Urbán Ákos: Curriculum vitae (Zwollei Harangszó részére)

Nevem Urbán Ákos, 1946. január 18-án születtem, a bátkai parókián. Bátka egy Rimaszombathoz közeli falu, édesapám Urbán Károly református lelkész első gyülekezete, innen kerültünk 1950-ben Kassára. A második világháború utáni közvetlen időszak életünkben több indokból sok változást hozott, édesapám szolgálati helye is többször változott. — Az elemi/ általános iskolát Kassán kezdtem 1952-ben, az egy évvel előtte megnyitott magyar nyelvű iskolában (1945 és 1951 között a Csehszlovák állam nem engedélyezte a magyar nyelvű iskolákat). Ott, Kassán mint iskolás gyerek, kezdtem magam körül észlelni a világot. Egyrészt a városi gyülekezet figyelmét és szeretetét, másrészt a sztálini terror nyomasztó légkörét és a kommunista propagandát. Észrevettem, hogy Kassán az utcán néha más nyelven beszélők is vannak.

Édesapámnak 1954-ben el kellett hagynia a kassai gyülekezetet; a rendszernek nem tetszett gyülekezeti hűséges szolgálata. Gömörszkárosra kerültünk; egy 180 lelkes falu, hasonló létszámú Alsófalu, Felsőfalu, Visnyó és Rás leányegyházzal, itt találkozhattam meghitt falusi élettel, de már az ateista propagandával is.

Gömörszkároson egy osztatlan osztályban folytattam az elemi iskolát 1957-ig. Azután 1957 és 1960 között Gömörszkárosról bejáróként Sajógömörre jártam magyar polgári iskolába; ebből egy félévet Pelsőcön, apai nagyanyámnál lakva.

Református hitemről a gyülekezet előtt Gömörszkáros református templomában tettem vallást 1960 május 29-én.

Középiskolámat az akkori kényszerítő helyzet miatt már szlovák nyelven végeztem. Kassán 1960 és 1964 között, a Kassai Építészeti és Földmérő technikumban; bentlakóként, Tornalja állandó lakóhellyel. Így újra kedvenc városomban diákoskodhattam.

Egyetemi, akkor főiskolai tanulmányomat Pozsonyban végeztem a Szlovák Műszaki Főiskolán geodézia és kartográfia szakon, 1964 és 1969 között. A pozsonyi felvidéki magyar diákok klubjában volt mit megbeszélnünk felvidéki magyarságunk dolgairól, ekkorra esett a kommunizmus enyhülése is, beteljesülve az 1968-as eseményekkel. Életreszóló barátságok alakultak köztünk.

Először 1968-ban jártam Hollandiában. Szakmai gyakorlaton, egyetemi diákcsere szervezet keretében. Némileg már akkor kapcsolatba kerültem hollandiai magyarokkal. 1969 június 13-án Pozsonyban megszereztem a mérnöki oklevelemet. Akkor még lehetőségem volt, hasonlóan mint az előző évben, kiutazási engedéllyel újból Hollandiába jönni szakmai gyakorlatra. Így 1969 július 10-én érkeztem úgymond hosszabb időre Hollandiába.

Hamarosan megtaláltam munkaadómat, az Oranjewoud mérnöki irodát, ahol, hálával visszagondolva, 39 éven keresztűl dolgozhattam nyugdíjazásomig, 2008 január 1-ig. Munkaadóm lehetőséget adott oklevelem honosítására, a delfti műszaki egyetmen 1973- ban megszereztem a holland geodéta mérnöki oklevelet.

Életünk nagy dátuma 1973 december 29-ike, amikor feleségül vehettem Kátay Emőke malmői hajadont. Isten négy gyermekkel áldotta meg házasságunkat, Réka, Emese, Ákos és Enikő, immáron ugyancsak felnőtt gyermekeinkkel.

Nemcsak munkaköri kollégák révén, hanem egy holland református gyülekezethez is csatlakozva integrálódtam a családommal együtt a holland társadalomba. A Nederlands Gereformeerde Kerk gyakorló tagjaként presbiteri tisztséget is viseltem.

Hollandiába érkezve, 1969-ben szinte azonnal felvettem a kapcsolatot a hollandiai magyarsággal, úgy egyházi mint társadalmi vonalon. Aktívan a hollandiai magyar reformátusokkal és a Hollandiai Magyar Szövetség tagjaival. Az 1980-as esztendőkben tisztséget vállaltam, úgy a Hollandiai Magyar Szövetség vezetőségében, mint a Hollandiai Protestáns Magyar Lelkigondozó Szolgálat vezetőségében. A nyolcvanas évek közepétől, pontosabban 1984 tavaszától hét éven keresztül Hermán M. János református lelkész barátom szolgálatával magyar istentiszteleteket szerveztünk Frieslandban, Ouwsterhauleben és Heerenveenben. Isten jóvoltából újból magyar református istentiszteletek tartásában segíthetek Hermán M. János barátomnak. A Reformáció emlékünnepélyének 500 éves évfordulójától, 2017 őszétől kezdve a zwollei magyar református istentiszteletek tartásában segédkeztem a kezdetektől fogva, közben a tavalyi esztendőben megalapított Zwollei Magyar Református Egyházközség gondnokaként szolgálok.

Ismeretes, hogy 2011-től újból vezetőségi tisztségre kértek fel a Hollandiai Magyar Szövetség részéről, 2015 januárjától elnökként látom el a reám bízott feladatokat.

Munkáimban hűséges segítőtársam a drága feleségem, Emőke.

Soli Deo Gloria!
Almere 2020. január 14.

Eredetileg megjelent a Zwollei Harangszó 2020/1 számában, mely teljes terjedelmében letölthető innen.