Halálból életbe

Általában nem vagyok nagy rajongója a Jézus-filmeknek. Pedig jó párat láttam már, de általában nem gazdagították igazán azt a Jézus képet, ami bennem él. De néhány évvel ezelőtt kaptam valakitől egy tippet: azt mondta: Nézd meg, ha tudod a ‘Risen’ című filmet. Ez egy amerikai, 2016-os film, a címe azt jelenti, hogy ’Feltámadott’. Megnéztem. És tényleg különleges film, egyrészt azért, mert a legtöbb film Jézus életéről a keresztnél végződik, és esetleg egy keveset mutat az üres sírból. Ez viszont Jézus keresztre-feszítésével kezdődik, és nem is annyira Jézus a főszereplője a filmnek, hanem egy római tribunus, Clavius, akit Pilátus azzal a feladattal bízott meg, hogy derítse ki, mi az ami ezt a nagy felfordulást okozza Jeruzsálemben, miután már 3 nappal korábban volt egy nagy zavargás, amikor Jézust keresztre feszíttette. És a film ennek a Claviusnak az útját, a hitbeli útját is követi hitetlenségből hitre.

Tehát ez az, ami igazán megható ebben a filmben. Nem az, hogy Jézust hogyan mutatja be, hanem az, hogy a feltámadás ténye milyen hatást ért el azokban az emberekben, akik valóban tanúi voltak – mint például ez a Clavius, vagy a sziklasírt őrző katonák, Pilátus, és persze a tanítványok – és szinte biztos, hogy a szerepet játszó színészek saját hitüket is érvényre juttatják, hisz nagyszerűen megélt igaz pillanatokat mutatnak.

De van egy jelenet, amit sosem fogok elfelejteni. Ez az, amikor a tribunus, Clavius kihallgatásra hívja Jézus egyik tanítványát, Bertalant: Hol rejtőznek a tanítványok? Mit csináltatok Jézus testével? És ez a tanítvány kihallgatáson van, olyannal beszél, aki őt akár halálra ítélheti, de szinte magán kívül mosolyog, nevet. S azt mondja: Én láttam! Beszélt velem! Tudom, hogy él! Clavius, a dörzsölt detektív tovább kérdez: De mit jelent hát az ő feltámadása? Bertalan: Hát… az örök életet! Persze! Mindenkinek! Mindenkinek, aki hisz! Clavius, a dörzsölt detektív tovább kérdez: Okos módszer arra, hogy új követőket toborozzatok… de hányan is vagytok most? Bertalan: Hát, nem vagyunk sokan…és az egyetlen fegyverünk a szeretet… de ez… az Ő feltámadása… ez MINDENT megváltoztat!

Az Ő feltámadása mindent megváltoztat! Nem tudom, hogy aki írta ennek a filmnek a forgatókönyvét, hívő ember volt-e, de szinte biztosra veszem, hogy ismerhette azokat az igeverseket, amiket az imént is felolvastam… Mert mindkettőben valami olyasmiről van szó, ami mindent megváltoztat. Megváltoztatja az általunk normálisnak tartott rendet.

Az első szavakat Jézus mondja ki, a Bethesda tavánál történt gyógyítása után. Ez egy olyan tanítás, ami mindenkinek szól: aki hallja az én szavaimat, és hisz annak, aki elküldött engem, átalment a halálból az életbe. Érthetetlen. Logikátlan. Mi az, hogy halálból életbe? Ezt János evangélista jegyezte fel, a hagyomány szerint ugyanaz az apostol, aki később a levelében már személyes vallomásként írja: Mi tudjuk, hogy átalmentünk a halálból az életbe.

De hogyan lehetséges ez? Hogy változhatott át ez az általános tanítás, amit mindenki hallott, de senki sem értette, személyes hitvallássá?

Remélem, értitek, hogy miért utaltam a prédikáció elején arra a bizonyos filmre. Mit mond benne Bertalan? Ez! Az Ő feltámadása MINDENT megváltoztat. Ez az, ami a két igevers között történt.

Ami nagypénteken történt az a ’normális’, a ’logikus’ volt. Jézus átalment az életből a halálba. Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk.

