Zwollei gyülekezeti életünk jelentős változásairól Snijders-Dózsa Tünde testvérünk tudósít

Vígasz és erő

“Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.”

Ézsaiás 43:1,2

Ez a jól ismert, bátorító ige hangzott el az ismét felemelően ünnepi esemény alatt a kis zwollei gyülekezetünkben. Truczkai Krisztina és Németh Gergely Soma fiatal konfirmándusok fogadalomtételein vehettünk részt.

Felejthetetlen és rendkívüli volt ez az esemény nemcsak a konfirmándusoknak, hanem a gyülekezeti tagok részére is.

Gondoljunk csak vissza, milyen kiszámíthatatlanul és bizonytalanul kezdődött ez az év. Egyik napról a másikra kaptuk az értesítéseket és utasításokat, hogy egy új vírus terjed, és a kijárás korlátozva van. Iskolákat, óvodákat meg egyéb intézményeket zártak be, így a templomainkat is. A drága férjem meg a lányaim is itthonról dolgoztak és tanultak. Ez egyrészt nagy áldásként jött, mert ugye, most már nekem is voltak itthon „munka Zwollei társaim”, még akkor is, ha más-más „funkciókban”. T.i. itthon dolgozom már 21 éve. Végre mindennap együtt szünetelhettünk, együtt ebédelhettünk. Ki is használtuk ezeket a lehetőségeket bőven.

Viszont hozott ez az időszak számunkra is, mint sok másnak, nyugtalanságot, bizonytalanságot és egyéb akadályt. Szívünk mélyén kimondhatatlan sóhajtások, gondolatok születtek, csak meg ne betegedjünk, el ne vesszenek a munkahelyek és családtagjainkat, szeretteinket se érje baj.

A hónapok teltével a bezártsági érzet fokozódása során érkezett a hír, hogy két drága család, a kis zwollei gyülekezetünk pillérei, visszatérnek Magyarországra. Némethné Scherman Piroska családjával és dr. Berta Balázs is családjával együtt búcsúzott.

Ennek a hirtelen változásnak még a gondolata is megbénított, mert a két család távozása egy kis meleg fészek széthullására emlékeztetett.

A Zwolle-beli gyülekezetünk nekünk, szórványban élőknek, kimondhatatlanul fontos, értékes. Valahogy úgy képzeljük ezt el, mint harminc évvel ezelőtt az erdélyi templomainkat, gyülekezeteinket. Ahogyan azok ott, akkor szilárdan összetartották a magyarságot, úgy tartják össze itt a hollandiai magyar református gyülekezetek is az itt elő magyar keresztényeket. Így a zwollei gyülekezetünk is minket. Nem vagyunk nagy számban, így minden egyes tag távozása fáj és kimondhatatlanul hiányzik.

Ilyen időkben mégis bizalommal mondhatjuk, hogy gondot visel rólunk az Úr. Nagyon hálásak vagyunk a két fiatal konfirmándusért, Krisztáért és Gergőért. Mindketten fogadalomtételeikkel a gyülekezet gazdagítói, és ugyancsak Isten példamutató gyermekei a gyülekezetben és azon kívül minden hívőnek és hitetlennek. Habár Gergely szüleivel együtt visszatér Magyarországra, örvendünk, hogy tanúi lehettünk ennek a jelentős és áldott döntésnek.

A konfirmáció alatt elhangzott ige, nemcsak a konfirmándusokat léptette egy új, tudatos útra, hanem a mi saját konfirmációnk emlékeit is szépen visszasodorta. Az Úr újra emlékeztetett bennünket arra, hogy bármilyen körülmények közt is éljünk, ne féljünk, ne bátortalanodjunk el. Az Ő gyermekei, kiválasztottjai vagyunk, és Ő mindig velünk van. Hisszük, hogy gyülekezetünket továbbra is megáldja és erősíti az Úr.

Isten iránti hálával köszönjük, hogy újra együtt lehetett a gyülekezet ezen az ünnepi alkalmon, és hogy az Úr igéje által vezet, vigasztal és erősít mindnyájunkat.

Ne feledjük: „…nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.”

Ezen cikk eredetileg megjelent a Zwollei Harangszó 2020/6-7 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.