Wassenaar, 2023. június 10
Jézus mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. (János 14:6)
A Családi Napon imádkozzunk együtt a reánk bízott világért, családjainkért, ismeretlen felebarátainkért! Írta és elmondta dr. Hermán M. János, a zwollei magyar református egyházközség missziói szolgálatokat végző nyugalmazott lelkipásztora.
Szerkesztett változat
Zwollei Egyházközségünk nevében örömmel köszöntjük az egybegyűlteket, szülőket és gyermekeket, a Hollandiai Magyar Szövetség vezetőségét, a Hollandiai Magyarok Facebook csoportjának a szervezőit és a rendezvény támogatóit.
Kiváló tisztelettel üdvözlöm a Hágai és Amszterdami Magyar Énekkar meg a Kecskeméti Lakó Sándor Kamarazenekar tagjait, a műsorban meghirdetett előadókat, valamint a sajtó képviselőit!
Szeretett Testvéreim! Megható érzés újra itt lenni a wassenaari felsereglésen, amelynek résztvevőire a jelenlévő lelkipásztor testvéreimmel együtt áldást kérünk.
Elöljáróban megemlítem, hogy az ENSZ kezdeményezése nyomán május 15-ét a család napjává nyilvánították 1994-ben. E jeles nap lényege az, hogy az állampolgárok figyelmét a család és a családi értékek irányába fordítsa, hálát tanúsítva a társadalom egyik legkisebb, ám legfontosabb egysége előtt, amelyet, mint Istentől valót, szeretni és őrizni kell. Egyházi hagyományaink közé különösen az Anyák Napja épült be a Karácsonyt követően, ilyenkor természetesen a teljes család ott él és ragyog a szívünkben.
Isten gondviselését máris érzékelhetjük: kedvező az időjárás, szép számmal érkeztek vendégek és szabadon ünnepelhetjük a családi napot a jelenlévő kárpátaljai testvéreinkkel. Kárpátalja népeiért és a békéért különösen könyörgünk, imádkozunk, hogy mindenki részese lehessen az ünnepi találkozás boldogságának, az egymás hite által való gazdagodásnak.
Az ökumenikus fél óra előzetesében nem tüntették fel, így váratlan ajándékként hangzott el Kovács Katáéknak, a mi nyári angyalainknak az istentiszteleti üzenete, ez a két csodás kórusmű: Esterházy Pál Harmonia caelestis című kantáta-sorozatából a Veni Creator Spiritus tétel, és Mary Lynn Lightfoot szerzeménye: Dona nobis pacem.
Szívből mondhatom azt is, hogy valamennyien hálásak vagyunk a bevezető előadásért, Willibrordus utrechti püspök, a frízek apostolának az emlékéért! Nagyszerű, hogy láthatjuk az olvasóállványra helyezett ikont! Köszönjük Leo atyának, hogy megosztotta velünk ezt az 1300 éves történetet, amely megőrző talajt készített elő Németalföld lelki gyökerezéséhez.
Testvéreim! Hogyha jól odafigyeltünk, akkor az is jellemző volt a Willibrordus missziói szolgálatára, hogy a legnehezebb területeket vállalta fel, és volt ereje újrakezdeni az evangéliumi munkát a háborús területeken. Megjegyzem, hogy a protestántizmus hagyományaiba is beépült a tudós főpap, az anglikán egyház kanonizálta november 9-ét, Willibrordus halála napját. /Született 658-ban Northumbriában, elhunyt Echternachban, a mai Luxemburg területén, 739-ben/
Atyámfiai, ezen előadás alkalmával értettem meg annak a rituális táncnak az értelmét, ahogyan Leo Atya bemutatta az Ige magvának a termőföldbe való taposását. Így a Lackfi János versének ízlelése –„Szeretek a Szentháromsággal táncolni”– számomra egészen új képet tár fel ennek a liturgikus hagyománynak az ismeretében. Szinte hihetetlen, hogy az idén is nyolcezren zarándokoltak a Willibrordus sírjához Echternachba.
Willibrordusról már gyermekkorunkban tanultunk Nagysármáson az Édesapám egyháztörténeti óráin és büszkén fújtuk a Bonifatius nevét meg a pogányok térítésének a történetét. Azon években viszont még egyetlen olyan térképet sem találtunk a romániai iskolákban, ahol Európa nyugati országait és városait, például Utrechtet vagy Dokkumot beazonosíthattuk volna.
