(Első rész a Zwollei Harangszó 2021 /9-10 számában ITT található)
Az előző részben egy-egy személyes példával ábrázoltam a vegyes házasságunkban felmerülő kihívásokat. Természetesen minden vegyes házasságban levőnek más és más kihívásaik lehetnek. Ezeknek a legyőzéséhez, megoldásához szükséges, hogy tudatosan megéljük a házasságunk fázisait. Szem előtt tartsuk azt, hogy a házasság is olyan, mint egy megfogant palánta, amelyet nem elég, ha csak elvetünk, hanem minden időszakban ápolásra is szüksége van. Isten adja majd a növekedést az 1 Kor. 3:6 szerint.
Nagyszüleim földműveléssel is foglalkoztak. Emlékszem, hogy kedves nagymamám tavasszal, amikor már minden kizöldült a kertben, mutatta a kis növényeket, hogy melyikből lesz zöldség és melyikből gaz. Minden gazt ki kellett tépni, hogy ne gazosodjon el a föld és jó termést adjon. Eleinte nehéz volt, mert attól féltem, hogy a palántákat is kiszedem a gaz helyett. Bizonytalanság vett körül, addig amíg meg nem tanultam gyomlálni. Fontos volt megtanulni, felismerni a gazt. Feltűnt az is, hogy később a gaz helyére kiterjeszkedett a palánta és szép egészséges zöldséggé fejlődött. Talán minden házasságban így van ez. Ha odafigyelünk, ápoljuk és idejében szépen gondozzuk, akkor növekedik és erősödik. Viszont ezt sem lehet sablonra tenni, és időbe is telik, amíg rájövünk a megoldásokra.
Minden házasság első fázisa az egymásra találás kellemes mámora. Az a rész, amelyre azt is szokták mondani, hogy „se nem lát, se nem hall, mert fülig szerelmes”. Ezt a részt talán a legboldogabb éveknek tekintjük az életünkben, és lehet a legproblémamentesebb is. Viszont a problémák megjelenése után ez is homályba merülhet, de nem vész el.
Házasság után mindkét fél ’leválik’ a családjáról és ketten alkotnak egy új családot. Ez a vegyes- és a homogén házasságban is így történhet, még akkor is, amikor a szülők a közelben laknak. Fontos már az elején kialakítani egy olyan irányt, életstílust, amelyben minkét fél otthon érzi magát.
A második fázis, amikor bővül a család és felelősségek hárulnak ránk. Ez magával hozza a kihívásokat és megpróbáltatásokat. Itt a nagy kérdés az, hogy képesek vagyunk-e ezt a felelősségteljes szakaszt egymás közt úgy megosztani, hogy egyensúlyban maradjon a házasságunk? Oda tudunk-e figyelni egymás igényeire vagy sablon módra felveszünk egy szerepet, amit úgy gondolunk, hogy helyes. Egy olyan szerepet, amit otthonról hozunk. Gondolhatunk egy olyan példára is, amikor a házasság kezdetekor a férfi dolgozik, a nő otthon háztartást vezet és esetleg, még a teljes gyermekneveléssel járó feladatok is észrevétlenül rá hárulnak. Ha ilyen példakép állt mögöttünk, akkor nagy az esélye annak, hogy saját házasságunkon belül ezt is kezdjük alkalmazni, anélkül, hogy a házastársunk igényeit szemünk előtt tartanánk. Ezek alapproblémák lehetnek egy homogén házasságban is. Ami a vegyes házasságokat illeti, itt jöhetnek a kommunikációs nehézségek, mert a kihívások megoldásához nemcsak a problémák belátása fontos, hanem ennek megbeszélése és a közösen való megoldása is. Ehhez egy magas szintű nyelvismeretre is szükségünk van. Képes vagyok-e a párom anyanyelvén kifejezni, megértetni magam, vagy megérti-e a párom a saját anyanyelvemen, esetleg egy közös harmadik nyelven azokat a belső mély érzéseket, amelyekkel küzdöm, oly módon, hogy ő is át tudja érezni a saját érzéseim, fájdalmaim súlyát. Mindemellett milyen külső- és belső befolyások irányítják a kihívások megoldásainak az iránytűjét?
A második fázisban kezdődik el a házasságon belüli pozíciónk kialakítása. Ami sosem állandó, hanem folyamatos változásban van saját igényünk, fejlődésünk és a körülöttünk lévők benyomásától, igényeitől függően. Amennyiben a párunk igényeit nem vesszük figyelembe, komoly házassági konfliktusok kerülhetnek elénk. Sok keresztény házas életében ilyenkor az 1 Korinthus 13 is nagy kihívást jelent. Fogyatkozhat türelmünk, egymás iránti szeretetünk. Ugyancsak ebben a fázisban tudatosodhat bennünk a környezetünk befolyása. Meg tudunk-e maradni szilárdan vagy sodornak a körülmények, esetleg a környezetünk magával?
