A mi kis angyalkánk és Szerénánk húga, Valéria Christina Kaspers 2020 szeptember 29-én született hajnali négy óra ötven perckor, mint 3890 gramm csoda (Erről az eseményről a Zwollei Harangszó korábbi, 2020/8–9 lapszámban beszámolt már a szerző, lásd itt – webmester megj.) . A nevei latin eredetűek, a Magyar Elektronikus Könytár (mek.hu) jegyzéke szerint, a Valéria erős, egészségest jelent, a Christina (Krisztina) pedig, Krisztushoz tartozót/követőt, vagyis keresztényt. A keresztség sákrámentumában 2020 december 6-án részesült a zwollei Plantagekerk református gyülekezet templomában. Különleges alkalom volt ez, hiszen Jos Douma lelkipásztor összesen öt gyermeket keresztelt ezen az istentiszteleten. Sajnos, a korona vírus és a távolság megakadályozták azt, hogy a szüleim, rokonaim és barátaim itt legyenek a keresztelőn, ezért egy kis rövid bevetőt vállalkoztam mondani az istentisztelet elején, megköszönni szüleimnek, nagytatámnak, testvérbátyámnak, rokonainknak, illetve barátainknak, akik online, virtuálisan voltak jelen, hogy lélekben velünk voltak és velünk ünnepeltek.
A zwollei Plantagekerk a kolozsvári Törökvágási Református Egyházközség testvérgyülekezete, ahova én tartoztam, ahol engem kereszteltek, ahol én felnőttem. A múlt karácsonyain ábrándoztam az elmúlt napokban és szüleimet is kikérdeztem arról, hogy hogyan ünnepelték régen a karácsonyt és honnan szerezték be a fenyőfát. Nem mindig voltak a nagy üzletek tele fenyőfákkal és díszekkel, illetve nem mindig volt szabad ünnepelni Karácsonyt, a szocialista Romániában meg főleg nem. De a hitet, reményt, szeretetet nem lehet eltörölni az emberekből, így az emberek mindent megtettek, hogy legyen egy kis ünnep…titokban istentiszteletet tartottak, s fákat vettek sötét utcákon bujkálva. Az én testvérbátyám hét évvel idősebb nálam, s narancsot csak az ötödik karácsonyán evett, mert biza ajándékokban sem dúskáltak úgy az emberek régen. De ünnep mindig csak lett valahogy, s szüleink úgy alakították valahogy, hogy minden évben jött az angyal. Én a revolúció után születtem 1990 december 20-án, s én ezeket csak hallásból tudom a szüleimtől.
Csodálatos fények, földön túli öröm és varázs jut eszembe az első karácsonyfa emlékéről. Szüleim mindig titokban díszítették fel a karácsonyfát, hogy az Szenteste gömböstől, ajándékostól, teli csillogásban jelent meg a nagyszobánkban. A karácsonyfát és az ajándékokat az angyal hozta. Arra már nem is emlékszem, hogy milyen ajándékot kaptam, csak a fára emlékszem, amely csillogott-villogott és olyan szépnek tetszett, mintha nem ebből a világból lett volna.
Karácsonykor jön angyal és hoz nekünk minden jót…micsoda szép hagyomány az angyaljárás. Számomra ez talán közelebb hozta a Jézus születését is, mert az angyalok akik a pásztorokat üdvözölték, Istent dicsőítették Jézus születésekor, s a legtöbb karácsonyi dalban van utalás az angyalokra akik Istent szüntelen dicsőítik.
