Előfohász: Votum en groet „Onze hulp is in de Naam des HEEREN, die de hemel en de aarde gemaakt heeft. Die trouw houdt en eeuwig leeft en niet laat varen de werken van Zijn handen
Zingen: Psalm 90 vers 1
Lectio: 2 Korinthus 3:17-18 -Schriftlezing:” De tweede brief van Paulus aan de Korinthiers, cap.3:17-18. Telkens wanneer iemand zich tot de Here bekeerd heeft, wordt de bedekking weggenomen. 17De Here nu is de Geest; en waar de Geest des Heren is, is vrijheid. 18En wij allen, die met een aangezicht, waarop geen bedekking meer is, de heerlijkheid des Heren weerspiegelen, veranderen naar hetzelfde beeld van heerlijkheid tot heerlijkheid, immers door de Here, die Geest is.”
**********************************
Emlékező Hívek! Szeretett atyámfiai!
Elsőként Szent Pál tanítására figyeljünk keresztyéni alázattal: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által, dicsőségről dicsőségre.” 2 Korinthus 3:17-18
Kedves Testvéreink! Áldott honfitársaink, magyarok és hollandok! Isten hozott benneteket erre az ünnepélyes lelki megemlékezésre. —Juliánna királynő így köszöntötte az 1956-os menekülteket november 15-én: „Nagy kiváltság számomra, hogy a napokban a hazánkba érkező magyarokat a holland nép nevében teljes szívemből üdvözölhetem köreinkben.” – December havában már 2853 lelket fogadtak be, és támogatták a holland életbe való beilleszkedésüket. Közülük Leo Elshout pap testvérem sok régi magyart pásztorolt vagy temetett. Amikor felkért minket a Hollandiai Magyar Szövetség a mai szolgálattételre, ő éppen Márianosztra kegyhelyén búcsújáráson tartózkodott. Marianosztra a politikai okból elítéltek egyik legnagyobb börtöne volt Magyarországon. Az 1956-os forradalom kitörése után október 31-én kiszabadították a foglyokat, így Mindszenty József hercegprímást is, akit életfogytiglanra ítéltek, és aki addig már nyolc évet töltött az ÁVH szigorított börtönében.- Mindszenty nem először ült börtönben. „Nemet mert mondani mind a hitleri, mind pedig a kommunista zsarnokságnak” – „Amikor sok ember gyáva volt, ő volt a bátorság szimbóluma”. […] Így emlékezett rá Habsburg Ottó. Szabadulásakor ezek voltak az első szavai: „Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben”- Testvéreim, ilyet csak krisztusi lelkületű emberek tudnak mondani, olyanok, akik lelkileg még a fogságban is szabadok. Tőle származik a tömör megfogalmazása annak, hogy a szabadság keresztyéni értelmezését Isten szolgáinak a templomok falain kívül is hirdetni kell :”Az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli.” 1956. november 3-án elmondott rádiószózatából idézünk:
… Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: Isten áldd meg a magyart… Nyújts feléje védő kart.
Himnuszunk így folytatódik: ha küzd ellenséggel. De mi rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk.…
…1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer, amelynek örökösei most a tagadás, megvetés, undor és elítélés izzó bélyegét ütik annak minden porcikájára. A rendszert az egész magyar nép söpörte el. Az örökösök ne kívánjanak erről még egy bizonyságot. A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel népünk élén.…/– Mindszenty József rádióbeszéde (részlet). Elhangzott 1956. november 3-án 20 órakor a Szabad Kossuth Rádióban/
Bécsben írott végrendeletében sok száműzötthöz hasonlóan az volt a kívánsága, hogy szülőföldjén temessék el: Végakarata szerint akkor– „Amikor Mária és Szent István országa felett lenyugszik a moszkvai hitetlenség csillaga, holttestemet vigyék az esztergomi bazilika kriptájába”
Püspöki jelmondata ez volt: „Devictus vincit” (legyőzetve győz) Mekkora, a józan észt felülmúló igazság! 1991 augusztusában II. János Pál pápa magyarországi látogatása már a negyvenéves vallásüldözés végét jelképezte, amikor a pápa lerótta tiszteletét Isten szolgája, Mindszenty József bíboros síremléke előtt. Nemcsak az emigráció magyarságának volt ő a példaképe, bizony meghatódtunk, amikor Lemmer városában 2016 októberében megtekinthettük a Mindszenty emlékjelt. Egy templomi leltár szerint az 1947-es fénykereszt- freskó mellett egy Mindszenty kardinálishoz kötődő devotio pár szavas ima-kérelme látható, fölötte magaslik a fénykereszt freskója: “Geef vrede in deze – in onze dagen Kardinal Mindszenty”
A magyar egyházfő és hazafi neve azért került a lemmeri templom ajtója fölé, mert Mets plébános ezáltal akarta figyelmeztetni a halászfalu szegényeit és a híveit: Magyarország népének és egyházainak a szomorú sorsára jutnak, hogyha a proletariátus diktatúráján ügyködnek. A háború idején Mets lelkész a fríz ellenállók oldalán küzdött a németek ellen, később a kommunista ideológiától óvta a lelkeket, akárcsak Mindszenty bíboros.
