Comenius, Jan Amos, (Nivnice, Morvaország, 1592. márc. 28. – Amsterdam, 1670. nov. 15.)

A születési helyéhez közel fekvő Komna községben töltötte ifjúságát, nevét humanista szokás szerint latinos formában innen vette. Egy norvég kutató fedezte fel Comenius végrendeletében, hogy családi neve SZEGES. Ennek nyomán a kutatás kiderítette, hogy apja Szeges Márton molnármester volt, a morvai gyepűre telepített magyarok leszármazottja.- Sárospatakon írt tankönyveinek lapjairól össze lehet gyűjteni Comeniusnak a magyar nyelvre vonatkozó megjegyzéseit. Jól ismerte nyelvünket, sokat írt annak sajátosságairól. Pataki beköszöntő beszédében nem puszta humanista fordulat volt, amikor így szólt: Ó, mi Hungari, dilecti mei Hungari, Hunni; dilecta Hungara gens! (Ó, magyarjaim, kedves magyarjaim, hunjaim, kedves magyar nemzet!) Comenius morva öntudata szilárd volt, de magyar származásának tudatát is őrizte.

 Csehországi tanulmányait követően Németországban (Herborn, Heidelberg) járt egyetemre. Előbb tanító, majd lelkész, aki gyülekezetét a méhészetre is megtanította. A fehérhegyi csata (1620) után megfosztották lelkészi hivatalától, a császári zsoldban harcoló spanyolok faluját teljesen elpusztították. Hitsorsosaival Lengyelországba (Lissa) menekült. Itt írta első didaktikus műveit, közben a cseh testvérek egyháza nemzetközi támogatásáért fáradozott. 1647-ben püspökké választották.

Rákóczi György fejedelem meghívta Gyulafehérvárra, de Comenius ezt nem fogadta el. 1650-ben Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond hívására Sárospatakra jött. A fejedelemasszony évi hatszáz forint készpénzt és teljes ellátást biztosított számára. Ez a jövedelem kétszerese volt az akkori sárospataki iskola vezető tanára fizetésének. 

Comenius Patakon hét osztályos pánszofista iskolát akart szervezni, melyből három nyelvi osztály valósult meg. Az iskola számára készítette a Janua képes változatát, legismertebb művét, az Orbis pictust, s ezt dramatizálta a Schola ludusban.  Kezdetben úgy vélte, nem kis mértékben Nicolas Drabik próféciái nyomán, hogy a Rákóczi család lesz majd hazájának felszabadítója és üldözött hitsorsosainak megmentője. 1652-ben azonban váratlanul elhunyt Rákóczi Zsigmond, s ez a szomorú tény Comenius korábbi politikai elgondolásainak megváltoztatását eredményezte. Ennek folytán 1654 nyarán visszatért Lissába, ahonnan később menekülnie kellett. Teljesen elszegényedve Amsterdamban talált menedéket, itt fejezte be utolsó művét. Comeniust pedagógusként ismerik, holott elsősorban teológus volt, pedagógiáját teológiai rendszerének összefüggésében fejtette ki. A világ labirintusa a kulcs egész életműve megértéséhez: minden dolgot és embert, az iskolát és tudományokat, a társadalmi szervezeteket és az egyházat a világ labirintusából ki akarta vezetni és eljuttatni Isten országába. Ez minden földi fáradozás igazi célja. Lelki tapasztalatait egy zarándok ajkára adja, leleplezve az előítéleteket és az élet hazugságait. Útja csúcspontján meghallja a megtérésre hívó szót, s fölfedezi a szív lehetőségeit. („Csak az találja meg a lélek teljes békéjét és örömét, aki szívének házában lakik, s bezárkózik oda Istenével.”) Lelke mélyén eljegyzi magát Krisztussal, aki vezére lesz, s kinek világosságában minden értelmet és harmóniát talál. A világ igazi megértéséhez az Istentől megvilágosított önismeret a kiinduló pont. „Amit csak látsz a világban, minden emberi törekvést és fáradozást egyedül hozzám hozz. Amíg csak élsz, ez a dolgod és hivatásod” – mondja a megtért zarándoknak Krisztus, aki a világba küldi.

