Küszöbön állva

Advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi év, de mivel zárul?

Hagyományosan az Örökkévalóság vasárnapja — katolikus testvéreinknél Krisztus Király vasárnapja — zárja az egyházi esztendőt, amikor a protestáns gyülekezetekben hátratekintve megemlékezünk elhunyt szeretteinkről, előre tekintve pedig Isten örökkévalóságára emlékeztetjük magunkat.

Az Úri imában elhangzó jöjjön el a Te országod (Mt.6:10) szépen fésüli össze a keresztyénség két nagy irányát, hiszen Isten örökkévaló országa és Krisztus királyi tisztsége elválaszthatatlan egymástól.

 Az egyre sötétedő időszakban önkéntelenül is behúzódunk a meleg szobába, merengünk el esetleg a meggyújtott gyertya libbenő lángjában. Ha a hó nem is lassítja le az életet, érezzük: kevésbé vagyunk tevékenyek. Mint ahogy a természet is lelassul körülöttünk: a növekedés helyet ad az elmúlásnak.

Éppen ebben az időszakban, éppen ezen a vasárnapon van különleges jelentősége annak, hogy amellett, hogy visszanézünk, előre is tekintsünk. Mert az elmúlás mindig magában hordozza az új kezdet lehetőségét, az újra fakadó élet reményét.

Így állunk az elmúló és az újonnan induló egyházi esztendő küszöbén. Megsiratjuk őket, s megemlékezünk róluk, akik eltávoztak e földi létből, s fordulva a küszöbön — készülünk a Betlehemi Gyermek fogadására.

A gyász vigasztalhatatlanságában felsejlik a viszontlátás ígérete, aminek a halálon királyként győzelmet aratott Krisztus a záloga. Lehet, hogy húsvéttól még majd’ fél év választ el bennünket, de így láthatjuk, s érthetjük meg, hogy Istennél az idő nem lineáris, mint ahogyan mi azt itt a földön megtapasztaljuk. Az élet és halál hatalmas Uránál egyszerre élhetjük át a veszteséget és a reményt, a halált és a születést, az elmúlást és a kezdetet.

Adjunk teret és időt magunknak a küszöbön, hogy aztán felszabadult lélekkel léphessünk be az örömteli készülődés szakaszába.

Sólyom Uzonka Lilla prédikációja. Megjelent a Zwollei Harangszó 2023/12 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.