára lett a budapesti érseki helynökségnek. A hercegprímás 1928-banszentszéki jegyzővé(1928 okt. 25) nevezte ki, Esztergomban volt a lakhelye is. 1929-től a budapesti papnövelde gondnoka lett, hivatalosan: a Központi Szeminárium alkormányzója.

Angliában is járt. Londonba az angol királyi Zeneegyesület hívta meg a Budai Dalárdát 1930-ban, hogy az angol közönségnek bemutassák a magyar népdal kultúráját.A Westminster székesegyház falai között felhangzott a „Boldogasszonv, Anyánk!” és a ,Magyar Hiszekegy”melódiája. Knébel Miklós könyörgő istentiszteletet tartott a székesegyházban és a misén a Budai Dalárda szolgáltatta a kórust. Rothermere lord vacsorát adott a Budai Dalárda tiszteletére. Akkor mondotta el azt az egész világon visszhangra talált beszédét, amelyben a trianoni békeszerződést a történelem legnagyobb szélhámosságának minősítette.

Érseki titkárként is folytatja a gyermekmunkát, éspedig a magyarországi adottságok közepette. A leánygyermekek nyaraltatása után 519 fiút helyeztek el magyar üdülőtelepen 1927 júniusában. Knebel hitoktató is volt a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban.

Krisztinavárosban jeles beiktatása volt 1932 június 5-én.A főváros kegyúri bizottsága1932 márc.22-én választotta meg a krisztinavárosi Havas Boldogasszony parókiájának a papjává, a beiktatásra bő két hónap múlva került sor. A szentélyben helyet foglalt Auguszta főhercegnő, Ripka Ferenc főpolgármester, erőskezű támogatója aki őt erre a szószékre szánta, családtagjai, d’ Avignon belga nagykövet, Benting holland nagykövet, Huszár Kálmán volt miniszterelnök. A beiktatási ceremóniát Mészáros János érseki helynök végezte. Ádám Jenő zeneszerző és karnagy vezényelte a hírneves Budai Dalárdát. Első prédikációjában Knébel Miklós itt is közösségi munkára hívta fel a népet. Feltűnő, hogy a közebéd helyett ötszáz szegényt vendégelt meg a közeli vendéglőkben . (A polgármester azért bort is vásárolt a szegényeknek.)

Krisztinavárosi papi szolgálatának a kezdetén, annak első napjától fogva támogatta a 148-as számú Nagyboldogasszony cserkészcsapatot.

Közismert volt, hogy Knébel Miklós volt a házi papja Habsburg József főhercegnek , és a családban bármi néven nevezendő esemény volt, erre mindig Knébel Miklós volt hivatalos.

Nemzetünk rádióhallgatói ugyancsak felkapták a fejüket, amikor 1937 dec. 1-én, egy szombati napon a svéd király a Rákóczi-induló hangjai mellett adta át Szent-Györgyi Albertnek az első magyar Nobel díjat. Stockholmból az oda kiutazó Knébel Miklós közvetítette az ünnepi eseményt a Magyar Rádió hallgatóinak.

Végül a személye iránt érdeklődőknek elmondjuk, hogy a krisztinavárosi templomban egy róla készült színes festményt őriznek, minden egyébemlék megsemmisült. Borovi József szerint 1944-ben nyugdíjaztatta magát /Tehát nem áll fenn a Katolikus Lexikon adata, hogy a háború idején nyugatra menekült./

VI. Menteni ami menthető: Knébel Miklós 1947 és 1949 között Hollandiát választja munkamezejéül

Nem tudjuk hogy hol húzta meg magát, de olyan világ támadt Magyarországon, hogy a nagybátyja a Knébel nevet Kádárra, ő maga pedig Köszeghire változtatta. A belügyminisztérium 1946 július 24-én megengedte a névváltoztatást, és ezt a tényt a szomathelyi Matricula Baptisatorum illető oldalára bejegyezték a keresztelési adatok mellé.