„Centrum securitatis” c. írásában Istent a mindenség központjaként mutatja be. Mivel az ember eltávolodott e középponttól, belépett a világba a rendetlenség és a labirintusszerű zűrzavar. Az üdvösség visszatérés e középponthoz. A mindenséget Isten tartja fönn, aki részeit egymáshoz rendelte. Az ember veszte az autonómiára törekvése.- Mint kiliaszta, Comenius abban a reményben élt, hogy a sokfajta vallást és felekezetet – a világ labirintusából kivezetve és az egy szükségesre találva – egyesítheti egyetlen paradicsomi békeegyházban. A vallások közösségéből csak a katolikus egyházat rekesztette ki. (Később, idős korában már nem volt ilyen szigorú.) A beteljesedést panergesziának, a hozzá vezető utat panszofiának nevezte, s úgy vélte, hogy ezen az úton jó iskolákban, biztonságos módszerrel mindenkit elvezethet Krisztus által az istenhasonlóságra, a bölcsességre, erkölcsösségre és életszentségre. – Comenius látásában a tudás nem hatalom (miként Bacon vélte), hanem az ember fegyverletétele Isten színe előtt; nem a gőg, hanem a bölcsesség eszköze, a dolgok értelmének és összefüggésének őszinte belátása. Bacon mindig sikeres homo politicusával Comenius a homo pansophicust állította szembe: csak az tud igazán foglalkozni a világ dolgaival, aki megtagadta a világot, azaz képes annak a földtől való távolságnak megszerzésére, mely Isten munkatársa számára a dolgok megfelelő áttekintéséhez szükséges. -Ezen az alapon beszélt Comenius számos írásában az egyház és a társadalpom belső megújulásáról. Javasolta 3 nemzetek fölötti testület létrehozását: egy világbéke-tanácsot (melynek meg kell akadályoznia a háborúkat), a bölcsek akadémiáját (melynek a nevelésről az egész világon gondoskodnia kell, elsőrendű feladata a népek nyelvének ápolása, a kultúrnyelvek terjesztése és egy nemzetközi nyelv kialakítása) és egy világegyház-tanácsot.Pedagógiai meglátásait csak teológiai összefüggésükből kiszakítva lehetett beágyazni az újkori, szubjektív, gyermekközpontú pedagógiába. Comenius pedagógiájának központja ugyanis nem a gyermek, hanem Isten, akihez el akarja vezetni a gyermeket.

Pedagógiájának alapmeggyőződése: Si Christum scis, satis es, si cetera nescis. (Ha Krisztust ismered, elég, ha mást nem is ismersz.) Jelszava: Omnia sponte fluant, absit violentia rebus. (Önként történjék minden, távol legyen a dolgoktól az erőszak.) Az iskolát officina humanitatis, ‘az emberiesség műhelyének’ tekintette, az aranyszabály számára: a lehető legtöbbet a gondolkodás tárgyává tenni.  Comenius nem tanította, hogy az ember a nevelés által meg tudja változtatni e világ állapotát, mert az ember és a világ helyreállítása Isten műve, s a nevelésben is a tulajdonképpeni erő Istené, nem az emberé.

Az embernek azonban a maga feladatait elvégezve, együtt kell működnie Istennel.

A nevelés célja az ember elvesztett istenképűségének helyreállítása. A tanítónak azért kell fáradoznia, hogy az emberek megtanulják, hogyan kell megismerni az igazságot, akarni a jót és tenni a szükséges dolgokat (Pampaedia).

https://www.patakcollege.hu/?page_id=370

Coméniusnak a pestis sok bánatot okozott…

A családi ház melegét nem élvezhette sokáig, az akkor dühöngő pestisjárvány miatt 1602 és 1604 között elveszítette a szüleit és a nővéreit.  Első feleségét és két gyermeküket is a ’háború hiénája’, a pestis vitte el 1622-ben. Háza hamuvá lett, könyveit, kéziratait tűzre hányták a zsarnok zsoldosok. Ekkor könyvet írt „Az árvaságról” amelyben azzal a kérdéssel foglalkozik, „ hogy vajon mi indíthatja Istent arra, hogy az embertől kedveseit könyörtelenül elszedi. A felelete az, hogy Isten ez úton olykor halandóságunkra akar figyelmeztetni; olykor megfoszt örömünktől, mert nem tudtuk azt kellőleg megbecsülni; olykor, mert kedveseinket jobban szerettük, mint Istent; olykor, hogy próbára tegye az embert, vajon mit tesz majd, ha Isten az ő szívébe markol; olykor, hogy abban mintegy igazságos ítéletét jelképezze… Azt mondja később, hogy az így elárvultak vesztesége kétféle: látható és láthatatlan. Látható, ha testi kedveseinket veszítjük el. Láthatatlan, ha Istent.S a legszomorúbb eset éppen az, amikor Istent vesztjük fel. – Mert evvel aztán mindenünk elveszett, minden béke, áldás, reménység és vigasztalás, sőt maga az örök élet is…” /Forrás: Világ útvesztője és a szív paradicsoma. Koménius Ámos János után magyar nyelvre átdolgozta és kiadja Stromp László theol. akad. ny. r. tanár Pozsonyban. Pozsony, 1905, p. 215-216. Online is elérhető itt: http://leporollak.hu/egyhtori/epito/COMENIUS.HTM /

