Első rész
A napokban egyik ismerősöm látogatott meg. Ő is egy másik országból él itt holland férjével.
Rég nem láttuk egymást. Ez idő alatt a lányaim már felnőttek lettek, az ismerősömnek pedig két szép csodálatos gyermeke született. A koronavírus miatt otthonról nem látogathatják a családtagjai, akik besegíthetnének a háztartásban és a gyermeknevelésben. Napközben, amikor a férje többnyire a munkahelyén tartózkodik, egyedül neveli gyermekeit. Elmondta, néha elégé bezártnak érzi magát, és igazán hiányoznak az otthoniak; testvérek, rokonok, a szülővárosa meg az otthoni kulturális élet.
Még akkor is, amikor számtalan módunk van a kapcsolatok fenntartására az interneten keresztül, ezek a lehetőségek mégsem pótolják azt az együttlétet, amikor saját szereteteivel fizikailag találkozik és elbeszélget az ember. Megkérdezte, hogy hogyan csináltam én azt annak idején, amikor még mobil telefonok nem voltak, sem internet, sem ingyenes app-ek, amiken keresztül már a világ bármely részére egy szempillantás alatt üzenetet küldhet az ember. Hogyan tudtam átvészelni azt az időszakot ’egyedül’? Hogyan maradtam meg ilyen stabilnak és erősnek egy ’szeles’, ’hideg’ országban?
Mivelhogy vegyes házasságban élők is látogatják gyülekezetünket és magam is vegyes házasságban élek, szükségesnek tartottam, hogy írjak azokról a dolgokról, amelyekkel szembesülhetünk a vegyes házasságunk alatt. Milyen szerepet tölthetünk be egymás életében, hogy a fellépő problémákat könnyen átvészelhessük és milyen szerepet tölthet be a gyülekezetünk mindnyájunk életében, hogy nemcsak a hitünk, hanem a házaséletünk is erősödjen és áldásos legyen?
Mit is jelent a vegyes házasság?
Vegyes házasságról beszélünk, amikor a házasságra lépő két fél nemzetiségi, faji vagy vallási szempontból nem azonos közösséghez tartozik. De tágasabb értelemben ugyanide sorolhatjuk a különböző neveltetésben és szokásban részesült felek házasságát is.
A következőkben főként a nemzetiségben különböző vegyes házasságról fogok beszélni.
A vegyes házasság nem egy új, kialakulóban való trend. A Szentírásban is olvashatunk róla. A Ruth könyve egy kitűnő példát mutat számunkra. Ruth és Boáz története. Nem térek ki a részletekre, mert ennek megértéséhez ajánlom a Ruth könyvének teljes elolvasását. Röviden annyit, hogy olvasás közben figyeljük meg, hogy Ruth és Boáz házassága előtt mennyi keserűség, fájdalom és nehézség állt. Mégis mekkora nagy áldás lett Ruth és Boáz vegyes házassága Naómi, és egyben a mi meg minden népnek az életére.
Tizenéves koromban többször is elolvastam a Szentírást, viszont nem emlékeztem, hogy valaha találkoztam volna olyan bibliai résszel, amely tiltaná a vegyes házasságot. E téma megírása alatt kissé meglepődve olvastam a Mózes V. könyve 7. rész 3. és 4. verseit: „Ne házasodj össze velük, ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni.”
Beleolvasva ebbe a bibliai részbe hirtelen azt gondoltam, hogy ez az utasítás azoknak lett írva, akik más nemzetiségűbe szerettek bele és azokkal házasságra készültek. Az első és második versek elolvasása után jöttem rá, hogy igazából Isten a házasságot azzal a hét erős néppel tiltotta, akiknek a földjeit Izrael fiainak ígérte. Természetesen nem tanácsos ellenséggel házasodni és idegen istenek felé sem kell fordulni.
Az Újszövetségben csak egy részt találtam, amikor Pál apostol a házasságban felmerülő problémák megoldását vázolja fel az 1 Kor. 7, 10—15-ben, kihangsúlyozva: „Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.” Ez a lényege minden (vegyes-)házasságnak és keresztény életnek.