Amikor 1983-ban elmenekültünk és parókus lelkésszé választottak Frízlandban, a második fizetésemből azonnal vásároltam egy Willibrordus-féle bibliafordítást. Ismeretes, hogy 1975 óta ez a Szentírás standard katolikus fordítása, ezt használják a liturgiában és ez a katolikus családok házi bibliája. Nyilvánvaló, hogy mint a Benelux államok és a betegek védőszentje, Willibrordus ma is nagy jelentőséggel bír a hívő emberek számára. Ezért is fontos egy családi napon az ő megszentelt életének a gyümölcseit felmutatni. Általa a Szent Lélek munkált, hogy papjaival tanítványokká tehessék a családokat és a népeket. Akkor ő volt Isten helybeli kiválasztottja a korabeli Hollandia területén, aki példát mutatott és eszközöket teremtett a misszió kiteljesítésére. Iskolákat, kolostorokat, templomokat építettek, könyveket másoltak! Számukra nem volt kétséges, hogy Krisztus a jövő! Hiszen Ő mondta magáról, hogy Ő az út, az igazság és az Élet!
1./ A keresztyénség mai világhelyzetét tekintve, sokszor árván nézünk az égre, mint a tanítványok a Jézus Krisztus mennybemenetelkor. Keressük a létbiztonság fogódzóit, a jövőképet, amelyet jó és rossz tényezők, a napi hírek mérlegelésével tervezünk. Ilyenkor, esetleg, eszünkbe jut az egyedi, a felülről jövő és változást hozó Erő, a Szent Lélek kiáradása. Ezért is emlékeztetem hallgatóinkat a megbátorodott családfőnek, Péter apostol pünkösdi prédikációjának a hatására, amikor a Jeruzsálemben egybegyűlt zsidók és pogányok, így kiáltottak fel: mit cselekedjünk?
Pontosítsunk itt és most: mit tegyünk Hollandiában a sebek orvoslásáért, az önmagunkkal való megbékülésért és a világbékéért?
Naponta szembesülünk a környezetvédelmi kérdésekkel, a menekültek gondjával, a háborúk következményeivel, az ukrajnai pusztítással, Isten ajándékainak az eltékozlásával, a diakónia hiányával. Nem hallgathatjuk el, hogy a demográfiai válság például napjaink kulcsfontosságú kihívása. És ha erre nincs családpárti válasz, akkor az európai jövő is veszélybe kerülhet. Erről beszélt nemrég Novák Katalin köztársasági elnök a Svájci Gazdasági Fórumon. / Külön tapsot kapott, hogy Magyarországon a legalább négy gyermeket vállaló nőknek soha életükben nem kell személyi jövedelemadót fizetni./
Testvéreim, a napi ágenda összeállításakor, nem akarván a véletlenre bízni a sorsotokat, gondoltok-e a mennyei gondviselésre vagy az egyháztörténeti szentek példaképére és a hétköznapi szentek állhatatosságára??? Bizonyára igen. Sokaknak, még jogosnak is tűnő vélekedése azonban így hangzik: belátható időn belül a mesterséges intelligencia váltja meg a világot, azaz hozza a technikai megoldásokat a jövő lépcsőzetes építéséhez… A magam részéről nem hiszem a haladásnak és a társadalmi jólét fenntarthatóságának ezt a fajta, a mesterséges intelligenciára szűkített előrevetítését. Ebben a vonatkozásban egyházatyáinknak a fundamentális kérdése és válasza a XVI. században még így hangzott:
Mit értesz az Isten gondviselésén? Istennek mindenható és mindenütt jelen való erejét, mellyel a mennyet és földet, minden teremtménnyel együtt, mintegy saját kezével még most is fenntartja. És úgy igazgatja, hogy fák és füvek, eső és szárazság, termékeny és terméketlen évek, étel és ital, egészség és betegség, gazdagság és szegénység és minden más dolog nem véletlenségből, hanem az Ő atyai kezéből jő. /HK.27/
Részünkről szó sincs a tudomány eredményeinek az elutasításáról, de azok, akik hátat fordítottak a keresztyénségnek, száműzték az Istent a jelenükből és a jövőképükből, akik büszkén menetelnek a fősodorral és hangoztatják, hogy a demokrácia legmagasabb szintjén élnek, ők eközben paradox módon woke-os ideológiai diktatúrájává változtatják a társadalmaikat. A szabadság nevében érvelve tagadják Isten szuverenitását. Nemcsak a vallást ópiumnak nyilvánító marxisták, hanem a teológusok között is vannak, akik halottá nyilvánították Istent. Ennek egyértelműen az lesz a vége, hogy feladják identitásukat, ami, bár ne úgy lenne, de társadalmi öngyilkossághoz vezet.