Az én személyes karácsonyi emlékeim közül kiemelkedik az angyallal való találkozás az óvodában. Betlehemest adtunk elő, amiben én angyalt játszódtam. Az előadás végén bejött egy gyönyörű szép hölgy, aki azt mondta, hogy ő az angyal és ajándékokat hozott számunkra. Meg sem fordult az eszembe, hogy ő is éppúgy be lehetett öltözve angyalnak, mint én. Ez az esemény bennem mély nyomot hagyott. Én szentül hittem, hogy tényleg egy angyal jött el a mennyeknek országából és ott áll előttünk. Hogy is ne hittem volna el, hisz az említett hölgy káprázatosan szép volt, bársonyos haja, selymes bőre volt, s gyönyörű fehér ruhában tündökölt és mikor megölelt, nagyon finom illat áradt belőle, amit még a mai napig is fel tudnék ismerni. Hát ha ember is volt igazából, akár tényleg angyal is lehetett volna. Ki tudja, lehet mégis angyal volt…
Kedves testvéreink! Kedves Barátaink! Köszönjük a szép szavakat és a jókívánságokat!
Ezzel a linkkel lehet visszanézni a keresztelőt, az elején mondtam én is pár sort a szüleim es a családom részére.
A Biblia arról tanúsít, hogy igenis léteznek angyalok. Dr. Fruchtenbaum (2012) szerint a Biblia 273 alkalommal ír angyalokról és a Biblia könyveinek fele említi őket, illetve különböző elnevezéseket kapnak, mint Isten fiai, szentek, vigyázók, őrizők, lelkek, csillagok, szolgálók, seregek, harci szekér és elohim, mivel Isten nevében is szólnak az Általa rájuk ruházott tekintéllyel. Az angyalok Isten teremtményei és legtöbbször férfiember alakjában jelennek meg küldetésüket végezve a Földön. Pál apostol szerint néha nem is tudhatjuk, kik az angyalok, amint írja a Zsidókhoz írt levelében „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez általa némelyek, tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg.” Példa erre az ótestamentumból is az a történet, amikor Ábrahám három vendége egyszerű embereknek tűntek, ám kiderült, hogy angyalok voltak és bizonyos küldetésük volt (1 Mózes 18).
Az angyal szó görög eredetű és hírvivőt jelent. Azon az esten amikor Jézus megszületett, angyalok adták tudtára a jóhírt az emberiségnek. “Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.” (Lukács 2, 8-14)
Az angyalok adták az emberek tudtára, hogy Isten a legnagyobb ajándékát adta számunkra. Ez az amit mi a karácsonyi ajándékozással kissé megpróbálunk utánozni. Viszont Isten ajándéka felülmúl bármilyen Földi ajándékot, mert az az Isten aki megalkotta a vizeket, az eget és a Földet, a hegyeket és völgyeket, a növényeket, az állatokat és az embert, azon az éjszakán eljött közénk, de nem mind teljhatalmú, félelmet keltő uralkodó, hanem megszületett, eljött kiszolgáltatott csecsemőként.
A drága szüleink, angyali természetűek voltak akkor, amikor minden lehetséges módon a karácsonyt minden évben megteremtették nekünk. Vagy mikor tiltott volt karácsonyt ünnepelni, akkor este kilopództak a városba, bujkálva karácsonyfát venni. Mert Karácsonyt ünnepelni kell azonképp, miképp a jóhírről szól, mert a jóhír tudtul adására még mindig szükség van, sőt, nagy szükség van, abban a világban ahol a Karácsony igazi üzenete elmosódik, háttérbe kerül. Azt az ajándékot amit Isten készített számunkra minden évben újra meg lehet kapni, újra át lehet élni és tovább lehet adni. És mert a Karácsony erről a jóhírről szól, hogy Isten levetve halhatatlanságát és mindenhatóságát, szegény és sokat szenvedő emberré lett, hogy a bűneinket magára vévén megmentsen minket, nekünk örök életet szerezve.
Krisztus eljött, eltörölte bűneinket, s így mi is angyali tettekre lettünk képesek. Aki Krisztusban van az szent és angyali természetű. Gyertek, ünnepeljünk, mint az angyali seregek, hogy a Megváltó megszületett! „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (János 3 16).
Jelen cikk megjelent a Zwollei Harangszó 2020/13 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt. Rostás Tímea Krisztina a Zwollei Református Gyülekezet presbitere.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 