Snijders-Dósa Tünde: Egészséges gyökér

Szentháromság utáni XI. vasárnapján, tekintettel a templomi tevékenységeket is érintő kormányhatározatra és mindannyiunk egészségének védelmére berendezett zwollei
Lutheránus templom majdnem szűknek bizonyult gyülekezetünk kettős ünnepi istentisztelete alkalmával. Ugyanis Szent István napi megemlékezés és Johanna Jiřina keresztelésére gyűltünk össze.

A heti munkámba elmélyülve, a vasárnapot véletlenül a szombattal összekeverve, hirtelen kapkodva, készületlenül párommal mi is autóba ültünk, hogy a ‘harmadik harangozás előtt’ elérjünk, és egyrészt, le ne maradjunk erről a felejthetetlen szép ünnepről. Másrészt, ki tudja milyen időket élünk még, ezért úgy tartottam, használjuk ki az időt, amíg lehetséges. Mert lelki táplálékot főként a gyülekezetében kap az ember, ott ahová “beleszületett”. Ez a beleszületés, ha nem is helyileg, hanem lélekben való meghatározás, olyan, mint a magvetés és meggyökerezés. A magvető elveti a magot, öntözi, táplálja, gondozza és örömmel várja a termést. A mag meggyökerezik, és minden
szelek zúgásakor, viharok tombolásakor sem vész el, mert ebbe kapaszkodni tud. Milyen nagyon örül ennek a magvető, és ugye, miért ne örülnénk vele együtt mi is ez ünnep megnyitásakor elhangzott Zsoltárok 66-ik szakaszának első két versei szerint?

Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!

Valóban örvendezve, az Úr dicső nevét zengedezve, dicsőséget dicsérve ünnepeltünk Kelemen Attila Csongor urk-i lelkész 1 Sámuel 8, 1-9-ig és 19-22-ig tartó verseiről szóló igehirdetése keretén belül. Ezt az eseményt még ünnepélyesebbé emelte Kaspers-Rostás Kriszta az „Oly távol vagy tőlem” dallal, amit kedves férje, Johan Kaspers gitáron kisért.

Ezen az ünnepi vasárnapon az államalapító Szent István királyunk megemlékezésével együtt Alžběta Filipová és Hermán Mostert János Zsolt kislányuk, Johanna Jiřina léleksimogató keresztelőjének lehettünk tanúi. Lehet, hogy ez most csak véletlen egybeesés, pedig milyen csodálatos ezt a két eseményt együtt tartani. Talán sokaknak fel sem ötlik, hogy mennyire köze van az egyiknek a másikhoz.

A keresztelő előtt kedves Hermán Mostert János lelkészünk által felolvasott Keresztség szereztetési Ige, Máté 28, 18-20 -ig tartó versei is ezt az összefüggést tárolták elém. És ezzel azt is, hogy milyen érdekes a magyarok kereszténységének a megszületése. Isten Szent István királyt használta fel kis magyar népünk Ő hozzá való téréséhez. Így mi is az Úr Jézus követői lehetünk, végezve a ránk bízott feladatot, utódainknak is ezt átadva.

“Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen”

A megkeresztelés nem egy őseinktől ránk hagyott szokás, hanem egy tudatosan vállalt feladat. Ezt a feladatot bízta ránk az Úr olyan ígérettel együtt, amit semmiképpen sem tartogathatunk önzően magunknak! Tenni és tovább vinni kötelességünk! Ezt a feladatot vállalták az Úr Jézusnak engedelmeskedve kis Johanna Jiřina szülei, keresztszülei is. Ami, ugye még a mai nap sem olyan magától érthetően egyszerű, mert e keresztelő gyakorlatban való kivitelezéséhez nemcsak döntéshozás, lelki elszántság, határozat, ami talán a mai világban sokaknak a legnehezebb, hanem mérföldek megtevése is szükséges. A távolság meg semmi egyéb akadály nem tartotta vissza Johanna Jiřina szüleit, nagyszüleit, keresztszüleit, hogy Csehországból Zwolléig utazzanak a Jordán folyóból hozott vízzel való keresztelésért meg a fogadalomtételért, melyben elhangzott az az ígéret, hogy kislányukat úgy nevelik és neveltetik, hogy majd konfirmációkor ő maga tegyen vallást hitéről és erősítse meg azt a fogadalmat, amit egykoron szülei és keresztszülei tettek. Ez az életre szóló döntés fogadalom és elkötelezettség a jó, egészséges gyökér fejlődéséért és növekedésért a megmaradás érdekében.

Mert, ne feledjük, az Úr Jézus Krisztus megígérte:

„…Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (Mt 28, 20)

Ezen beszámoló első ízben megjelent a Zwollei Harangszó 2020/8-9 számában, mely teljes terjedelmében letölthető innen.