Ki az igazi családod?

Lectio: Mk 3,20-21;22-30;31-35

Textus: Mk 3,33-35

Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

Íme, az én anyám és az én testvéreim.

Kedves Testvérek!

A 80’-as évek végén és 90’-es évek elején, amikor megélénkültek a holland-magyar kapcsolatok édesapám Velencén volt lelkész, ahol a templomba hívta a kempingben lévő holland családokat, és így rendszeresen tartottak holland nyelvű istentiszteletet a református templomban. Egy napon pedig jött egy képeslap egy ismeretlen embertől, melyet Zwolléban adtak fel. Csudálkoztunk is rajta. Azon még jobban, mikor másnap kettő, később öt, összesen húsz fölött érkezett. Egy kedves gyülekezet küldte őket, egy ismereten lelkésznek bíztatásul, s akkor ivódott belénk Zwolle neve az ismeretlenségből. Így most meghatottan állok itt Zwollében egy szószéken, ahol mi teológusokkal szolgálhatunk az istentiszteleten.

A mai vasárnap abból a szempontból is különleges számotokra, hogy vendégek lehetnek a gyülekezetben, és egy idegen lelkész szolgál teológusokkal együtt. Másrészt pedig nem különleges, hiszen olyan az igehirdetés témája, ami inkább egyértelműnek tűnik, mintsem nagy kérdések vessen fel. Most mégis azt teszem, s azt a kérdést is teszem fel egyben, amit maga Jézus is feltesz ebben a részben: „Kik az én anyám, és kik az én testvéreim?” Ennek a résznek az a címe a Bibliában is: Jézus igazi rokonai. Kik azok, hogy értsük, s azt tenném ma itt föl mindannyinknak, hogy „Ki a mi családunk? Ki a családod?” „Milyen viszonyban vagyunk Jézussal?” Ezek a kérdések nemcsak a Biblia, és mai gyülekezetben népszerűek, hanem ma is sokan keresik és kutatják családfájukat, már tudományos szempontokból is vizsgálják, hogy ki mit hoz a korábbi generációkból a családi életébe, ami ma is meghatározza az életét, jellemét. (családfa-állítás)

Ezekre kérdésekre több válasz is adható, több szempontból (3):

1. Családunkon elsősorban a családunkat, saját, vér szerinti rokonainkat értjük. Ez a kötelék olyan erős, és szoros, hogy nem nagyon van olyan áramlat, vagy ideológia, ami ezt el tudná törölni (próbálkozások akadnak erre). Vannak az ember életében korszakok, mikor valaki maga próbál meg eltávolodni a családtól, de ennek pontosan tudjuk az okát, az életkori szakaszát stb., attól még a lefolyása nem ilyen egyszerű. Így van a teológusokkal is, abban a korban vannak, amikor ez a távolodás a családtól megtörténik – fizikailag mindenképp -, és lelkileg is. És születnek új családok, idén 7 teológus esküvőre kerül sor, ami rekord. Ez a nagyon egyértelmű kérdés Jézus esetében már nem annyira egyszerű, s mikor a Biblia azt a kérdést teszi fel, hogy Kik az én anyám és testvéreim, akkor erre több teológiai válasz adható. Van egy családi vonatkozása is ennek a témának, engem Bölcsföldinek hívnak, sokan kérdezik, hogy honnan ez a név, s a legősibb források szerint, amikor a tolna megyei falunkban Gyönkön a földesúr felszabadította a családunk őseit, akkor ezt a nevet adományozta. Amikor én ezt a történetet először hallottam, akkor – az ószövetség népéhez hasonlóan – örültem, hogy a felszabadított család tagja lehetek. És ez lelkileg is így van. Hatással volt rám egy régi családi történet.

2. Beletartozunk egy nagyobb családba is, a magyarok nagy családjába. Ebben a hónapban négy teológus nap van, mint, ami is: egy itt Hollandiában a Nyugat-európai szórvány magyarságban, egy Felvidéken lesz a jövő héten, egy az Alföldön, és egy Erdélyben, szórványvidéken. Ezekre az utakra mindig sokat készülünk teológusokkal, s nagy öröm felfedezni új tájakat, megismerni népeket, tájegységeket, s az adott régió kultúráját, történelmét. S ezt mi mind ugyanazon a nyelven magyarul tehetjük, azonos liturgiával, s mégis milyen távolságokban. Össze is köt bennünket a nyelv, a történelem, az irodalom, „S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,” (Radnóti: Nem tudhatom) Ez egy nagy család, kicsit olaszos, vagy magyaros, sok vitával, nagy hangossággal. Akárhogyan is érezzük magunkat, ebbe a családba tartozunk születésünktől fogva. („Hazádnak rendületlenül”, „Valaki jár a fák hegyén”, „Föl-föl dobott kő”, „Forr a világ bús tengere, ó, magyar” stb.)

3. A keresztyénség nagy családjába is beletartozunk Jézus Krisztus váltsága és kereszthalála által. Aki Jézus áldozatát elfogadja, Isten gyermekévé lesz, egymásnak pedig testvéreivé válunk. Amikor azt mondom: „Kedves Testvérek”, ez nem egy általános megszólíts, hanem nagyon is közeli: ennél szorosabb kötelékünk aligha lehet. Amikor pedig Jézus széles kézmozdulattal körbe mutat, akkor ez nem csak jelképes, hanem nagyon is konkrét: akik ott hallgatják és elfogadják a beszédét, testvérei, és családtagjai egymásnak. (bibliai példák) Ez nem azt jelenti, hogy Jézus jelentéktelennek tartaná a családi kapcsolatokat, vagy hogy ellehetetlené őket, hiszen a kereszten való szenvedésben hátrahagyott hét szó, mondat egyikében éppen a családját bízza rá a fiatal tanítványra. Jézus itt a megfelelő sorrendet állítja fel.

Hogyan éljük meg ezt a családiasságot, testvérséget, erről is szeretnénk majd beszélni a bizonyságtételeink között.

Mit jelent ez magunkra nézve, hogy Jézus családjába tartozunk?

Mit jelent nekünk, hogy hozzá tartozunk?

I.-A Megváltottak seregében számlálnak minket. A családi kereteket nem a vérségi, vagy kulturális gyökerek határozzák meg, hanem a Krisztushoz való tartozás, a Fiú-ság lét, hogy Isten gyermekeinek neveznek minket, s azok is vagyunk – mondja Pál.

II.-A testvérséghez sok dolog hozzátartozik, amit az ember a saját családjában is megél, de még talán több is. Mi a teológusokkal sokszor éljük meg ezt a fajta közösséget, akár utazásokban, étkezésekben, az ünnepek megélésében és szolgálatokban.

III.-Ez misszióra is buzdít bennünket. A történet közvetlenül a 12 tanítvány elhívása után található, s ezért van missziói vetülete. Amikor Jézus végigtekint a sokaságon, pont ezt mutatja meg, ezt a széles mezőt. Ha mi jól érezzük magunkat ebben a nagy családban, ez arra buzdít minket, hogy másokat is belevonjunk.

Ezt követi a szolgálatunk, beszámolónk és bizonyságtételünk minderről a teológusokkal együtt! Ámen

Bölcsföldi András (Budapest) prédikációja, mely elhangzott Zwolléban, 2023. április 30-án.