Kedves hallgatóink, úgy vélem, hogy nincs szükség arra, hogy éppen a hollandiai magyarság családi napján részletezzük és soroljuk fel a kommunizmus és a nihilizmus bántalmait, a bőrünkön és a szellemi életben tapasztalt pusztító utálatosságok sorát, amelyek elől ma is százezrek menekülnek. Itt sincs földi mennyország, ezért szükséges az önvizsgálat és a kenyér megtörésének a tanítása szerint a jövőképünkbe iktassuk be a hálaadás fejezetét. Különben alig marad idő az áldások esőjével való átitatódásra, az örömteljes megnyilatkozásokra, a jó cselekedetetek csendesen végzett feladatára.
Nyilvánvaló, hogy a keresztyének részéről felelősségvállalásra és áldozathozatalra van szükség az evangélium hitelének a szem előtt tartásával. A derék egyházon kívüliek pedig, mert vannak bőven a magyarok között is, tudjanak együttműködni a közjó, az erkölcs és a béke szolgálatában, gyakorolják az élet általi istentiszteletet, még akkor is, ha nem járnak templomba. A Szentlélek viszont, akinek a lelkesítő tüzét ugyan ki is lehet oltani, bárhol, a szabad térben is birtokba veheti őket, mint Sault a szíriai Damaszkusz városában, akiből Pál apostol lett. – Antall József néhai miniszterelnök egyszer azt mondta, hogy Magyarországon mindenki keresztyén, még az ateista is – A Szentlélek munkája fölött nem a földi hatalmasságok és nem a bölcsek diktálnak
.Nemrégiben egy vallásórán azt kérdezte a tanár, hogy mi történne, ha a zwollei nagypiacon a kettős tüzes nyelvek a tanítványok fejére szállnának, mint az első pünkösdkor? Az egyik gyermek rávágta, hogy rögtön hívnák a tűzoltókat, érkezésükig pedig vizespalackokkal kell oltani a lángokat… Persze, esőben is prédikáltunk falusi pap korunkban, esernyő se igen volt, de ne kalandozzunk el a lényegtől, attól, hogy a nyugatra került magyarság igényli a prédikátorokat, a lelki táplálékot és a vigasztalást, úgy az alkalmas, mint az alkalmatlan időkben. Családi napunk szervezése elsősorban a közösségteremtés vágyával indult, érzékelvén és az Írásokból tudván, hogy az emberiség folyamatosan igényli a Krisztusi Jövőkép felmutatását, a Tízparancsolat és a Hegyi beszéd értelmezését!
Hölgyeim és uraim, kedves testvéreim!
Az imént Willibrordus életéről és helytálló lelkigondozói szolgálatáról hallottunk a réges-régi viszonyok közepette. Igazán szűkkeblű lennék, ha most röviden arról értekeznék, hogy a 2023-as esztendő Magyarországi Református Egyházban a lelkipásztori hivatás éve, és így a világ egyházaival karöltve, esetleg jobban odafigyelve keresnénk a válaszokat és a megoldásokat a helyi gyülekezetek meg az Egyetemes Egyház és a Világ problémáira.
Égek a vágytól, hogy elmondjam: mennyire boldog vagyok, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogatott! Mennyei bátorságot tanúsított a béke ügyéért és az irgalmasság gyakorlásáért. Április 28 és 30 között mindenki megtanulhatta a pápalátogatás jelmondatát, elismétlem e helyen is: KRISZTUS a jövőnk!
Egyetemes, közös alapértékünk a mai gondok közepette tehát az, amit és ahogyan Ferenc pápa fogalmaz: „Azokkal az emberekkel szemben, akik nem jó szándékúak, akik csak botrányt keresnek, akik csak viszályt szítanak, akik csak rombolni akarnak, akár a családban is: csak a hallgatás marad. És az imádság”. „Amikor imádkozom, mindig a Szentírást veszem kezembe. A béke pedig növekszik bennem”. Jézust hívó záró imája beíródott a lelkembe: „Segíts minket, hogy hitünket valósággal megéljük és gyakoroljuk”.
A szentatya a béke követe, amire Európának nagy szüksége van. A 15 hónapja dúló véres háborúban arat a halál. A szentatya találkozott a menekültekkel, és sokszorosan jelezte, már korábban is, hogy együtt érez a szenvedőkkel. Tettekre buzdít!