De nem csak a Bojtorján együttesnek magától értetődő ez a kijelentés, hanem az égvilágon minden filozófia, életmód, vallás, amit csak kitaláltak az emberek, ennek a tudatában történik. Pszichológusok azt mondják, hogy ez a tudat: hogy egyszer majd meghalunk – ez az, ami az embert igazán különbbé teszi az állatnál. Mert egy állat a most pillanatában él, és persze meg akarja óvni az életét, de az ember előre lát a jövendőbe, és a saját halálának a tudata beárnyékolja egész életét, meghatározza minden gondolatát, döntését.

És ennek két extrém következménye lehet: Vagy azt mondja az ember: hát, az élet olyan rövid, sűrítsünk csak bele minden élvezetet, amit csak lehet – az életem célja az, hogy saját boldogságomat elérjem – még akkor is, hogyha mások kárára történik. Vagy azt mondod: úgyis mind meghalunk, úgyis elmúlik ez az egész világ, tehát teljesen mindegy, hogy hogyan élek. – vagy alábecsülöd ezt a földi életet, vagy túlértékeled – de mindkettőnek az oka a halál tudata.

De akkor megtörtént húsvét… és – amint Bertalan is mondja… ez mindent megváltoztat. Mert Jézus feltámadott, és megmutatta, hogy a halálból való feltámadás nem majd valamikor, a távoli jövőben történik meg, amint a zsidók addig hitték. Megmutatta, hogy ez a feltámadás több, mint az, amiket a tanítványok is láthattak Jézustól, pl. Lázár vagy Jairus lányának feltámasztása, hisz nekik aztán újra meg kellett halniuk. Nem, ez az örök életre való feltámadás volt, amit Jézus megmutatott. És ez mindent megváltoztat!

Mert most érthették meg a tanítványok azokat a szavakat, amiket Jézus Bethesda tavánál mondott: Aki hallja az én igéimet, és hisz annak, aki elküldött engem…annak örök élete van…már most… és átalment a halálból az életbe…már most. Nem a távoli jövőben, nem földi halálunk után… hanem már most. Mert az örök élet akkor kezdődik, amikor az ember hallja Isten igéjét, és hittel válaszol rá.

Hogy egy kissé jobban megértsük Jézusnak ezt a kijelentését, néhány lépést vissza kell lépnünk, egészen a Biblia kezdetéig, a világ kezdetéig, az ember teremtéséhez. És most mindenkinek feltennék egy rövid kérdést, amire gondolatban válaszolhattok: Az első emberpár halhatatlan volt-e vagy sem?

Lehet, hogy azt válaszoljátok: hát, Isten azt mondja az Éden kertjében – azon a napon, amelyiken esztek a tiltott gyümölcsből halálnak halálával haltok. És Pál apostol is így ír a Római levélben: Egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál… – tehát, az lehetne a következtetés, hogy a halál az ember bűnének a következménye, és azelőtt az ember halhatatlan volt.

De azt hiszem, ennél árnyaltabb a dolog. Ugyanis az Éden kertjének összes fája közül csupán kettőt ismerünk név szerint. A jó és a rossz tudásának fáját…és az élet fáját. Azt mondja Isten a bűneset után: 1 Mózes 3: 22 – nehogy örökké éljen az ember.

Az élet fájának semmi értelme sem lenne, hogyha az ember önmagában már halhatatlan lenne… szerintem ezért egyértelmű, hogy az embernek nem önmagában volt örök élete, hanem az kezdeti szentségében, Istennel, a teremtéssel és egymással levő harmóniájában – szabadon járulhatott az örök élet forrásához… És a bűn következménye az volt, hogy Isten bezárta az Édenkert kapuját.

És mi ezt sokszor az emberiséget ért legnagyobb büntetésnek látjuk, de valójában ebben is Isten kegyelme látszik meg. Mert a bűneset után az ember szellemileg halott lett… és ahogy a káté fogalmaz, azóta az ember „természeténél fogva hajlandó Istent és felebarátját gyűlölni”. Isten pedig nem akarja, hogy mi egy ilyen lélekkel, egy halott lélekkel éljünk örökké. Ahhoz, hogy örökké élhessünk, meg kell, hogy változzon a lelkünk… újjá kell születnünk. Át kell, hogy menjünk a halálból az életbe.

