Testvéri segítség háború idején

Beszélgetés Pándy-Szekeres Annával a kárpátaljai helyzetről

A világ döntő többsége, beleértve a vezető politikusokat is, nem gondolta volna, hogy háború lesz. Az Ukrajnában élők is hasonlóan érezték?

– Mi a kárpátaljai magyarsággal vagyunk szoros kapcsolatban. Bár több éve visszaköltöztünk Magyarországra, szolgálatunkat a kárpátaljai egyházi iskolák fejlesztése, fenntartása érdekében tovább végezzük. Ez heti odautazást, kapcsolattartást jelent lelkipásztorokkal, iskolaigazgatókkal, missziós munkatársakkal. Mivel Ukrajna és Oroszország viszonya évek óta feszült, beszélgetések során elhangzott: Isten őrizz, nehogy mindez háborúba torkolljon! De a valós veszélyt nem érzékelte a kárpátaljai magyarság. A bölcsebbek mondogatták: egy világbirodalom szomszédságában élőnek óvatosnak kell lennie.

– A világhálón számos egymásnak ellentmondó képet, videót, adatot láthatunk, olvashatunk a háborúval kapcsolatban. Kinek, minek lehet hinni? Mindenki a józan eszére hallgasson, ne dőljön be semmilyen uszító propagandának. A mi dolgunk az imádkozás, a segítségnyújtás a bajba jutottak felé. Nem kell naphosszat a tévé és internet híreivel foglalkozni, mert elvonja a figyelmünket, erőnket az életbevágóan fontos dolgokról. Nekünk, akiket nem ért el a háború, arra kell összpontosítanunk, hogy józanul cselekedjünk, és a tőlünk telhető segítséget megadjuk a menekülőknek.

– Hol érte a háború kitörésének a híre a családot? Kárpátaljáról már több éve visszaköltöztünk  Magyarországra. Ezt most Isten védő szeretetének tulajdonítjuk. Családunk minden tagja az ország határain belül volt, amikor szembesültünk a helyzettel. Szinte felfoghatatlanvolt, hogy a háború, amiről szüleink, nagyszüleink elbeszéléseiből voltak ismereteink, a küszöbön áll.

– Mi volt az első gondolata? – Az imádkozás, Isten irgalmának segítségül hívása. Kértük, és folyamatosan kérjük az Urat, hogy fékezze meg a gonosz erőit, vessen véget a vérontásnak, állítsa le a háborút.

– Mivel foglalkozik a család? – A háború kitörése előtt férjemmel együtt folytattuk a Kárpátaljai Református Egyház líceumainak, cigánymissziójának, a Nagydobronyi Református Gyermekotthon segítését, ami gyakori határátlépéssel, utazással járt. Jelenleg Ukrajnában minden iskolában szünetel a tanítás. Egyházi iskoláink közül a nagydobronyi és a tiszapéterfalvi líceum vezetése úgy döntött, menekülteket fogad az internátusokba. Ide szállítja férjem a Magyarországon felajánlott, gyülekezetek, civil szervezetek által összeállított élelmiszer adományokat. Megható volt fogadni Felvidékről, Rimaszombatból érkezett testvéreket több tonnányi, Kárpátaljának szánt élelmiszer-szállítmánnyal. Pincénk, garázsunk ideiglenes lerakóhellyé változott. Arra is naponta kap felkérést férjem, hogy a magyar-ukrán határon kísérjen át segélyszállítmányt. Szolyvára, Nagydobronyba magam is elkísértem őt. Horkay László püspök tolmácsolta az ott tartózkodó menekültek szívszorító történeteit. Ezek a kijevi, harkovi, lembergi menekültcsaládok Istenbe kapaszkodva, reménykedve, imádkozva várják a háború végét.A pravoszláv ukránoknak a nagyböjt teljes húsmentes táplálkozást jelent. A befogadóknak a főzésben erre figyelniük kell. Sok baptista kapott menedéket magyar családoknál. Az ő böjtölésük a reformátusokéhoz hasonló, a lelki böjtre koncentrálnak. A menekültek felekezettől függetlenül vágynak a templomi közösségre. A magyarul elhangzó igehirdetést ukránul összefoglalja a lelkipásztor. Magyar családi otthonokban ukrán nyelven tartanak közös áhítatot.– Erdélybe is jöttek kárpátaljai magyarok?