Dósa Tünde jobbján Bert Varwijk látható, a Stichting Barnabas megalapítója (Nunspeet)
A harmadik fázisban felismerjük egymásban azokat a dolgokat, amelyeket az első fázisban „a fülig szerelmességünk” miatt, még nem vettünk észre. Nagyon fontos, hogy ebben a fázisban is oda figyeljünk érzéseinkre, érzelmeinkre minden konfliktus esetén. Keressük meg a probléma gyökerét. Ne engedjük azt meggyökerezni, ha nem akarjuk, hogy a házaséletünket az töltse be, uralja.
Mint minden házasságban, fontos a vegyes házasságban is, szem előtt tartani azokat a tényeket, amelyek a házas éltünket megerősítik, összekötik. Mindenképpen áldás lehet az, ha mindkét fél keresztény háttérrel rendelkezik, és az elő hit gyakorlását előtérbe helyezi. A keresztény háttérrel való rendelkezés egy olyan alap lehet, ami a házasság minden fázisában fontos szerepet játszhat. Ezzel mindig közös nevezőre lehet jutni, akkor is, amikor nehézségek terhelődnek ránk.
Az idén pontosan 30 éve, hogy a férjemmel megismerkedtünk. Az érdekesség kedvéért megkérdeztem a férjemet, hogy mit lát ő áldásnak egy vegyes házasságban, különösebben a mi házasságunkban. A következőket osztotta meg velem:
„Vegyes házasságban a nyelvi akadály miatt megtanulhat az ember jobban a másikra hallgatni, figyelni, főként azért, hogy jobban megértse a másik érzéseit. Ugyancsak egy nagy áldás, hogy megtanulhat az ember egy új nyelvet, és ebből kifolyólag azon a nyelven is kommunikálhat más emberekkel. Megtanulhatjuk egymás kultúrájából felismerni a saját kultúránk jó és rossz oldalait, szokásait, így könnyebben megérthetünk más kultúrákat is. Természetesen a kezdet, amíg megtanuljuk megérteni egymás nyelvét és kifejezésmódját, intenzívebb, mint amikor a házasságon belül mindketten ugyanazt a nyelvet beszélik. Az ugyanazt az anyanyelvet beszélők gyorsabban és valószínűleg jobban megismerik egymást. Pontosan a nyelvi akadályok miatt több időt kell szánni arra, hogy valóban megértsük egymást. Fontos a türelmesség a Galata 5:22 szerint.
Áldás talán az is, hogy egy másik kultúrában megtalálhatod a legszebb, legkedvesebb és legjobb feleséget/férjet, akit a saját hazádban nem találtál meg.”
Ezek a gondolatok kedves férjem részéről még engem is megleptek. Talán még azt hozzá tenném, hogy a mi házasságunkban sokat segített az, hogy mindketten keresztény háttérrel rendelkezünk és mindenben együtt keressük Isten akaratát és megpróbáljuk azt mindketten követni.
A házasságunk elején sok mindenben pont olyan bizonytalan voltam, mint a palánta kiszedegetéseikor. Sokat segített nekem a jó példa, a tanítás, a saját tapasztalataim és gyakran a környezet is. De az igazi vezetőm, vezetőnk Isten volt és ma is az. Ő a házasságunk alapja hitünkkel és engedelmességünkkel a Lukács 22:42 részt szem előtt tartva. Az Ő vezetése nélkül nem ismertem, nem ismertük volna meg az igazi ’gazokat’ a házasságunkban. Ugyanúgy az áldásokat sem. Ahhoz, hogy Istenre figyeljek, figyeljünk és őt kövessük, minkettőnk életében kiváló részt alkottak a gyülekezeteink. A férjem életében az ő holland gyülekezete, az én életemben az én otthoni, a volt Szovátai Református Gyülekezetem, amelynek akkori lelkészei: Antal Sándor és kedves felesége Antal Margit néni voltak. Nemcsak házasságuk, hanem teljes életük és szolgálatuk nagy benyomással voltak rám. Megtanítottak igazán hinni, hitben megerősödni, Istenbe karolni. A mai napig nagy hálával tekintek vissza azokra az évekre, amelyeket az ők szárnyaik alatt tölthettem. Azon alap nélkül, amit ők plántáltak belém, talán nem alakult volna így az életem/életünk, még a házaséletem/házaséletünk sem. Az Úré legyen a dicsőség és áldás. Ő vezesse házasságunkat és mindnyájunk életét! Legyünk és maradjunk jó példák, úgy is mint gyülekezet!
„Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.” Ruth 1:16
Kelt: 2021-12-03, Harderwijk
A szerző elérhetőségei: www.tundesnijders.com és tundesnijders@xs4all.nl
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 