Szakítanunk kell azzal az élettel, amit már születésünktől fogva élünk… melyben folyton a halál árnyékában élünk… melyben vagy alábecsüljük, vagy túlértékeljük ezt a földi életet… és meg kell, hogy értsük, hogy az az élet, melyre teremtettünk Isten és felebarátunk szeretete.

És ez mindenek felett a bizonyítéka annak, hogy valaki átalment a halálból az életbe. Hogy mondja János az 1. levelében: Mi tudjuk, hogy átalmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a testvéreinket. És aki nem szereti Istent és felebarátját, hanem csak saját magát… az a halálban marad.

És a Jézus feltámadása mindent megváltoztat… mert lehetővé teszi ezt az új életet. És ez az új élet… az örök élet most kezdődik. Azzal kezdődik, hogy halljuk az evangéliumot, és hitben válaszolunk rá. Halljuk a szeretet evangéliumát és arra szeretettel válaszolunk. Mert hogyha az örök élet most nem kezdődik, akkor sosem fog.

Ez az, amire teremttettünk – örök életre, melyben Istent, a teremtését, és egymást szeretjük.

Most éppen két héttel vagyunk húsvét után. És a legfőbb kérdés ez: megtapasztaltad-e már egyszer, vagy ismét azt a felismerést, amit Bertalan így fejez ki: ez mindent megváltoztat!  Vagy még nemigen változott semmi?

Értitek-e miért van az, hogy amikor a világ ránk, a keresztyén egyházra néz, felhúzza a szemöldökét, és azt mondja: szép történet, amit ti meséltek…örök életről, megbocsátásról, szeretetről… de hogyha mindezt hinnétek… hát akkor nem így élnétek… Hiszen ez mindent megváltoztat! Hát ha igaz lenne, akkor másképpen élnétek egymással, istennek, a teremtéssel!

Egy ismert kanadai pszichológus, Jordan Peterson mondta nemrég – bele sem merek gondolni, hogy mit tenne egy emberrel, hogyha tényleg elhinné azt, hogy Jézus feltámadott, és ezért nekünk is örök életünk van! Micsoda apadhatatlan forrása lenne ez erőnek, békességnek, örömnek, tűrésnek, hitnek, reménynek – és mindenek előtt… szeretetnek.

Jézus feltámadása mindent megváltoztat.

Mert hogyha vele együtt megfeszíttetünk… meghalunk a bűnnek… meghalunk annak az életnek, ami a halál árnyékában történik… melyben senkit és semmit sem szeretünk jobban saját magunknál. Hogyha vele együtt feltámadunk… átalmegyünk a halálból az életbe… akkor az mindent megváltoztat! Mindent feje tetejére állít? dehogy… Minden visszakerül a helyére.

Vizsgáljuk meg magunkat. Vizsgáld meg magadat… Életünket még mindig a közelgő halál gondolata irányítja… amiben foggal körömmel próbáljuk megtartani magunknak az a néhány évet, amit itt töltünk… és abba próbálunk belegyömöszölni annyi földi élvezetet, amennyit csak tudunk… vagy azt mondjuk… semmi nem ér semmit… semminek sincs értelme… miért aggódnék amiatt, hogy mit cselekszek? Mert egyik változat sem aszerint való, amire Isten teremtett minket.

De Jézus mindent megváltoztat! Az Ő halála minket is megváltoztat! A halála által meghalhatunk a halálnak és a bűnnek! Jézus mindent megváltoztat! Az Ő feltámadása minket is megváltoztat! Mert feltámadása által átmehetünk a halálból az életbe… és az örök életet már itt és most megkezdhetjük! ÁMEN

Kelemen Attila Csongor prédikációja, mely elhangzott 2021. április 18-án, a Zwollei Magyar Református Gyülekezet 52. istentiszteletén, a zwollei lutheránus templomban.