– Az anyaországba érkeznek, legtöbbjük rokonokhoz, barátokhoz. A kárpátaljai magyar lakosság nyelve és emberi kapcsolatai révén célirányosan érkezik. A magyarul nem tudókról, az egy szál ruhában menekülőkről kell a magyar államnak gondoskodnia. Ez a határon szervezetten meg is történik. Étellel, ruhával el- látják a meleg fogadóhelyeken, majd a hivatalos regisztrálás után a családok átmeneti szállásra költözhetnek.

Kárpátalján az elhagyott házakba a hatóságok Kelet-Ukrajnából érkezőket telepítenek? Mennyire fog megváltozni az etnikai összetétele a vidéknek?– Az eddig érkezőket közösségi szállásokon helyezték el. Sok magyar család saját döntése szerint befogadott teljesen ismeretlen embereket. Otthonukat, élelmüket megosztják velük. Találkoztunk ilyen befogadó családokkal. Azt mondták, addig maradhatnak náluk a háborús menekültek, amíg arra szükség van. Vannak, akik munkát keresnek a faluban, a környéken. Mások segítenek a családnak a ház körüli munkában. Olyan is van, aki csak ül és kesereg, teljes fásultságba zuhanva.

 Romániába több százezren érkeztek. Vannak, akik kis motyójukkal keltek útra vonatokon  zötykölődve, mások méregdrága terepjárókkal jöttek. Kik menekülnek az országból?

 Mindenkit egyformán sújt a háború. Aki képes a menekülésre, az nem marad az ostromlott városokban.

– Mire van szüksége leginkább a magyar menekülteknek? És mire azoknak, akik otthon
maradtak?– A kárpátaljai menekültek helyzete Magyarországon más, mint az ukránoké. Minden kárpátaljai magyarnak van valamilyen ottani kapcsolata. Ezek által lakhatást, ellátást, esetleg munkát is találnak. Úgy látjuk, az egyházak, a rokonok, az ismerősök, civil szervezetek a kárpátaljai magyarok befogadását megszervezik. A lelki segítés, a szeretetteljes feléjük fordulás, az együtt imádkozás a legfontosabb nekik. Az ukránul beszélő, messziről érkezők fogadását  a magyar állami szervek, a segélyszervezetek erőn felüli munkával próbálják segíteni. Az otthon maradottaknak még van kevés élelmiszertartalékuk, de a boltok polcai gyorsan ürülnek, utánpótlás az országon belül nem lehetséges. A magyar nép most is nagyfokú önzetlenségről tesz tanúbizonyságot. Valószínűleg nincs olyan család a kis országban, amely valamilyen módon ne nyilvánította volna ki anyagiakban, tevőlegesen együttérzését a bajban lévőkkel.

A háború szegénységet, megcsonkított családokat, nehezen múló sebeket és gyűlöletet hagy maga után. Vissza lehet-e térni ahhoz az élethez, amely korábban jellemezte Kárpátalját, Ukrajnát?– Vissza lehet térni ugyanoda, ahol a háború ért bennünket, a gőg, az arrogancia, a másik ember lenézése, jogainak semmibe vétele stádiumába, de Istennek most más célja van velünk. A bűnlátás, a bűnbánat, a bűnvallás után következhet a bűnbocsánat. Ez alól nem kivétel egyik háborút viselő fél sem, és mi magunk sem. Imádkozzunk, hogy Isten vessen véget a gyűlölködésnek, állítsa le az öldöklő indulatokat és fegyvereket, óvjon meg a háború további terjedésétől. A nemzeti gőg és büszkeség helyett adjon lelki megújulást a népeknek, vezetőiknek. Tegyen képessé bennünket a bocsánatkérésre, a megbocsátásra. Legyen úrrá bennünk a Jézus lelkülete, az irgalom, a szeretet, a másság tisztelete.

Forrás: Szerző Somogyi Botond. In: Üzenet, XXXIII. évf. 8. szám. 2022. ápr. 15., 4. o.

Megjelent a Zwollei Harangszó 2022/4 számában, mely teljes egészében letölthető innen.