Az alázat és az engedelmesség olyan tulajdonság, amely a férfit és a nőt egyaránt ékesíti. Miért? Mert ez azt a lelkületet mutatja, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg nekünk. Hogyan lett Jézus az egyháznak a feje? Úgy, hogy megalázta magát, és odaadta az életét: megkeresztelkedett, szolgált, lábakat mosott, és a keresztre ment. Ez a Jézus mindenkié egyformán: férfiaké és nőké, zsidóké és görögöké. És mindenkit befogad, aki alázatos szívvel járul hozzá, és ezt mondja: „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”

Miért emlékezünk hát a múltra? Nem azért, hogy megismétlését elkerüljük. Azért sem, hogy idealizáljuk. Hanem azért, hogy példát vegyünk őseinkről, akik elmondják nekünk a kicsiny emberek történetét a hatalmas Isten kezében. És ebben a történetben… mint az egész történelem középpontjában… ott áll annak az egyetlen névnek…Jézus Krisztusnak a keresztje. Ami előtte volt… előre tekintett Őrá. Ami utána jött… visszatekint Őrá, és előre néz arra a pillanatra, amikor dicsőségben visszatér.

Isten fenyítése soha nem bosszú. Mindig megmentő szeretet. Ő gyakran ugyanazzal a kézzel fenyít és áld meg, ugyanazt az eszközt használja arra, hogy fájdalmat okozzon – és arra, hogy gyógyítson. Ha ezt felismerjük, akkor tanulunk, mint a gyermek, akit szeret az apja.

Ő eljött – hozzánk is! És ha hittel befogadjuk őt, megkapjuk azt a kiváltságot, hogy minden hívővel együtt, aki valaha élt, bizonyságot tegyünk megváltó hitünkről: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

Nem kell emberek előtt térdre borulnunk, hogy tiszteljük őket. Ez a tisztelet Istené. Nem szabad térdre borulnunk a világ ígéretei előtt sem. De igen: térdre kell borulnunk Isten előtt, aki ismeri a szívünket, aki a menny és a föld Királya; térdre kell borulnunk előtte bűnbocsánatért könyörögve; és mindazt, amink van, rendelkezésére kell bocsátanunk – ahogy a bölcsek is kinyitották kincseiket.

Jól válaszolt valaki Krasznahorkai meglátására: kifogyott a remény? Nem, van remény, csak tudni kell, hogy hol lehet megtalálni. Bárcsak próféta szólt volna belőle. Abban az örök igében és fényességben, ami Krisztusban testté lett. ÁMEN

ApCsel 2: 38, 1Korinthus 12: 4, Galata 5: 22 alapján Kedves testvérek! Nos, kapott-e már mindenki ajándékot? Igen, ma, pünkösdkor! Lehet, azt gondoljátok: hát, a pünkösd nem igazán az a nap, amit leginkább az ajándékozással társítunk…Lehet inkább a karácsony…vagy egy szülinap, névnap, anyák napja, stb. Pedig…amint olvastuk, nagyon is sok köze van Pünkösdnek az ajándékozáshoz. … A Pünkösdi ajándék olvasásának folytatása →

Benjámin en Mirjám Ilyenkor, anyák napján sokféle ajándékot találnak ki, készítenek a gyerekek az édesanyáknak. Virágcsokrot szednek, festenek, kézimunkákat készítenek, verseket írnak. Benjámin a reggel jött rá, hogy elfelejtett ajándékot készíteni az édesanyjának. S ekkor jó ötlete támadt: vett egy papírt, és ráírta: „Ingyenes takarítási utalvány!” – De a legszebb ajándék mégis az, amikor az … Hol van a testvéred? olvasásának folytatása →

Ik hoop dat mensen die elkaar pijn gedaan hebben, in eeuwige vrede zullen samenleven. Broers en zussen, verzoend door het kruis van Christus. Maar tot die dag klinkt die ene vraag nog steeds: Waar is uw broeder? Waar is uw zuster? En met die vraag mogen wij ons tot elkaar keren, zoals God zich tot ons gekeerd heeft.

Van elég bizonyíték mindenki számára, aki hagyja, hogy a Szentírás bizonyságtétele és a Lélek meggyőző ereje a szívéhez szóljon, érvényes Jézus felszólítása: „Ne légy hitetlen, hanem higgy!” És aki ezt hallja Jézustól nem tehet mást, mint Tamás. Leborulni Előtte, és azt mondani: „Én Uram, és én Istenem!”

A Teremtés felismeri Teremtőjét. A Teremtés vágyik az újjászületésre. A Teremtés dicséri Őt, mint örök Királyt. Itt az ideje, hogy mi is ezt tegyük. Ámen.