Amszterdamban szellemi központ jött létre Coménius körül, és a Hollandiában vagy Angliában tanuló magyarországi és erdélyi diákok is sűrűn felkeresték.

Jászberényi Pál és Bethlen Miklós a tudatosan tervezett amsterdami utazásuk alkalmával kereste fel a világhíres tanítómestert, aki ezt írta a Jászberényi Pál emlékkönyvébe: „Senilis manus fatigati malis (tota-m- aetatem) — I. A. Comenii Moravi — Amsterdami”. Találkozásuk 1661-ben történt. Herepei János történész arra a következtetésre jutott, hogy Bethlen Pál is tiszteletét tette Comeniusnál.

Körmendi S. Péter későbbi tiszántúli ref. püspök, 1662. szept. 9-én látogatta meg Comeniust Amszterdamban.

Nadányi János, aki Utrechtben, Franekérában és Leidenben tanult 1656 és 1662 között. Nadányi albumába Coménius már 1657-ben beírta a nevét. Nadányinak, édesapja megbízásából, Enyedi R. Gáspár volt a tanulmányúti kísérője. Amsterdamban könyvet adott ki 1663-ban és többször is felkereste az idős tudóst, aki megajándékozott a Magyarország történelméről írott művével. Nadányi azt írja, hogy a magyar nyelv rokonságban van a török nyelvvel, amit „a mindkét nyelvet ismerő könnyen észrevesz”.

Mezőlaki P. János, hollandiai és angliai peregrinus, volt komáromi rector 1667 tavaszán tette tiszteletét a Comenius házánál. Albumába írott sorok fordítása:” Mikor eljön az Emberfia, azt véled, hűséget talál a földön? Mely megfelel Philo ezen mondásának: Isten a szabadulás óráját többnyire elhalasztja a kétségbeesés órájáig. — Isten órája tehát a mi óránk lesz! — így fejezi ki saját és elődeinek közös óhaját öreg kezével J. A. Comenius. 1667. máj. 26.”  Mezőlaki sohasem ért haza, valószínű hogy Angliában húnyt el.

Sárpataki N. Mihály, Szathmárnémethi Mihály és Tatai Sámuel 1667 szept.8-án keresi fel Coméniust, aki a hazatérő sárospataki diákok számára egy kis emlékfüzetet állított össze, életre szóló atyai tanácsokkal, feladatokkal és műveinek a továbbításával.

A „Memoriále” szövege magyarul: „Emlékeztető, mely adatott Sz. Németi Mihály, Tatai Sámuel és S. Pataki Mihály uraknak, akik hazájukba készülnek visszatérni. Amszterdamban, 1667. szept. 8.