A párommal való esküvőnk előtt sokat foglalkoztatott az a kérdés, hogy milyen nehézségek kerülhetnek elém, ha a párom kultúrájában, hazámtól elszakadva, távol élnék. Az erdélyi származásom segített a döntésben. Habár otthon teljesen magyarul beszéltünk és az iskolában is többnyire magyarul tanultunk, mégis hozzá voltam szokva a kétnyelvűséghez, meg ahhoz is, hogy nem homogén kultúrában éltem. A kisebbségben való élet sok mindenre megtanítja az embert. Ilyen háttérrel rendelkezve azt gondoltam, hogy egy vegyes házasság nem fog jelentős problémát okozni nekem. Hogy megfelelően fel legyek készülve, még mikor Magyarországon az Operation Mobilisation missziós szervezettel dolgoztam, a missziós szervezet keretén belül keresztény házassági felkészítő szemináriumon is részt vettem. Már akkor nagyon hasznosnak tartottam azt a felkészítőt, és utólag is hálás vagyok azokért az alkalmakért. Mégis az esküvőnk után, a gyakorlatban nekem is sok gondot okoztak a vegyes házasságunk különböző fázisaiban fellépő problémák. Folyamatosan „ébren” kellett lennem, hogy ne gyengítsenek el, és meg tudjak birkózni minden szembe szálló akadállyal.
Érdekes módon nagyon ellentétbe ütközött az én gondolkodásmódom a döntésemmel még a házasságunk elején. Az esküvői igénk Ruth 1: 16-17 volt. A nagy szerelemben maximálisan vállaltam azt az utat, amelyen párom járni akart. Ellenben, mikor a Doulos missziós hajóról a férjem allergiája miatt Szingapúrból vissza kellett térnünk, nem terveztem Hollandiába letelepedni, sőt elleneztem is, hogy itt éljünk. A párom kezelése miatt mégis itt Hollandiában kötöttünk ki. Ezek mellett sok más olyan dolog volt a házasságunkban, ami teljesen másként alakult, mint ahogy az elején terveztük. A felkészítők és komoly átfontolások ellenére sem láttam előre, hogy milyen hátrányai lehetnek a vegyes házasságnak.
Az első évek még, amikor a párommal kettesben éltük az életet, nem okoztak különösen nehézségeket.
Később, amikor a lányaink megszülettek sorozatosan jöttek a váratlan meglepetések. Néha azt gondoltam, hogy már sosem érnek véget.
Egy szignifikáns konfrontációs eset volt a házasságunkban, amikor az első gyermekünk megszületésekor nem voltak közel a szüleim, a testvéreim, és teljesen mindenben ki voltam szolgáltatva az „idegen” országnak.
A nagyobbik lányunk első szülinapi ünnepe is egy fájdalmas szembesítés volt a külföldön folytatott élettel meg a vegyes házassággal szemben. A torta felvágásakor visszafojtott könnyekkel tekintettem magam elé, mert az örömmel járó szülinapozással párhuzamosan honvágy töltött el. Nem voltak családtagok, magyar ismerősök jelen. Nem sokaknak állt akkor módjában, hogy egy szülinapra külföldre utazzon. Ezt követően számtalan ünnep telt el, és majdnem minden alkalommal kettős érzéssel éltem át ezeket az ünnepnapokat. Házasságunk előtt nem igazán gondoltam át, hogy ezek a dolgok távol a hazától, családtól teljesen másként alakulhatnak és fájóak lehetnek.
Egy másik példa, amikor kisebbik lányunknak születése közben két idegszál megszakadt a vállában, ami három hónapi teljes karbénulást okozott. Ez nemcsak nagy aggodalommal járt, hanem drasztikusan megnehezítette a kis újszülöttünk körüli mindennapi teendőnket. A környezetemben nem élt közel részemről olyan családtag, akiknek a segítségére számíthattam volna.
Talán sok vegyes házasságban levőnek felmerülnek hasonló érzések, esetek az életében. „Egyedül” kell megállnunk a helyünket. Azonban bátorító és reményt adó számunkra az, amikor ezeket a nehézségeket hittel tele éljük meg. Ilyen nehéz pillanatokban gondoljunk Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4:13. versére:
Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”
Folytatás a következő számban. Szerk.: Tünde Snijders
Weblap: https://www.kunstroute-noordwest-veluwe.nl/kunstroute-2021/harderwijk/#tve-jump-172082490cf
Snijders Tünde elérhető e-mailen is: tsnijd@xs4all.nl
Megjelent a Zwollei Harangszó 2021/9-10 számában, mely teljes terjedelmében letölthető innen.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 