-Bizonyára mindnyájatok számára ismeretes, hogy- Magyarországról rendszeresen küldik a segélyszállítmányokat, nemcsak az ottani magyarok, hanem az ukránok számára is. A jótett nem ismerhet nemzetiségeket. Azoknak pedig, akik Magyarországra érkeznek, minden segítséget megadnak. Munkalehetőséget is keresnek számukra, az iskoláikba pedig befogadják a gyermekeiket. Kitérek egy friss menekültügyi adatra, amely az oktatás területén mutatja, hogy a magyar emberek és a magyar kormány mindent megtesz a bajba jutott menekültekért. Összesen 1300 magyar iskola és óvoda fogadott be menekült gyerekeket. Istennek legyen hála érte!
A nagyhatalmak milliárdokat költenek fegyverekre, a kis embereknek csak egyetlen eszköze van: az ma. A békéért nem szűnünk meg imádkozni. Arra kérjük Istent, hogy adjon a politikusoknak józan értelmet, belátást, bölcsességet, hogy felismerjék a béke útját, és olyan döntéseket hozzanak, amelyekkel minél előbb véget lehet vetni ennek és minden háborúnak.
Testvéreim! Még dicsekednék is azzal, hogy a pápalátogatásra felutaztak a békeszerető székelyföldi reformátusok is, akik együtt énekelték a katolikus testvérekkel II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmünk imáját:
Győzhetetlen én kőszálom, / Védelmezőm és kővárom, / A keresztfán drága áron / Oltalmamat tőled várom.
Sebeidnek nagy voltáért, / Engedj kedves áldozatért, / Drága szép piros véredért, / Kit kiöntél ez világért.
Reád bíztam én ügyemet, / Én Jézusom, én lelkemet,/ Megepedett bús szívemet, / Szegény árva bús fejemet.
Irgalmazz meg én lelkemnek, / Ki vagy ura mennynek, földnek,/ Könyörgök csak Felségednek, / Én megváltó Istenemnek.
Mutass, Jézus, kies földet, / Lakásomul adj jó helyet,/ Ez életben csendességet, / Jövendőben üdvösséget.
Igen, a csendességért és az üdvösségért imádkozni kell, még mielőtt újabb katasztrófák következnének be a hajdani testvérországok harcába. Mert első és végső esélyünk az ima. Amikor már más nincs, egyetlen észszerű tettünk – az ima! Itt tartunk, imádság nélkül nincs jövőkép, enélkül iszonyatos világháború körvonalazódik…
Szeretett Testvéreim!
Családi estéinken Édesanyánk mindig összehívott a spanyol rádió magyar adásának a meghallgatásra, és együtt vártuk, hogy a madridi bácsi – így neveztük –prófétai hangon elmondja a Szózat fohászát: Még jőni kell, még jőni fog/ Egy jobb kor, mely után/ Buzgó imádság epedez/ Százezrek ajakán./
Mindszenty bíboros, imádkozz népedért.
Abban az időben reménykeltő volt a szabad földről áthangzó könyörgés. Éltesse azért a remény a nyomorúság és háború fogságában élő magyar, ukrán és orosz családokat.
Minket azért hasson át a pünkösdi láng, hasson át a Willibrordus és a Ferenc pápa buzgósága a békéért! A kicsinyek és a gyengék felkarolásához pedig a Sátán praktikái ellenében imádságban kérjünk mennyei erőt!
Lássa be a világ, hogy a feltámadott Krisztus győzedelmes a lelkek felett!
Magyar testvéreim! Lényeges, hogy legyünk hálásak a munkalehetőségért, a kapott javakért, a lelkiismereti szabadságért, ezért a befogadó országért. Itt is csak Jézus követése vezet az üdvösséghez, ismételjük a bizonyságtételt:” Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam”.- János 14:6 .
Hollandia legnagyobb magyar rendezvénye egy dicséretes kezdeményezés. A nemzeti összetartozás megélése a holland családtagjaink és barátaink közösségében egy páratlan élmény. Isten segedelmével találkozzunk jövőre is ezen a helyen. Addig naponta könyörögjünk a békéért, háborúmentes korszakért, krisztusi jövőképért!
SÁLOM! DONA NOBIS PACEM!
Kegyelem néktek és békesség! Világszerte szálljon áldás a családokra, akárcsak az egyedül állókra! Szívünket a magasba emelve, ki-ki a maga nyelvén mondja az Úri Imádságot. Isten velünk viszontlátásra!
Megjelent a Zwollei Harangszó 2023/7. számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 