Fájdalmak Férfia, roppant nádszál, te kétszer közénk született,           romlandóba öltözött romolhatatlan,                    árnyékba öltözött naptámadat! Üres kézzel jöttél, ég vándora, egyetlen idegen,          olyannyira közel hajoltál hozzánk,          hogy istenséged elrejtett szikrái          fölgyújtsák bennünk a vágyat valódi otthonunk iránt. Előbb a Szeretet formált emberek között teljes emberré,          reménység gyümölcse, meddők ajándéka,          időbe öltözött változhatatlan:          meztelen a meztelenek … Visky András: Egyetlen idegen olvasásának folytatása →