Kedves Édesapám, kedves apu!
November 8-án délután értesítettek, hogy a földi harcot feladtad. Neked megnyílt az ég, amire már rég készültél. Lassan, folyamatosan tőlünk is búcsúztál. Apró lépésekben, hogy nagy fájdalmat ne okozz nekünk egy hirtelen távozással.
És úgy is történt. Október 24-én nem érezted jól magad, kihívtad a mentőt. Mi még reménykedtünk, de te menni akartál. A vírus miatt nem látogathattunk, még ha téged nem is azzal kezeltek. Jó két hétig húztad a kórházban, hogy haza is tudjunk érkezni. Hogy itthon lehessünk.
Tudom, hogy megéreztél minden kézsimogatást, minden ölelést, amit küldtünk a távolságon keresztül a kórházban léted alatt. Így melletted lehettünk.
Éjszaka is súgtam: „Ölellek apu, nem vagy egyedül!” Te hallottad, Te érezted! Mert mindent éreztél. Egymástól távol és mégis oly közel! Gyakran, amikor telefonon hívtalak, mindig mondtad: „Épp most gondoltam rátok!”
Sosem tudtuk a távolból, hogy újra halljuk-e még a hangodat. Hogy még lesz-e alkalom egy beszélgetésre.
Órákat beszélgettünk, meséltél, kérdeztél és tanítottál. Még az utolsó beszélgetésünkkor is, mert mindig lehetett tőled tanulni.
Emlékszem, egyszer kint voltunk a kertben és felmutattál az eperfára, mondtad: Nézd, ott fütyöl egy sárgarigó. Minden madár nevét megtanítottad. Meg sok sok másra, még sakkozni is. Mennyire örvendtél, mikor elmondtam, hogy már a lányaink is tudnak játszani.
A tartalmas beszélgetéseink alatt behoztuk a sok, sok távol töltött évet, a távolságot, ami elválasztott. Mondtad, ez maradjon szép emlék!
Felejthetetlen marad apu, az a sok emlék, az esti mesék, amiket a rádióban hallottál, és tanulságként
telefonon keresztül még a lányainknak is elmondtad.
De ennél mélyebbekről is lehetett veled beszélgetni.
Elmesélted, hogy mennyire bántott, mikor Károly testvéred konfirmálni szeretett volna, és te rámondtad: „Még van rá idő, mert felnőtt korban is lehet konfirmálni!” De az idő nem jött, mert Ő fiatalon, idő előtt elment. Még sírtál is, mert annyira fájt.
Beszélgettünk a szovátai életünkről. A munkádról. Elmesélted, hogy hogyan lettél darukezelő. Csodálkoztál, hogy még emlékeztem, hogy minket is felvittél a daruba.
Ezermesterként ismertek Szovátán, és úgy is élsz bennünk.
Önszorgalomból megtanultál még rádiót és televíziót is javítani, azzal is foglalkoztál, amíg bírtad.
Majd a látásod megromlott. De a Jó Istennek arra is gondja volt, hogy látásodat visszanyerjed és hogy az unokáidat is megláthasd.
Örvendtél, hogy mindegyik unokádban a nyelvek iránt való vonzódásodat és nyelvérzékedet is visszaláthattad. Angolul levelet írtál, hollandul böngészted a használati utasításokat. Minden apró betűt, feliratot elolvastál. A részletek odafigyelésére megtanítottál.
Mindig hangsúlyoztad az emberi tisztelet fontosságát. Tiszteletben tartani és elfogadni az embert, az emberi különbségekkel együtt.
Megemlékeztél a nemrég drága elhunyt nagyszüleinkről, apóról és nannyóról, és úgy sorba vettél mindenkit, akik elmentek. Károly és Eszter testvéreidet, akiket fiatalon elvesztettél. Meg a három távol élő testvéreidről is megemlékeztél.
Majd az öt, oly nagyon szeretett gyermekedet is felsoroltad. Azt mondtad: „Egy kéz és öt különböző ujj.” Ismertél bennünket, és egyformán szerettél mindegyikünket.
Meséltél a házasságról, a férj és feleség kapcsolatról, az anyuval való 27 éves házasságodról. Örvendtél a beszélgetésünknek. Mindenre fény derült és elfogadás, megbocsátás. Ez mind Benned élt. És még ennél is több! A szülőfalud, a gyökereid, a származásod, a hovatartozásod. A múlt! A múltba való visszatekintés! Sok, sok emlék!
Mind mélyen és tudatosan élted.
A természet megnyugtatott, a madarak társaid voltak az unalmas téli időszakokban.
Dióbelet tettél ki és nézted, hogyan kapkodták el a széncinkék a nagyobbakat, a kékcinkék a kisebb darabokat.
A testi gyengeségedet nem éreztetted velünk.
Ha rád gondoltunk, tudtad azt, érezted! Még ránk is szóltál, ne nyugtalankodjunk miattad.
A szívedben hordoztál mindnyájunkat. Minden gyermekeddel kerested a kapcsolatot. Még el is mondtad, hogy mindegyiket megérted, és úgy is volt. Ha valakit megsértettél, megbántad és beszéltél róla. Tudtad a jó utat, kerested, és erőd szerint azt jártad.
Gyakran érdeklődtél az unokáidról. Többször is elkérdezted őket. Hogy ki mit tanul, mire készül. Andrearól, Grétáról, Krisztiánról, Ildikóról, Lauráról, Daniról, kis Lauráról és Bettiről: hiányoztunk neked és nagyon szerettél bennünket.
Megtanítottál szeretni a természetet. Észrevenni az apró dolgokat, azokat, amelyek a legfontosabbak. Ami nem mulandó, azokról beszéltél. Ami belső, lélektani és érzelmi. Megtanítottál érezni. Érezni a hiányt, érezni a szenvedést, érezni a szeretetet, és tudatossá tenni a megbocsátást. A sok küzdelemben a szíved mélyen tudtad az utat.
Nemrég azt kérdezted, ismerem-e azt az éneket:
„Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!..”
Te szavaltad, én veled énekeltem.
Te ismerted minden sorát, minden szakaszát.
Hihetetlenül sokat jelentettél számunkra. Hálásak vagyunk, hogy alkalmat adott a Jó Isten, hogy ezt
neked is elmondhattuk. Felejthetetlenek maradnak a szavak, a hangod, a humorod. Az őszinteséged és gyengeséged. A szerény és oly sokaknak példamutató és tudatos életmódod.
Szeretünk apa! Emléked örökre a szívünkben él! Isten veled, a viszontlátásra!
Szerető gyermekeid és édesanyjuk, unokáid, testvéreid, segítőkész barátaid, szomszédaid, ismerőseid és nem utolsósorban gondozó orvosaid, kórházi ápolóid, mind, mind búcsúznak tőled….
Aki értem megnyíltál
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök kőszál!
Az a víz s a drága vér,
melyet ontál bûnömért,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
Törvényednek eleget
bűnös ember nem tehet.
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár,
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg, magad.
Jövök semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva.
Meztelen, hogy felruházz,
árván, bízva, Hogy megszánsz.
Bűnöm nem hagy pihenést,
Mosd le ó mert megemészt!
Ha bevégzem életem
és lezárul a szemem,
Ismeretlen bár az út,
Hozzád lelkem mennybe jut,
Aki értem megnyíltál,
rejts el, ó, örök kőszál!
2020. november 9.
Megjelent a Zwollei Harangszó 2020/12 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 