1. Pártfogójukat, Istent, tartsák mindig szemük előtt és — az angyalok segítségében bízva — mindenütt könyörögjenek hozzá.
2. Minden barátunkat és ismerősünket, akihez csak eljutnak, üdvözöljék, itteni helyzetünkről értesítsék őket, és kegyes imáikba ajánljanak bennünket.
3. Nevezetesen Zsolnán Ladovirus tisztelendő lelkész úrnak adják át saját kezébe a megcímzett csomagott. Ő tartson meg magának egy példányt a Lux e Tenebrisbő! (a világ fejeihez írt külön ajánlásokkal), a többit pedig, ismét becsomagolva, küldje Puchovba Június Sámuel úrnak, hogy ossza szét, ő már tudni fogja, kiknek.
4. Eperjesen pedig Curjani tisztelendő úrnak adjanak át ugyanazon írásokból 1 — 1 példányt Keczer nagyságos úr használatára, tiszteletteljes üdvözleteimmel és jókívánságaimmal együtt.
5. Ugyancsak Sartorius tisztelendő úrnak is adjanak át egy-egy példányt az Angelus Pacisból és a prófétai kötetekből a külön ajánlással.
6. Hasonlóképpen ugyanezekből a munkákból juttassanak doktor Tophaeus, Tsegledi, Körmendi és Eszéki stb. kedves tisztelendő uraknak.
7. Mentsenek ki engem, hogy nem írok levelet az öregkor nehézségei és minden időt (amennyiben időm még marad) elrabló foglalatosságaim miatt, (hogy melyek ezek, kitűnik az Angelus Pacis 47. 48. fejezetéből), mely munka elvégzésére nem hiányoznak buzdító és üdvözlő pártfogóim, de alázattal kérem, hogy ne hiányozzanak olyan nagy, jámbor, szent férfiak sem, akik az Isten segítségét kérik számomra.
8. Mutassák fel ezt a kis írásomat, hogy mindez tőlem származik és elgondolásom szerint történik; ezzel egyben vállalt megbízatásuknak is eleget tesznek.
9. És mivel úgy tervezik, hogy Hamburgban csatlakozik hozzájuk Kabai úr és Liszkai úr, úgy őket is üdvözlöm, nekik is adjanak ugyanezekből a könyvekből és közöljék velük mindezt.
10. Végül mindannyiukat kérem, hogy ne feledkezzenek meg szegény hittestvéreimről és járjanak közbe értük. Őket az Úr kegyelmébe ajánlva. Kelt mint fent, J. A. Comenius, öreg kezével.”

Közölte: Vízkeleti András: Magyar diákok Comeniusnál 1667-ben. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1967. 71. évf. 2. füzet, 191. old.

A sor nem teljes, Herepei János és Vizkelety András kutatásai is azt sugallják, hogy az emlékeztetőben szereplő személyek a hollandiai peregrinatiójuk idején valamennyien tisztelgő látogatásukat tették a tudós egyházatya és volt sárospataki professzor amsterdami otthonában.  Bujtás László kutatása az amszterdami református egyház korabeli magyar segélyezetteiről tovább bővíti a Comenius lehetséges látógatóinak a körét.

Comenius egykori amsterdami lakhelyei

A legismertebb a hat fejjel ékesített ház. Eleinte itt, a Keizersgracht 123 alatt élt a Louis de Geert vendégeként.  Keizersgracht 123: Huis met de Hoofden.

Később vezetője lett egy kis cseh nyomdának, könyvek kiadásával foglalkozott a Prinsengracht 415. szám alatti műhelyben. (Ez lenne a gazdag Smit özvegyasszony háza, az Elandstraat-tal szemben, amelynek a neve: „De diamanten roos.” („A gyémánt rózsa”)

Feljegyezték, hogy 1662-ben rendkívüli tagjának fogadta el a nyomdászok céhe. Utolsó ismert címe az Egelantiersgracht 62 sz. alatt volt az úgynevezett „Fehér Bárány” házban, ott hunyt el 1670 nov. 15-én.

Tény, hogy haramadik feleségével (Johanna Gajus) és gyermekeivel a 14 évig tartó amszterdami tartózkodásuk idején, a támogatások ellenére is szegénységben éltek

Comenius nyughelye Naarden wallon templomában

A hollandiai magyar nyelvű útikönyvek írói vagy nem jártak a helyszínen, vagy ellenőrizetlenül vettek át olyan adatokat, miszerint Comenius „szoros kapcsolatban állott a várossal” (Hollandia, 1993, p. 136) vagy egyenesen olyat, hogy „Naardenben töltötte életénk egy részét – és itt is halt meg” (Amszterdam, 1978, p. 272.).

A kutatások mai szintjén még nem lehet kijelenteni, hogy az 1670 nov. 15-én elhunyt Comeniust miért éppen az erőd-városba temették (pártfogói, De Geer és a fia, az ország tehetősebb hadiiparosa és kereskedői voltak), de az, hogy az elűzött franciák, vagyis a wallonok templomába temették, jelképesen is értelmezhető, mert ez is utal ennek az örökösen menekülő egyházi embernek az életére.

Londoni tartózkodási idején Comenius például az ottani Johannes a Lasco féle holland menekült egyháznak volt a tagja. Olyat is hallani, hogy Amszterdamhoz viszonyítva a naardeni volt az olcsóbbik temetkezési megoldás, de ezt a véleményt mi véletlenül sem osztjuk.

