Visky András: Egyetlen idegen

Fájdalmak Férfia, roppant nádszál, te kétszer közénk született,

          romlandóba öltözött romolhatatlan,
                    árnyékba öltözött naptámadat!

Üres kézzel jöttél, ég vándora, egyetlen idegen,
          olyannyira közel hajoltál hozzánk,
          hogy istenséged elrejtett szikrái
          fölgyújtsák bennünk a vágyat valódi otthonunk iránt.

Előbb a Szeretet formált emberek között teljes emberré,
          reménység gyümölcse, meddők ajándéka,
          időbe öltözött változhatatlan:
          meztelen a meztelenek között,
          semmivel nem bíró a hajléktalanok között,
          beszédre képtelen a zavart beszédűek között,
          foglyok foglya a szabadításra várók között.

Azután a Megbocsátás szólított vissza, halandó Isten, a halhatatlanba,
          feltépted a poklok ismeretlen kapuit
          és alászálltál az emberi szív legmélyére,
          aminél nincs sötétebb sírgödör,
          bizony leereszkedtél létünk szakadékaiba,
          bejártad tudatunk valamennyi szurdokát,
          amiről nekünk nem is lehet tudásunk,
          belélegezted a halál jeges leheletét
          és látva láttad a szörnyű ürességet,
          ahonnan félelmeink sötét fényei törnek elő.

Lehulltál, erőtlen nap, a hiábavalóba, kitárt karokkal zuhantál alá
          az emberi tehetetlenség élettelen tengerébe,
          hogy kitárt karokkal támadjál föl a harmadik napon,
          könyörületet hozva az irgalmatlanoknak,
          közénk jöttél újra és kitártad előttünk az ég kapuit.

„Békesség nektek!”, mondod, és hangodat
          visszhangozza a Föld és az Ég. 

„Gyertek, atyámnak áldottai!”, mondod hontalan Isten,
          és asztalt terítesz nekünk, gyilkosaidnak,
          visszafogadva a téged végleg kitaszítókat.

„Ez az én testem!”, mondod, és megtöröd a kenyeret.

„Ez az én vérem!”, mondod, és kiöntöd a bort.

És nagy fényesség borul a vacsorázó asztalra,
          megvendégelsz bennünket,
                    nem tartva vissza magadból semmit!

Forrás: http://regi.reformatus.hu/mutat/8072/

Megjelent a Zwollei Harangszó 2021-3-4. számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.