18 évvel ezelőtt a kalotaszegi Inaktelkén nem volt aszfaltozott út. A Nádas patak mentén, keskeny, göröngyös út vezetett a nádasdaróci letérőtől, 5 kilométeren keresztül a kis zsákfaluba. Emlékszem, sokszor az utolsó 5 kilométer időben ugyanannyit igényelt a Kolozsvárról utazótól, mint az azt megelőző 25. Hatalmas, ágaskodó kövek, tenyérnyi mély kátyúk, esős időben pedig agyagos sár nehezítette a közlekedést. A gyülekezet ekkor megelégelte, hogy mindig, amikor elromlott az út, várnia kellett a községi tanács segítségére, és alkalmaztak egy utászt. Ennek az volt a feladata, hogy tömje a lyukakat, egyengesse a buckákat, és járhatóvá tegye az utat. Most is látom magam előtt, amit maga után húzta kis szekerét, benne lapáttal, ásóval, csákánnyal, döngölővel, vedrekkel, sóderrel.
És mindig ez a kép ugrik be olyankor, amikor olvasom, hallom Ézsaiás könyvéből azt a felszólítást, hogy: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!” (Ézs 40: 3) Ezek a szavak először a babiloni fogságban levő népnek szóltak, akik bűneikért való bűnhődésük után (Ézs 40: 2) immár szabadulásra készülhettek. Évszázadokkal később Keresztelő János ugyanezekkel a szavakkal készítette, lágyította az emberek szívét a Messiás befogadására (pl. Mk 1: 3). A babiloni fogságban levő néphez képest azonban nem azt hirdeti a népnek, hogy immár „megbűnhődött a bűnéért”, hanem épp ellenkezőleg: minden embernek szembe kell néznie vétkeivel, és bűnbánatot kell tartania (pl. Mt 3: 2).
Adventi időszakban az Úr eljövetelét várjuk. Jézus Krisztus eljövetelei között azonban hármat különböztethetünk meg: in carnem, in mentem, in gloriam – testben, az ember lelkében, dicsőségben. Nos, Jézus Krisztus testben már eljött…ez történt ama betlehemi istállóban. Teljes dicsőségében majd angyalaival együtt jelenik meg amaz utolsó/első napon. Az ember lelkében, belsejében pedig a Szentlélek munkája által kezd el élni.
Nos, ez utóbbihoz szükséges az „utászkodás”: az út egyengetése – Keresztelő János ezt a bűnbánathoz és a megtéréshez köti. A Jézus bűnbocsánata fényében pedig azt jelenti: megnevezni mindazt, ami nem Igéje szerint való. Megnevezni mindazt, ami gátként hever öztünk és Isten között. Megnevezni mindazt, amit önerőnkből képtelenek vagyunk megváltoztatni, és kérni, könyörögni a bűnbocsátó, újjá formáló kegyelemért. És azt fogjuk észrevenni, hogy bizony még az „utászkodás” sem a mi munkánk, hanem Isten maga rombol le minden göröngyöt, és Ő maga tölt fel minden kátyút. Maga Ézsaiás próféta is így szól néhány fejezettel később: „A sötétséget világossággá változtatom előttük, a göröngyös utat egyenessé. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézs 42: 16)
Adventkor az Úr eljövetelére várva, a legkevesebb és legtöbb amit tehetünk ez: felfedni szívünket előtte, rámutatni mindarra, amit szégyellünk, és szeretnénk, hogy megváltozzon, és hagyjuk, hogy Ő maga, Jézus Krisztus, aki egyedül készít utat Isten és ember között, egyengesse a mi utunkat is. “Jól készítsétek útját, a vendég már közel. Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el. A völgyből domb hegyen, hegycsúcs a mélybe szálljon, hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.“
Drs. Kelemen Attila Csongor prédikációja, Urk, 2019. december
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 