/Lásd HMJ: Mindszenty bíboros, imádkozz népedért! Megjelent a szabadkai Magyar Szó hétvégi „KILÁTÓ” c. mellékletében a 25-ik oldalon 2018. április 14-15., szombat-vasárnap, 75. évfolyam/ 85. szám/
II.
K.T. 1956 őszén Magyarországon világtörténelmet, és egyben egyháztörténetet írtak. Ravasz László szintén az események főszereplője.– Emlékezéseim című önéletrajzában az egyházi autonómia helyreállításának a jelentőségéről szól.- Megemlítjük, hogy a Mindszenty-, illetve a Grősz József kalocsai érsek perének előkészítésével egy időben az Andrássy úton 1951-ben kidolgozták egy Ravasz Lászlóig elnyúló, református összeesküvési per forgatókönyvét is. Végül azonban a református nagy pert eredeti formájában nem realizálták, hanem a nagymúltú KIE vezetőit ültették a vádlottak padjára, zárt tárgyaláson./ Kiss Réka: Az „Európai Unió elnevezés illegális szervezkedés” története – az 1951-es KIE-per és utóélete, Confessio 2004. XXVIII. 2.,p.102-111./
1956. október 31-én a Kálvin téri gyülekezet visszahívja Ravasz Lászlót /Leányfalu /a kényszerlakhelyéről. Másnap a volt püspök rádióbeszédben fordul a reformátusság felé, átveszi az egyház lelki irányítását. Megalakul a „Református Megújulási Mozgalom”, és ehhez több mint 900 presbitérium, vagyis az egyház többsége csatlakozik: a Református Egyház közvéleményének és közszükségének parancsára Budapesten Országos Intézőbizottság alakult, amely célul tűzte ki, hogy egyházunkban helyreállítja az Ige és a lelkiismeret szabadságát … […]E helyen még csak annyit, hogy előtte közismertté vált Ravasz galyatetői Memorandumának 1956 nyarán elhangzott leleplező bírálata az állami beavatkozás módozatáról. Ravasz ebben a Memorandumban írta le azóta is sokat idézett megállapítását: „A kommunizmus arra rájött, hogy az egyházat üldözéssel csak megerősítheti. De úgy vélte, hogy támogatással belülről meg tudja gyengíteni, ha az egyház vezetőségére befolyást tud szerezni. A módszer tehát ez volt: meggyengíteni az egyházat az egyház által úgy, hogy szembeállítja Krisztus népét az egyház vezetőivel…”
Ravasz szerint azért volt szükség a megújulási mozgalomra, mert az egyház szörnyű nyomorúságba jutott. „Krisztus magyar egyházát nem egyházi szempontból és érdekből kormányozták, hanem külső, világi érdekek szerint. Ez a mód nem volt más, mint az, amelyet a XX. pártülés leleplezett és az utolsó hetek csodálatos forradalma az ország testéről mintegy kényszerzubbonyt ledobott. Nincs ma Magyarországon egyetlenegy ember, aki ezt a rendszert vissza akarná állítani.- Ez a rendszer mélyen belegyökerezett a magyar református egyház életébe és isteni szolgálatát megbénította. Az igehirdetést politikai propagandával elegyítette, az egyház életműködését leszűkítette, helyére parancsuralmat ültetett.- Mi azt akarjuk, hogy az egyház hű maradjon Urához. Isten Igéjét tisztán hirdesse. Szolgálatát történeti úton kialakult munkaágakban szabadon gyakorolja. – Legyen valóság a zsinatpresbiteri alkotmányformája. […]-Ez a mozgalom nem politikai és az országos politikának nem függvénye. De hangsúlyozni kívánjuk, hogy hazánk szociális átalakulását helyeseljük és elősegítjük.“ […]
