Dr. Barta Zsolt vagyok, 2007 óta a rédei református egyházközség lelkipásztora. Emellett 6 éve a Pápai Református Teológiai Akadémián tanítok leendő lelkipásztorokat és hitoktatókat a Gyakorlati Teológiai Intézet vezetőjeként. Tagja vagyok a Magyarországi Lelkészképesítő Bizottságnak valamint részt vettem az új Magyar Református Énekeskönyv több évig tartó előkészítő munkálataiban.
Tavaly augusztusban érkeztünk Kampenbe feleségemmel és négy gyermekünkkel. A magyar református közösségek munkáját támogató Iránytű Alapítvány (Stichting Fundament) tette lehetővé, hogy egy év tanulmányi szünetet tartsunk otthoni szolgálatunkban. Célom, hogy nyárig elkészüljön habilitációs dolgozatom, amelyben istentiszteleti célra szánt imádságok lesznek teológiai bevezetővel.
A Munkácshoz közeli Fornoson születtem, mely akkor még a Szovjetunió része volt. Általános és középiskolai tanulmányaimat elvégezve 1995-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának lelkipásztori szakára jelentkeztem. Az 1998/99-es tanévet elsősorban nyelvtanulás céljából az észak-írországi Belfastban tölthettem a Union Theological Seminary hallgatójaként.
Líviával, aki szintén lelkipásztor, a budapesti Teológián ismerkedtünk meg. Ő dunántúli származású és Balatonfüreden gyermekeskedett. Középiskolás éveit a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában töltötte a rendszerváltozás utáni újraindulás éveiben. 2001 nyarán kötöttünk házasságot majd egyenesen Amerikába repültünk az atlantai Columbia Seminaryn elnyert ösztöndíjas évre. Az államvizsgám miatt én csak két héttel később utaztam Lívia után. Ez az utazás életem egyik legemlékezetesebb eseménye lett, ugyanis szeptember 11-re esett. Pontosan azon a napon csapódtak be a World Trade Centre ikertornyaiba a terroristák által eltérített repülők és egyik percről a másikra Amerika lezárta a légterét. Repülőnkön már nem volt elég üzemanyag ahhoz, hogy visszaforduljunk Európába, így Kanadába irányítottak bennünket és végül Torontóban landoltunk. Néhány nap késéssel és az éjszakai Niagara vízesés látványával érkeztem meg busszal eredeti úti célomhoz és ölelhettük meg újra egymást feleségemmel. Amerikában elsősorban újszövetségi tanulmányokat folytattam, míg feleségem a lelkigondozás területén mélyedt el.
Segédlelkészi szolgálatunkat 2002 őszén kezdtük meg Kárpátalján. Lelkesen álltunk szolgálatba két Ung megyei gyülekezetben, melyhez öt falu tartozott: Minaj, Ketergény, Koncháza, Homok és Rát. Később még a botfalvai gyülekezet is ránk bízták. Így vasárnaponként általában négy istentiszteletet tartottunk. Lelkésszé szentelésünkre 2005-ben került sor.
Ebben az időszakban született meg három lányunk: Luca, Naomi és Zorka.
Isten különös rendező munkája által kerültünk jelenlegi gyülekezetünkbe 15 évvel ezelőtt. Itt született meg negyedik gyermekünk, Benedek 2010-ben. Attól az évtől kezdve Lívia csatlakozott a Kerekítő foglalkozáshálózathoz és baba-mama foglalkozásokat tart, melynek célja a magyar népi ölbéli játékok, mondókák, népdalok felelevenítése és népszerűsítése a kis gyermekes családok körében. 2020-ban óvodapedagógusi diplomát is szerzett a Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Tanító- és Óvóképző Karán.
Réde a Bakony északi lábánál elterülő kb. 1300 fős település Veszprém, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye találkozásánál. A reformáció idején a falu lakossága szinte teljes mértékben áttért az evangélium által megreformált hitre. Napjainkban is a legnagyobb felekezet a községben 370 egyházfenntartóval és kb. 700 egyháztaggal. Ez a létszám Dunántúli viszonylatban soknak számít. A falu vallási arculata akkor változott meg, amikor az 1700-as évek végén az Eszterházy család a cseszneki várból Rédére költözött jelentős számú katolikus személyzetet hozva magukkal. A református egyházközséggel való kapcsolatuk végül olyan jól alakult, hogy nemcsak építő anyaggal segítették a református templom felépülését, hanem a mai napig használatos vörös márvány úrasztalát is gróf Eszterházy Imre és fia adományozták. Az 1815 és 1817 között felépült templom több renováláson esett át. A födém és a tető teljes felújítása jelenleg zajlik, mely során kicserélik az eredeti, immáron 200 éves gerendákat is. Tavaly augusztusban tehát egy induló építkezés kezdetén hagytuk ott gyülekezetünket rábízva a szakemberekre, a projektmenedzserre, a helyettes lelkészre, a presbitériumra és legfőképpen Isten áldó és megtartó kezére.
A Kampenben eltölthető időt szeretnénk jól kihasználni olvasással, tanulással, lelki élményekkel és kikapcsolódással, hogy újult erővel tudjunk visszaállni a szolgálatba. Öröm számunkra, hogy gyermekeink olyan keresztyén iskolákba járhatnak itt, ahol ők is gyarapodhatnak, barátokat szerezhetnek és sokat tanulhatnak. Ezen kívül mindenki talált magának iskolán kívüli elfoglaltságot is. Például fociedzés, balett vagy modern tánc. Két legidősebb lányunk az iskolai énekkar tagja lett. Lívia pedig bekapcsolódott a kampeni Immanuel kórusba.
Hálásak vagyunk, hogy mind a kampeni Eudokia Kerkben, mind a Zwollei Magyar Református Egyházközségben befogadó közösségre találtunk, ahol oda figyelnek ránk. Ez a törődés mindenképpen könnyebbé teszi ittlétünket ebben a járvány miatti korlátozásokkal terhelt időszakban.
Megjelent a Zwollei Harangszó 2022/1-2 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 