Amikor Borovi szerint híre ment, hogy a svájciak és a Kuyper nővérek buzgólkodása nyomán ismét szó lehet a magyar gyermekek hollandiai üdültetéséről, a meggyengült egészségére sem gondolt, hanem arra, hogy ennek az ügynek ő még nagy hasznára lehet. Tárgyalt Mindszenty József hercegprímással és 1946 szeptemberében elindította a kérelmét. Végül engedélyezték a kiutazását, 1947 május 2-án érkezett a párizsi vonattal, és másnap, május 3-én már jelentkezett is Alfrink bíborosnál, az utrechti érseknél. A gyermekakció szervezője a budapesti Actio Catholica, a megbízó pedig Mindszenty József.

Hoeks-Györki Zsuzsa és Jan Hoeks régi levéltári kincseket talált:
Wilhelmina királynő 1922-es, saját kezüleg festett üdvözletét

Knébel bejárta a régi helyeket, hivatalokat és elérhették, hogy két (?) katolikus gyermekvonat indulhatott el. Egy református szerelvény is indulhatott 500 gyermekkel. – Magyar református egyházi vezetők levelezésében fennmaradt, hogy valójában nem is nagyon lelkesedtek az újabb gyermekvonatokért, hiszen Hollandia maga is háború sújtotta ország volt. Knébel Miklóssal sem akartak összefogni egy közös vállalkozás ügyében.

A gyermekutaztatásokat végül a kommunista Rákosi Mátyás pártfőnök parancsszavára állították.le. Knébel halálának kapcsán egy amszterdami szerkesztő, aki jól ismerte , azt írta, hogy Knebel Miklós élete feladatának tartotta, hogy összeszedje a Németországban rekedt árva magyar gyermekeket akiknek sok ezres volt a létszáma. Valóságos küzdelmet folytatott, hogy ezeket a német lágerekből Hollandiába hozza. Éppen akkor érte a halál, amikor erre engedélyt kapott volna… Zárszó – 1920 és 1930 között hatvanezernél is több gyermek járta meg Hollandiát, Belgiumot, Svájcot, Angliát és a skandináv államokat. Neugebauer Vilmos, a Gyermekliga vezetője szerint biztos, és ez a gyermekakció legnagyobb haszna, hogy a gyermekek egészségesebben tértek vissza mint ahogyan elindultak.

Rendkívüli tehetsége , karizmatikus kisugárzása által családok ezreit indította diakóniai szolgálatra. Ő is jól tudta, hogy az egyházépítés tudománya az ifjúság szívének a megnyerésével kezdődik.
A két világháború közötti magyarságszolgálata az önbecsülés helyreállítását (is) munkálta, akárcsak a nemzet sebeinek a gyógyítását. Természetesen ellenezte a bolsevizmust és bizonyára nem törődött bele az országvesztés végleges voltába sem. Akkoriban minden tisztességes ember úgy gondolkozott. Azt sem róhatjuk fel neki, hogy nem volt az ökuménizmus látványos híve. Abban az időben mindenki a templomába járó pék vagy a saját hitén lévő fűszeres üzletében vásárolt.

Bárki számára könnyen megállapítható, hogy a holland-magyar katolikus kapcsolatok területén Knébel Miklós volt a leghatásosabb hidépítő. Nem véletlenül avatták a holland Oranje-Nassau Lovagrend tagjává. Véleményünk szerint elérkezett, száz év után igazán megérett és letisztult az idő ahhoz, hogy Knébel Miklós lelkiségének az emlékét beemeljük a hollandiai magyarság köztudatába. Az első lépés a síremlékének az ápolása lehet az amszterdami temetőben, amelyről nemrég Jan Hoeks készített fényképet.

Írta és holland nyelven felolvasta Hermán M. János 2020 febr. 7-én, a „Gyermekvonatok” konferencia második napján.

Jelen tanulmány első írásban első ízben megjelent a Hollandiai Katolikus Magyar Egyházközségi Hírlevél 2020. áprilisi számában, ami letölthető innen.