Budapest; 1956. november 13.-Ravasz László”
A forradalmi eseményeket később így summázza: „A megújulási mozgalom időileg egybeesett a nemzeti forradalommal, de érzelmi egybehangzáson kívül más kapcsolat nem volt köztük. Az egyházi mozgalomban részt vettem, mert segíteni kellett. Égett a ház. Nem törődtem azzal, hogy a tűzoltókat néha gyújtogatás vádja alatt becsukják. […] Életemben sok dolgot rosszul csináltam s tévedtem a forradalom idején is. […] De erőszakkal senki sem tehet azzá, ami nem vagyok és nem voltam: ellenforradalmár.” /Forrás: Ravasz László – Emlékezéseim, Budapest 1992./ Ami az 1956 utáni időszakban következett, arról Bárczay Gyula tanúskodik:” számtalan megnyomorgatott hűséges falusi gyülekezetben és szívósan életben maradó városi egyházi közösségben, csendes és bátor presbitériumok működésében, neves és névtelen lelkipásztorok munkájában a gúzsba kötöttség feltételei között is élt az egyház.” /Bárczay Gyula: Megújulás – Megdermedés – Megmozdulás. A Magyarországi Református Egyház harminc éve. In: Harminc év 1956-1986. EPMSZ, Bern 1986. 329./Csak egy példát említünk: Levél község életeket mentő lelkipásztorát, Gulyás Lajost 1957. december 31-én állították akasztófa alá, a megelőző napon a református egyház több vezetője a frissen megkapott magas állami kitüntetését ünnepelte….
A két félreállított egyházi vezető november elsejei rádiós megszólalása a kommunista diktatúra feletti győzelem szimbólumává vált. Ravasz beszéde a „Reformáció” első számában jelent meg, címe: A magyar reformátusok szava. A lap további kiadására nem kerülhetett sor.—Így kezdi: ”A magyar református egyház hódolattal és csodálattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek: diákoknak, munkásoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérük hullásával kivívták.
Anyai fájdalmában siratja el a hősi halottakat: minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vére árán még drágábbá tette mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra! Minden sebre és minden sírra, de közöttük különösen fájót és különösen könnyest annak a két fiatal hittanhallgatónak, két református teológusnak sírjára, aki az Alma Mater kapujától pár száz méternyire hősi halált halt.— A magyar református egyház büszke arra, hogy ez a forradalom tiszta volt és a nemzeti becsület védelme alatt állott. Nincs hőbb imádsága, mint hogy az is maradjon!”— November 4.én aztán tankok tiporták el a csírázó szabadságot.
Tisztelt jelenlévők szíveinket ma is meghatják az elhangzott gondolatok! A két teológusnak kopjafát állítottak a Teológiai Akadémia udvarán a Ráday utcában. Azt pedig, hogy most a 90. zsoltárból énekeltünk, időben hozzátartozik a budapesti teológusok zászlós felvonulásához, akik ezt énekelték az Astoria Szállóig tartó menetelésükkor október 23-án délután.
