Kedves Olvasó!
Hagyományosan nagypénteken adták elő a passiójátékot mindenhol, ahol keresztyének voltak.
A középkor misztériumjátékénak egyik alfaja volt ez, s utóbb pompás külsőségekkel rendelkező tömegdráma lett. Magyarországon a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték, a csíksomlyói ferencesek repertoárjából 47 passió maradt fenn a XVIII. századból.
1727. nagypéntekjén (ez abban az évben április 11-re esett) adták elő a lipcsei Tamás-templomban első alkalommal Johann Sebastian Bach nagyszabású művét, a Máté passiót. Bach halála után feledésbe merült a zeneirodalomnak ez a gyöngyszeme, s csak száz évvel később, 1829-ben hangzott fel újra ugyanott Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével. Hollandiában 1870 óta van nagy hagyománya a Máté passiónak; a komolyzenei rádió évenkénti, többszáz művét tartalmazó sikerlistájának első helyén szerepel hosszú-hosszú évek óta, Naarden gyönyörű templomába pedig évről évre sokan mennek el nagypénteken a Hollandiai Bach Egyesület (Nederlandse Bachvereniging) előadására. Az alábbi linken a 2014-ben készült felvételt lehet meghallgatni/megnézni, Jos van Veldhoven vezényletével. (Időjelzéssel erre a műre utalok majd, ctrl + kattintással az adott részlet indul el)
Bach – St Matthew Passion BWV 244 – Van Veldhoven | Netherlands Bach Society – YouTube
Szövegkönyv magyar fordítással itt található, érdemes olvasni, amit hallunk: bach244.pdf (doulos.hu)
Jómagam virágvasárnap Rotterdamban a Laurens-templomban voltam, ahol a kantáta-istentisztelet részét képezte a Máté passió. Az istentisztelet elején a lelkész nyakában ünnepi vörös színű stóla volt, amit a virágvasárnapi történet elhangzása után felváltott a bűnbánatot jelképező lila stóla.
Az evangélista recitáló tolmácsolásában a történet tárul elénk, de szereplők is vannak: Jézus, Júdás, Péter, Kajafás, 2 hamis tanú, 2 szolgáló, 2 pap, valamint Pilátus és felesége.
A monumentális dramatikus-epikus mű impozáns sztereofón hatása a kettős kórus és -zenekar révén bontakozik ki, melyen belül a kórusok gyakran párbeszédet folytatnak egymással. A mű mindkét részét keretezi egy-egy nagy nyitó- és zárókórus, melyek közül kiemelkedik a lenyűgöző és egyedülálló nyitókórus. Köztük sokféle, átlátható terjedelmű, elmélkedő ária található, melyek Jézus szenvedését fejezik ki érzékletesen. A recitativók, áriák és kórusok közé korálok épülnek be, melyek a cselekmény dramaturgiai csúcspontjaira vonatkoznak. Központi szerepet tölt be Paul Gerhardt korálja, az O Haupt voll Blut und Wunden, amely különböző harmonizálással és strófákkal összesen ötször hangzik el a műben, és annak zárt szerkezetet biztosít.
A mű a valamivel rövidebb első részből, amely a zsidó főtanács gyilkossági tervéről, Jézus bethániai felkenéséről, az utolsó páskavacsoráról és a Gecsemáné kertben való elfogatásról szól, valamint a terjedelmesebb második részből áll, amely a zsidó tanács előtti kihallgatásról, Péter árulásáról, Pilátus büntetéséről, Jézus megszégyenítéséről, keresztre feszítéséről, haláláról és temetéséről számol be. A két rész között hangzott el Bach idejében a körülbelül egyórás prédikáció. (Máté-passió – Wikiwand)
Talán az az ária a legismertebb, amely Péter tagadása után hangzik el (1:26:19 Erbarme dich).
Péter apostol különleges tanítványa volt Jézusnak. Ő az első tanítvány, aki testvérével, Andrással együtt azonnal követi őt (Mt. 4:18-20), hogy emberhalászokká legyenek, majd a genezáreti tavon Jézus hívó szavára gondolkodás nélkül kilép a hajóból, rá a vízre. Cézárea Filippiben Mesterét Krisztusnak, az élő Isten Fiának vallja (Mt. 16:13-20); ekkor mondja Jézus: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának a kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.”
Mekkora felelősség, mekkora küldetés!
S valóban, Péter a megdicsőülés hegyén lelkes: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” (Mt. 17:4) és még az Olajfák hegyén is az, amikor bizonygatja Jézusnak, hogy soha nem fog megbotránkozni benne, sőt a figyelmeztetésre („Bizony mondom neked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem”) is hevesen reagál: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg!” (Mt. 26:35). Ám kicsivel később már a szemét sem bírja nyitva tartani, amikor a Gecsemáné-kertben szeretett Mestere arra kéri őt és a Zebedeus-fiakat, Jakabot és Jánost, hogy virrasszanak és imádkozzanak vele: elalszik. Aztán mikor Jézust elfogják, kardot ránt.
