Nagyobbik lányomnak minden este olvasok mesét, igaz, még nem a tradicionális meséket királyfikról meg királylányokról, sárkányokról, meg boszorkányokról, hanem kicsit könnyebbeket, emészthetőbbeket (mert még csak négy éves), mint A három kismalac, Micimackó kalandjai, Bogyó és Babóca, stb. A meseolvasás minden este elengedhetetlen. Jómagam is szeretem a meséket, szüleim nagyon sok mesét olvastak nekem, mikor kicsi voltam, kedvencem volt a Táltos Kecske, amiben magyaros tündérmesék voltak. Emellett álmodozó típus is vagyok, hát nem is csoda-, hogy iskolában, volt egy ilyen alter nevem, Princess Xta, amit mások persze enyhen szólva megmosolyogtak. De büszke voltam erre a név alkotásomra, elképzelve, hogy egy szép királykisasszony lennék és a szőke hercegre várnék, na de inkább a mesevilág szeretete hozta létre ezt a nevet, s ez az én álmodozó természetem.
Tehát a meséket, a mesefilmeket és a modernebb fikciós filmeket vagy regényeket (mint a Harry Potter, Gyűrűk Ura, Karib-tengeri kalózok, Star Wars stb.) mindig is nagyon szerettem, és szerettem elképzelni, hogy mi lenne ha ez meg az valóra válna, magamat is beleképzelve. De mindennek ellenére, ezzel párhuzamosan, kicsi korom óta nagyon hitvallásos is voltam, és éreztem és tudtam a szívemben, hogy a Bibliai történetek, s a Jézus Krisztus története más, igazi.
De annak a tudata, hogy a Jézus Krisztus története a mesék szeretetére is ösztönözhet, ez sokkal később fogalmazódott meg bennem, sőt ezt most csak egy pár éve fedeztem fel, Timothy Keller, new yorki lelkipásztornak köszönhetően, aki nem egyszer könyveiben ezt kifejtette. S ezt szeretném itt most ebben a cikkben elmagyarázni.
A meséknek van egy pár fontos közös vonása, írja Timothy Keller, amit J.R.R. Tolkien, a híres Gyűrűk Ura írója, a következőképpen fogalmazott meg a híres ’On Fairy Stories’ esszéjében, mint:
- Kilépés az időből,
- A halál elkerülése,
- Együttlét vagy beszélgetés nem emberi lényekkel
- Az igazi megtalálása és az elválaszthatatlan örök szeretet
- A Jó biztos (garantált) győzelme a Rossz felett.
Amint Timothy Keller ezt magyarázza, ezek mind nagyon bensőséges emberi vágyakat fogalmaznak meg és eképpen szövődnek bele a mesékbe. Azt is kihangsúlyozza, hogy természetesen az olvasók vagy a mesék hallgatói tisztában vannak azzal, hogy amit hallanak vagy olvasnak, az mese vagyis fikció, viszont ennek ellenére a jól előadott és jól megírt mesék nagyszerű élményt tudnak nyújtani, illetve nagyon kielégítő hatást érhetnek el.
Tolkien ezt úgy is megfogalmazta, hogy azért szeretjük annyira a meséket, mert egy tényleges, rejtett valóságról tanúskodnak. Ezzel kapcsolatban Timothy Keller is írja, hogyha racionálisan nem is fogadjuk el a Biblia tanítását Istenről, illetve a Biblia történetének a cselekményét nem ismerjük fel a mesékben, ösztönszerűen a szíveinket vonzzák és érdeklik ezek a témák. A mesék érdekelnek, vonzanak és nyugtatnak.
Például egyik nagy eleme a meséknek a megmentő alak, ami által minden mese a legnagyobb ‘mesére’ mutat, s hasonlít is rá ez által. Az emberek szíve folytonosan keresi a megmentőt, a szuperhőst, aki kisegít a bajból, leggyőzi a rosszat, aki ember feletti képességei ellenére szelíd és becsületes marad. A mesebeli szőke hercegtől indulva a modern fikciós filmek is legtöbbször egy ilyen alakot tesznek középpontba.
A gyermekek különösen nagyon szeretik a meséket, a fikciót, nekik még lehet álmodozni,- gondoljuk, hadd higyje szegény, hogy egy nap minden jóra fordul, és nem csak ez a világ és az élet kegyetlen realitása létezik. A gyerekeket is nagyon vonzzák ezek a témák, s talán nincs is jobb dolog, mint egy gyermeknek örömet szerezni egy szép mesével, látni gyermeki önzetlenségét és azt a boldogságot amivel ünnepelni tudják a jó győzelmét a rossz felett. Tolkien meg is jegyezte, hogy sokkal gyakrabban kérdezik azt a gyerekek, azzal ellentétben, hogy igaz-e a történet, azt, hogy ez vagy az a szereplő Jó-e vagy Gonosz. Vagy másképpen mondva, őket az jobban érdekli, hogy a helyesen megítéljék a jó meg rossz oldalt. Szerinte a kérdés legalább annyira fontos a történelemben, mint a tündérmesékben.
Tehát minden mese, ami hordozza ezeket az említett közös elemeket, amitől az ember szíve dobog, amit annyira szeretnénk, hogy igaz legyen, hogy sose haljunk meg, sose kelljen elbúcsúznunk szeretteinktől, hogy olyan dolgokra legyünk képesek, ami túlhaladja a jelen világ megszabott határait, mint az idő és a tér, illetve, hogy megtudjuk, hogy nem a rossznak van az utolsó szava, nyugtat. Nyugtat, mert megadják szíveink legnagyobb kívánságait.
Ha már a mesebeli elemek ezeket a jó érzéseket elő tudják idézni, mennyivel jobban örülhetünk annak a tudatnak, hogy igenis létezik a Megmentő, a Herceg, aki otthagyta a királyi világát, hogy embernek szülessen, belépjen az időbe és térbe, hogy minket kiszabadítson és velünk lehessen mindörökre. Igenis van egy szerető Megváltónk, akinek az élete nem mese volt, sőt sok éves szolgálat és türelmesség után keresztfán végződött, de ezáltal legyőzte az erőt,ami valaha is elszakíthatott volna Istentől. Ő megmentett, mert megtette azt, amire mi nem tehettünk meg, s megtapasztalta, a legnagyobb elhagyatottságot, és mindezt azért, hogy nekünk ne kelljen. És győzedelmeskedett, és feltámadt!
”Ha Jézus Krisztus tényleg feltámadt a halálból, ha tényleg Isten fia és hiszel Őbenne, mind azok a dolgok, amiket a legjobban szeretnél igazak lesznek és meg fognak történni. Kiszabadulunk az idő határai közül és megszabadulunk a haláltól. Ismerni fogjuk a szeretetet, aminek sose lesz vége, beszélni fogunk nem emberi lényekkel is, és tanúi leszünk a rossz legyőzésének. A tündér mesékben, főleg a legjobb és a legszebbekben, egy ideiglenes kiszabadulást kapunk a jelenlegi kegyetlen életből ahol minden vágyunk tönkremegy. De ha az evangélium igaz, és igaz, akkor minden vágyunk be fog teljesülni.”( Timothy Keller: Preaching , 5.fejezet)
Rostás Kriszta Tímea, 2022. április 4.
Megjelent a Zwollei Harangszó 2022/4 számában, mely teljes egészében letölthető itt.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 