Nagy Tibor Sándor: Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!

Bibliaolvasás Ézs. 49,8-10 Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek. Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot, és oszd szét az elpusztult örökséget. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! – a sötétségben levőknek: Jöjjetek a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.

Textus: 2 Kor. 3,17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

 Nem is évszázadok, hanem évezredek irodalma, elmélkedése foglalkozott azzal a fogalommal, mely nemcsak filozófiai rendszerek középpontja, hanem a keresztyén életnek és a Szentírásnak is lényeges része. Ma közelítsünk a szabadág eszméjéhez a biblia, a keresztyén világ oldaláról, hogy ne csak bölcseleti alapfogalom maradjon a szabadság, hanem ismerjük fel helyét a keresztyén világszemléletben.

Ennek érdekében, előbb azt vizsgáljuk, hogy mikor, kinek és milyen céllal hangzott el a mai alapigénk, továbbá, hogy mit jelent ez a fogalom, ez az intelem nekünk ma, végül pedig, hogy mit kezdjen a keresztyén ember az Istentől kapott szabadsággal.

I.Mikor? Kinek? Miért?

 Pál apostol írta ezeket a sorokat a korinthusi keresztyéneknek, akiket különösen kedvelt. Csaknem két évet élt közöttük, 50 és 52 között. Ő ültette szívükbe Isten igéjét, saját kifejezésével élve, ő vetette el az ige magvát, ezzel megalapozva a korinthusi keresztyén közösséget, mely felől atyai szeretettel érdeklődött és gondoskodott.

Néhány év múlva, amikor meglátogatta őket, egyesek nyilvánosan kétségbe vonták apostoli tekintélyét. Emiatt kénytelen volt hivatásáról és küldetéséről beszélni és beszámolni. Érvelésének része volt az a megállapítás is, hogy nem saját elhatározásából hirdeti az evangéliumot, hanem Isten ösztönzésére. Magyarázatában a keresztyén tanításról beszél úgy, hogy ennek sajátosságait emeli ki megkülönböztetve a keresztyénséget mind a zsidóságtól, mind a saját korának számos eretnek mozgalmától.

Arról beszél, hogy Isten szolgálatra hívta el őt és követőit, azonban nem a betű, a törvény szolgálatába, hanem a Lélek szolgálatába. Hiszen a betű, a törvény az, ami megöli az embert, mivel bármennyire is próbálkoznánk a törvény szerint élni, erre képtelenek vagyunk, de a Lélek az, ami nem azt látja ami a szem előtt van, hanem azt ami a szívben van. (1Sám 16,7) Az egyik rabságba vezet, a másik pedig szabaddá tesz.

Jézus Krisztust szolgálni annyi, mint az Ő fényében olvasni, érteni és megélni az Igét. Éppen ezért Pál apostol az Ószövetséget is Krisztuson és tanításán keresztül értelmezi. Ezért tudja teljes szabadsággal megélni és hirdetni az evangéliumot. Az Ige lehetővé teszi számára, hogy közösségben legyen az Úrral, s mint Jézus tanítványa, az Úr Lelke, a szabadság Lelke vezesse őt.

II.Milyen céllal?

Az evangélium üzenetének része, hogy az ember csakis akkor tud a törvény rabságából felszabadulva az evangélium üzenetéhez fordulni,  ha  az Atya küldetésére, Krisztus és a Lélek által szétfoszlik az árnyék, a zavaros látás és leesik a félreértés leple. Ilyen értelemben az a szabadság, amelyről a mai igénk így szól: ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság, az Istennel való KÖZÖSSÉGBEN megtapasztalt szabadság. Olyan LÉTFORMA, melyet semmi más nem idézhet elő csakis, ha az Úr Lelke vezérel minket.

Milyen szabadság ez? A homályos, a téves látástól való szabadság. A félelemtől való szabadság. Az, aki az Úr Lelke nélkül él, csak látszatszabadságnak, vagy részszabadságnak élvezője, mert valóban sötétségben jár, úgy amint arról Ézsaiás próféta beszél: A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük! (Ézs 9,1)

Mindaddig amíg nincs velünk az Úrnak Lelke, sötétségben járó nép vagyunk. De ahhoz, hogy ez a prófécia a személyes életünkben is megvalósuljon, Pál apostollal együtt le kell tegyük a betű szolgálatát, és a Lélek vezetése alá kell vetnünk magunkat. Az Úrnak Lelke, nem a törvénynek a szőrszálhasogató pusztító erejét használja, hanem a szeretet meggyőző hatalmát. Ebben rejlik a keresztyén életnek a sajátossága, ez különböztet meg minket minden más vallástól: A törvény legyőz, az Úr a szeretet Lelkével pedig meggyőz.

III. Mit jelent ma ez a fogalom?

A Lélekben tapasztalt szabadságban, nem a törvény, hanem az Úr végtelen szeretete az, ami elsőbbséget élvez.

Nekem keresztyén embernek mit jelent ez a szabadság? Azt jelenti, hogy az Úrban szabad vagyok a JÓT választani. Amíg fátyol, vagy lepel fedi be arcomat, addig a gonosz rabságában nincs választási lehetőségem. Az Úrban azonban szabadságot találok. Továbbá szabad vagyok a szeretet parancsának alá vetni magam.

A keresztyén szabadság, az Úrban megélt szabadság, nem az emberi akarat korlátlan érvényesülését jelenti, mert abban a pillanatban amikor a megfertőzött emberi akarat érvényesülni akar, még csak a szabadság eszméje sem marad meg. A Lélek szabadságában képes vagyok saját akaratomat az Úr által kitűzött célnak alárendelni, bármennyire is különösen hangzik, SZABAD LESZEK az ÚR AKARATÁT teljesíteni.

A mennyei Atya mindannyiunknak megadja a választási lehetőséget: 1 Kor. 6,12 Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. Azonban, ha nem az Úr mellett döntünk, akkor a legalapvetőbb szabadságunkat is elveszítjük.

A szabadság az emberiség szüntelen törekvése volt évszázadok, évezredeken keresztül. Háborúk, forradalmak, lázadások ezrei ezt a eszmét tűzték zászlóikra. A fiatalság lázadó időszakának is ez a leghangzatosabb jelszava: szabad akarok lenni minden köteléktől.

Kedves testvéreim, az igazi szabadság nem kint a nagyvilágban tapasztalható meg, hanem bent a lélekben. Mert amikor a kommunizmus idejében számos lelkipásztor világi jogait, világi szabadságát is elveszítette, sokuk börtönbe került, amikor egykori tanárom, Péter Miklós bácsi, vagy Csiha Kálmán püspök urunk rácsok mögött volt, ők mégis olyan szabadságnak voltak a részesei, melyet senki nem vehetett el tőlük, mert velük volt az Úrnak Lelke. Mindannyian tegyük fel magunkban a kérdést:  szabad vagyok-e? Mondhatom-e, hogy az Úrnak Lelke velem van? Ha ez nem így van, akkor mindenekelőtt halljuk meg az Úr biztatását: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát”(Mt 6,33); mert „Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” Ámen

Eredetileg megjelent a Zwollei Harangszó 2021/1-2 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt. Nagy Tibor Sándor korábban ebben a cikkben mutatkozott be a Zwollei Harangszóban.