Jaroslav Benda alkotása: De Geer átveszi a Didactica Magna példányát – „Sárospatak” felírat  Comenius a vallon gyülekezethez tartozó De Geer család körében megismerte a naardeni wallon egyházközség Jean Louis Grouwels nevű lelkészét, aki az ide menekült waldens híveket is pásztorolta. Atyafiságos viszonyba kerültek, és Coménius még életében kifejezte, hogy ott szeretne nyugodni, tehát oda is temették 1670 nov. 22-én. Harmadik házasságából származó fia, Dániel, latinul írta az epitafiumot.

„Jan Amos Comenius lelkét a háromegy Istennek adta, hagyatékát mindazoknak, akik törekednek a jóra, testét ennek a sírnak. Kiválóságára nem lehet szavakat találni. A Cseh Testvéreknek püspöke és éber presbitere volt: kegyessége, műveltsége és bölcsessége biztosítja azt, hogy mindig emlékezni fognak rá, mint teológusra, pedagógusra és filzófusra. Egyházak, iskolák és az egész világ mindig is hálával tartózik neki erényeiért. Úgy tudta egyesíteni a galamb szelídségét a kígyó óvatosságával, hogy a szelídség győzedelmeskedett. Szavai, tanácsai és írásai ismertté tették őt uralkodók, egyházi vezetők és tudósok előtt, akik mind elismerték és tisztelték őt. Inkább szerette kijavítani a rosszat, mint támadni azt. Európa sok országában és régiójában volt állampolgár, számkivetett vagy vendég, bár soha nem ment sehová, csak ahová kifejezetten hívták. Végül is Hollandia fővárosában telepedett le a nagylelkű De Geer család kérésére. Öreg korában, régóta megvetve a világ hiábavalóságát, és még mindig haracolva lelke erejével az igazságért, békéért s bölcsességért, megáldotta népét, és elbúcsúzott a világtól és e mulandó élettől. Uhersky Brodban, Moraviában született 1592. március 28-án, és Amszterdamban halt meg 1670 november 15-én. Eltemették ugyanannak a hónapnak 22. napján itt, ebben a templomban, ahol várja a feltámadást az örök életre. Áldja az ő fia Dániel és azok, akik követik őt.” (Bibliotheca Comeniana XVII, p.93-94.)

Comenius nyughelyének a kapcsán még szükséges elmondanunk, hogy a régi kolostor megmaradt kápolnáját 1651-től a wallon gyülekezet kapta használatra és ők közösséget ápoltak a Cseh Testvérek Egyházával. Jó 150 év múlva a lutheránusok használták ezt a kápolnát, aztán a francia megszállástól kezdve kaszárnyának használták és teljesen feledésbe merült 1871-ig, hogy az épületben található a Comenius nyughelye. Az 1925-ös feltárást követően a csehszlovák állam évi egy guldenes összegért örökbe bérbe vehette az épületet. Alaposan restaurálták és a nevezetes Jaroslav Benda és más szabadkőműves képzőművészek alkotásaival díszítve avatták fel a mauzoleumot 1935 márc. 28-án. A sírhely terét lezáró bronzból készült kerítés és annak kapuja magyar történeti képeket, Lórántffy Zsuzsánna fejedelemasszonynak és fiának, Rákóczi Zsigmondnak a miniatür domborműveit is tartalmazza.

A Comenius balján látható személyről azt gondolhatnánk, hogy az egy vándordiák, de arcára, korára és öltözékére nézve inkább Comeniust látjuk benne a világ vándoraként, annál is inkább, mert a leváló talpú cipője alatt la Sárospatakra érkező 1650-es évszám látható.

Hermán Mostert Dániel Ottó felvételei, 2017

Naarden ’De Grote of Sint-Vituskerk’ terén áll a csehszlovák kormány 1957-es ajándéka

/Az arányok érzékeltetésének a céljával láttatjuk a mellékelt fényképeket, továbbá azzal az ajánlással, hogy bővüljön és váljon ismertté a hollandiai magyar jellegű művészettörténeti zarándokhelyek sora./

Írta és összeállította: Hermán M. János

Jelen cikk eredetileg megjelent a Zwollei Harangszó 2020/5 számában. A Harangszó teljes számát jelen weblap Zwollei Harangszó menüpontjában lehet letölteni PDF formátumban.