Kövek vagyunk, hiszen mi vagyunk, akiket kiválasztott és elhívott az Úr, mi vagyunk az alapanyag. Kik kisebbek, kik nagyobbak, kik érdesebbek, kik simák, kik még kezeletlenek, kik már csiszoltabbak, kik jobban megférnek egymással, kik nem.

Atyámfiai, Hirdetjük, hogy békességszerzés úttörője lenni nem gyávaság jele! Vállaljuk egyenként, családonként, országonként, hogy a BÉKE szigete akarunk lenni. Ez a mi zwollei pünkösdi fohászunk, hogy Krisztus követei lehessünk a magunk helyén.

A mélységek arra szolgálnak, hogy Isten megfosszon az önbizalom fegyvereitől. Meg akar szabadítani az érzésekre támaszkodó élettől, és átvezet a hit általi élet területére.

Urunk, add, hogy a Te Szent Lelked tanítson minket imádkozni. Éspedig úgy, ahogy a Te akaratod szerint való. Engedd, hogy keressük a Te országodat, és aszerint éljünk. És ezért kérünk, adj nekünk növekedést hitünkben. Ne hagyj minket hitünkben stagnálni, hanem napról napra egyre gazdagíts minket, áraszd el kegyelmeddel.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy néhány teológustársammal elmehettem Izraelbe. Életre szóló élmény volt ugyanazokon a helyeken járni, mint Jézus, ugyanazokat a hegyeket látni, amiket ő is láthatott, ugyanazon a helyen állni, ahol ő is állhatott.

Lekció: Zsid 10,19–39Hab 2,1-4             „Már megint nőttek az árak... minden csak drágul és drágul, és az embernek meg azt kell számolgatnia, hogy mikor és hol tud spórolni egy keveset...” „Megint esik az eső! Nem elég, hogy a biciklim ülése folyton megázik, gyalog sem lehet kimenni úgy az utcára, hogy a szél ne törje össze … Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára olvasásának folytatása →