Úgy véljük, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója ismét egy kiemelkedő alkalom, hogy szorgalmazzuk az egyházak szerepének a nemzettudatba való beépítését. Illik, hogy a Hollandiába menekült magyarok utódai is tudjanak a holland testvéreink magyarok iránti felkaroló keresztyéni szeretetéről, az egyházközségek befogadásáról, az akkori együttérzés éltető sugárzásáról. Akkori magyar lelkészeink közül elsőként Tüski István vagy a vianeni Weener Marang család nevét említjük kegyelettel. Hálaadással gondolunk dr. Jakos Lajos vagy dr. Tóth Miklós, dr.Kerekes János, Paksi János, Cziria János lelkészek nevére és másokra, például a belgiumi magyar katolikus papokra. Dicséretes, hogy október 29-én 1956-os emléktér avatására kerül sor Hágában, e helyről is köszönjük a Nagykövetség figyelmességét ezen évforduló alkalmával. November 14-én pedig Rotterdamban folytatjuk az emlékeztetés szolgálatát a Mikes Kör égisze alatt. Ilyenkor nyomatékosan szólít meg a lelkiismeretünk. A nemzeti kegyelet nyilvános gyakorlására buzdít. A Hollandiába került magyar menekültek története és lelkigondozása a maga összességében eddig megíratlan, ideje összefogni a katolikus testvéreinkkel, hogy mentsük ami menthető, ez igazi egyházi feladat, hisszük, hogy erre az ifjabb nemzedék is igényt tart.
Végül, bár egy mondat erejéig , lélekben szálljunk a szülőföldünk tájaira. Hetven éve a szabadság iránti vágy nem állt meg a határoknál, Erdélybe is eljutott. Sok egyetemista, értelmiségi, munkás hitt egy szabadabb élet lehetőségében és szimpatizált a budapesti ifjakkal, amit később a román kommunista hatalom szigorú megtorlásokkal bosszult meg. A magyar forradalom melletti szolidaritás nem korlátozódott az erdélyi magyar közösségre, Temesváron például kétezer román diák tüntetett, de szervezkedésüket elfojtották. Ennek, az üldöztetésnek a jegyében, tiltott hírek hallgatása közepette telt a gyermekkorunk, számos családi tragédia közepette. Megkezdődött a nemzettudatunk éltetésére hivatott iskoláink felszámolása, az államosítás után megmaradt önálló magyar általános és középiskolák összevonása román nyelvű taniskolákkal. — Benkő Levente székelyföldi történész minapi összegzése szerint 1956 és 1962 között mintegy 28 ezer embert tartóztattak le Romániában, és a megtorlások során több ezer éves börtönbüntetéseket szabtak ki. A kolozsvári katonai törvényszék példáját említve elmondta: 2222 ítélet összesen 16 300 év börtönre vagy kényszermunkára szólt. Szabadságra vágyó erdélyi ifjúságunk a magyar nemzeti identitásért, saját közösségük szabadságáért, a vallási kulturális önazonosságért és az emberi méltóságért állott ki, az ő emlékük előtt is fejet hajtunk a mostani alkalommal.
Pál apostol idézett tanítása szerint, az, hogy fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, azt is jelenti, hogy egyházon belül és kívül tiszteletben tartjuk a mások lelkiismereti szabadságát. Olykor úgy tűnik, hogy elveszett az Istenről és az Istennel való párbeszéd alkalma. A keresztyén szabadság értelmezésekor ma szembe kell néznünk korunk válságaival és szenvedéseivel, ezt 1956-ban is megtették. Ahhoz hogy Krisztus képére formálódjunk a Szentlélek által, ahhoz ma is szükséges a Szentíráshoz való ragaszkodásunk, mely szerint Istennek kell inkább engedelmeskedni mint olyan hatalomnak, amely visszaél az erővel és fegyverrel. Hisszük és tanúsítjuk, hogy egy élet-halál küzdelmet vállaló nép vesztesként is megmarad, ha belefogódzik az isteni erővonalakba, ha az evangélium tükrében látja a jövőt…Leborulva adjunk hálát a megtartásárt és alázattal kérjük:-Isten áldd meg a magyart és a világ békességszerető népeit. Ámen. Írta dr.Hermán M. János
Zingen: 90. Zsoltár 9. vers – Szolgáidon láttassad dolgaidat, dicsőségedet ezeknek fiain..
Áldás-Zegen: De HEERE zegene en behoede u! De HEERE doe Zijn aangezicht over u lichten, en zij u genadig! De HEERE verheffe Zijn aangezicht over u en geve u vrede! Amen. (Numeri 6:24-26).
Hermán M. János
