Franekéra (hollandul: Franeker, frízül Frjentsjer) a magyar egyetemjárás feledhetetlen városa. Az öt holland egyetem közül Franekéra akadémiája az 1811-ben bekövetkezett megszűnéséig nagyjából tizenötezer diáknak biztosította a képzését. Bozzay Réka összegezése szerint Franekéra egyetemén 1233 magyar diák fordult meg. Nyomukat számos disputátio és jónéhány disszertáció őrzi. Szepsi Csombor Márton 1618-ban így jellemzi az egyetemet:” … az igaz keresztyének akadémiája!” Megtörtént, mert nem is lehetett másként, hogy a tudományra szomjúhozók közül a siker mellett a sírt is Franekéra adta. Akiknek még sírkő is jutott, azokat eredetileg a franekérai akadémia kápolnájába temették. Ennek felszámolása után kegyeletből a magyarok sírköveit átvitték a nagytemplomba. Így a Martinikerk 1940-1943 közötti restaurálása után a templom északi hajlatában egy arra kijelölt helyre került az a négyes osztatban töredezett sírkő, amelyen magyar neveket találunk. Ezeken kívül más magyar sírkövek is kerülhettek a templomba? Jelenleg három magyar sírkövet tartanak nyilván. Eddigi kutatások alapján hat, Franekérában elhunyt magyar diákról tudunk. Nemrégiben, 2021 októberében közölte a leeuwardeni Tresoar a Csernátoni István sírkövéről készült fényképet.
A harminc éves erdélyi teológus 1644. január 4-én halt meg. Ezt a Martinikerkben található sírkövet most már országosan sokan látták és levélben értesítettek minket a nyilvánossá tételről.
A második magyar relikvia a sárospataki illusztris iskola végzettjének, Szepsi Nehéz János sírkövének a maradványa, ez szintén a Martinikerkben található.
Szepsi fennmaradt testamentumának szövegéből és más forrásokból megállapítható, hogy a kassai származású teológus Szepsi vagy Sepsi Nehéz János 1658 május 3-án hunyt el. Testamentumában meghagyta, hogy negyven tallér erejéig néki a saját pénzéből sírkövet állítsanak és ebből az összegből fedezzék a temetése költségeit is. Könyvtárának maradványai Marosvásárhelyre kerültek, erről szintén Postma Ferenc professzor egyik közleményében olvashatunk.
Harmadszor: a franekéri Martinikerk padlózatán az emléktábla talapzata mellett három magyar ifjú neve látható egy sírkőre vésve. Komáromi G. István harminc éves korában hunyt el 1721. június 20-án. az erdélyi K. Pataki Mihály 1735. január 27-én hunyt el 28 éves korában. Zilahi Dániel teológus, a debreceni kollégium néhai diákja harminc éves korában, 1770. szeptember 22-én hunyt el.
Az érdeklődőknek tudomásul szolgálhat, hogy az első magyarországi diák, Petrus Felckmannus nevű atyánkfia, Heidelbergből jövet, 1597 június 25-én látogatta meg a franekéri egyetemet. „Transsylvanusként” -ként tehát egy brassói szász diák volt az, aki hollandiai egyetemre jutott el. Az ország első egyetemét Orániai Vilmos herceg Leiden városában alapította 1575-ben, hálából, a spanyol hódítók fölött aratott győzelmet követően. Leidenben 1800-ig nagyjából 655 magyar diák tanult. Már szóltunk a következő, az 1585-ben alapított franekéri egyetemről, ahol az ismert, az 1233-as létszámú magyar peregrinus fordult meg. Harmadikként a groningeni egyetem nyitotta meg a kapuit 1614-ben, ahol 1800-ig legalább 283 hazánkfia iratkozott be. Az utrechti „Illustere School” 1636-ban nyerte el az akadémiai rangot, 1800-ig körülbelül 740 magyar tanult ebben a városban. Harderwijk egyetemét (Gelderland tartomány hajdani fővárosa) 1648-ban alapították, a magyar beiratkozottak száma legalább 40. Amszterdam illusztris iskolájában megfordultak közül eddig 22 magyar diákról tudunk, Deventer athenaeumában pedig 27-en tanultak.
A peregrinusaink Nagyváradról, Debrecenből, Sárospatakról és Pápáról, vagyis az ottani kollégiumokból érkeztek. Erdélyből a kolozsvári református és unitárius kollégiumok (Gyulafehérvár/Nagyenyed, illetve Marosvásárhely) küldték a hallgatókat. Kétszáz esztendő leforgása alatt bő háromezer magyar diák képezhette magát a korabeli németalföldi egyetemeken. Késői utódokként hálásan gondolunk a befogadó szellemiségű holland testvérekre, az ösztöndíjaikra, a segélyezésekre, a hitvédelmi kapcsolatokra, a lehetőségeik szerint való akkori politikai kiállásaikra. Hála Istennek, hogy a tudomány tárházának kapuit ma is kitárva tartják a világ minden tájáról érkezők előtt és szinte rálátásunk sincs már, hogy évente százas vagy ezres nagyságrendben tanulnak magyar ifjak Hollandiában. (Mára éppen a teológusok jelenléte csekélyesedett el a más szakokra beiratkozottak számához képest.)
A magyar emlékeket felkeresőknek jelezzük, hogy Franeker városa, a Magyarországi Református Egyház, a Fríz Akadémia, az akkor még virágkorát élő Hollandiai Magyar Protestáns Keresztyén Lelkigondozó Szolgálat alapítványa, de főleg Tüski István hollandiai lelkész buzgalma nyomán az egykori franekéri magyar bursza falán fríz-holland és magyar nyelvű tábla hirdeti, hogy hosszú időn keresztül abban a házban laktak a peregrinusaink Franekerában, a Voorstraat 43. szám alatt.
A két részes emléktábla állításának és leleplezésének időpontja 1985 szeptember 28-ika, amikor dr. Ladányi Sándor professzor társaságában vettünk részt az emlékülésen és az avatáson. Áldassék azoknak emléke, akik a teológia művelőiként előttünk jártak és akik innen, fríz földről költöztek az örökkévaló hazába.
Összeállításunkhoz Kolozsvári Igaz Kálmán akadémiai üdvözlő versét csatoljuk a tudománnyal való beoltás hasznáról. Franekérában írta 1647. március 15-én Laurentius Bank tiszteletére, annak professzorrá való választásának alkalmával. (Lelőhelye: Applausus academici honori et famae … Laurentii Banck. Franekéra, 1647)
„Sta stil en overdenk de weg…” Záró gondolatként ezzel a fenti fényképen is látható idézettel mélyülünk el az iskolák fölöttébb szükséges voltáról a diaszpóra élethelyzetében.
Iskolakezdéskor szeretettel gondolunk jó tanítóinkra, és tisztelettel adózunk az akadémiák fenntartóinak. Vivat membrum quodlibet, Vivant membra quaelibet, Semper sint in flore!
Írta és a képeket válogatta:Hermán M. János
Megjelent a Zwollei Harangszó 2021/9-10 számában, mely teljes terjedelmében letölthető innen.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 