A pillanatra reagáló embernek tűnik, akinek a szándékában nincs okunk kételkedni és vajon nem ítélkezünk-e felette túl könnyen? Mert valljuk be, háromszoros tagadása azért eléggé szemöldökráncoltató. Az első rákérdezésre még csak annyit válaszol, hogy „nem tudom, miről beszélsz”, ám amikor újonnan megszólítja valaki azzal, hogy felismerte, akkor már azt mondja: „Nem ismerem azt az embert”, végül pedig még átkozódni és esküdözni is kezd, csak ki ne derüljön, hogy bármi köze lehet a gonosztevőként elfogott Názáretihez (Mt. 27:69-74). Pedig az egyetlen volt, aki még a kihallgatás helyszínére is követte Jézust, mert a többi tanítvány szertefutott.
Aztán megszólal a kakas és Péternek eszébe jut, mit mondott neki Mestere néhány órával azelőtt.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Jézus nem mond le rólunk, mint az a tény, hogy feltámadása után Péternek háromszor teszi fel a kérdést, hogy szereti-e, majd pedig megerősíti megbízatását (Jn. 21:15-19). Még némi humorérzéket is felfedezhetünk ebben a gyengéd szeretetben, ám Péter csak elszomorodni tudott. Érthető.
Hallgatva az első rész végét, amikor az események a Gecsemáné-kertben játszódnak, értettem meg, milyen fáziskésésben vannak a tanítványok, s velük együtt mi is. Bach olyan gyönyörűen érzékelteti, hogy amikor Krisztus már megadta magát és elfogadta a keserű kelyhet, az ember akkor még bánkódik és tehetetlenkedik [57:00 So ist mein Jesus nun gefangen (Arie)] és a természet erőit hívná segítségül [1:00:07 Sind Blitze, sind Donner (Chor)]. Mindig le vagyunk maradva. Milyen jó, hogy Urunk nem türelmetlenkedik, hanem gondoskodó szeretettel ölel át, míg megérkezünk gondolatban és valóságban.
A már idézett árián kívül más gyöngyszemei is vannak ennek a zenés igehirdetésnek.
Ilyen az a tenor ária, amelyet az egyik kórus sző át, s amely a Krisztus szenvedése feletti öröm paradoxonát tárja elénk [41:10 Ich will bei meinem Jesu wachen (Arie)] Én Jézusommal akarok virrasztani, Így alusznak el bűneink. Halálomért vezekel lelkének gyötrelmével: Bánata örömmel tölt el. Ezért megváltó szenvedése keserű, mégis édes kell, legyen.
Vagy a két kihallgatás közötti időben elhangzó tenor ária [1:16:58 Geduld! (Aria)] Türelem! Amikor hamis nyelvek szurkálnak. Ha vélt bűnömért gyalázatot és gúnyt kell tűrnöm, torolja azt meg a jó Isten szívem ártatlanságáért, amelyek a Messiás szavai (lehetnének).
Vagy Júdás esdeklése, melyet áthat a megbánás [1:35:22 Gebt mir meinem Jesum wieder! (Arie)]. Vajon Júdástól is nem elfordul a szívünk? Legyen élete vége és halála intő példa számunkra. Választhatott volna másképp is. Ugyan a kárhozat fiaként említi az Írás, de vajon nem mehetett volna-e bűnbánatával Mesteréhez? Más utat választott kétségbeesésében.
Hitünk alapja, letisztult hitvallás hangzik el a gyönyörű szoprán áriában [1:46:01 Aus Liebe (Arie) Üdvözítőm szeretetből akar meghalni Bűnt nem ismert. Hogy az örök kárhozat és az Ítélet büntetése nehogy lelkemen maradjon.
A fáziskésésben élő ember őszinte vágyakozása tárul fel a basszus áriában [2:28:27 Mache dich, mein Herze, rein (Arie)] Tisztulj meg szívem, magam akarom Jézust eltemetni. Immár bennem kell neki mindörökre édes nyugalmat találnia. Világ, távozz szívemből, bocsásd be Jézust! amit már csak a temetés körülményei követnek, majd pedig a zárókórus.
A passió Jézus halálával és temetésével végződik.
Bár tudom, hogy ennek így kell lennie, mégis rosszul esik, hogy nehéz szívvel kell hazatérnem, még ha tudom is, hogy elérkezik a Harmadnap.
Bach mester másik nagy művében, a János passióban [Bach – St John Passion BWV 245 – Van Veldhoven | Netherlands Bach Society – YouTube szövegkönyv magyar fordítással: bach245.pdf (doulos.hu)] a zárókórust követi még egy korál, ami a reménnyel enged bennünket utunkra [1:50:43 Ach Herr, laß dein lieb Engelein (Choral)] Végső órám ha már közel, szent angyalod küldd értem el, vigyen örök hazámba! Válhat testemből földi por, új életre hív majd egykor ítélet harsonája. Akkor megrendül föld és ég, megújul a nagy mindenség és megdicsőült új testben Jóságod áldom szüntelen. Erre segíts, én Istenem, én Istenem, s Téged dicsérlek szüntelen!
Adja az értünk a kereszten meghalt, de dicsőségesen Feltámadott, hogy az üres sírból, vagyis Krisztus feltámadásának erejéből merítve tudjuk járni utunkat e földi életben; tudva, hogy gyengeségeinkkel, bánatunkkal, reménytelennek tűnő életünkkel szégyenkezés nélkül fordulhatunk hozzá, hiszen nincs olyan, amit ne ismerne. Bizalmunkat erősítse az Írás szava:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn. 3:16-17)
Istentől megáldott, boldog feltámadás ünnepet kívánok 2023. nagyhetében:
Sólyom Uzonka Lilla, 2023 április 6
Máté-passió:
János-passió:
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 