Az idő fogságában?

Sötét időket élünk, sokféle szempontból. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nehezen viselem a sötét téli napokat. Ilyenkor számolok, hogy mennyi még a téli napfordulóig, azaz december 21-ig. Addig, amikortól a nappalok újra egyre hosszabbak lesznek, még ha ez eleinte nem is érzékelhető. Ez most bő három hét.

Előre tekintek, a fény érkezése felé.  Duplán is advent ez az időszak: a várakozásé.

Várjuk, hogy a nappalok egyre hosszabbak legyenek, de talán még annál is jobban vágyjuk a Fény, a gyermekké lett Krisztus születését.

Te is így vagy vele, kedves testvérem?

Tudjuk, hogy eljön az a nap, amikor lélekben megállhatunk a gyermek jászla mellett, mert életünk során minden esztendőben újra átéljük ezt a csodát.

Mint ahogy azt is megtapasztaljuk (többször is), hogy semmi nem végleges. Életünk minden szakasza véget ér, felváltja azt egy másik. Így lesz a gyermekből felnőtt, a tanulóból kenyérkereső, az egyedülállóból társ, vagy éppen fordítva: a párból társtalan.

Nem végleges a sötétség hatalma sem: újra és újra megmelengetheti a szívünket a fény. Valósággal és képletesen egyaránt.

Az idő körforgása emlékeztet bennünket és reményt ad, mert tudhatjuk: a kellemetlen idők is elmúlnak.

Amellett, hogy átélhetjük az ismétlődést, az idő új eseményekben is részesít bennünket, s ez nem mindig vidám.

Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, láthatjuk azokat, akik már előre mentek és bennünket várnak. Legyen áldott emlékezetük.

Testvéreim! Engedjük, hogy advent első vasárnapja emlékeztessen bennünket arra, hogy várakozásunk nem hiábavaló.

Mert az idő körforgásában évente ismétlődő adventi várakozáson túl mást is várunk: Urunk Jézus visszajövetelét, aminek a napját, idejét senki nem tudja, pedig az ember már oly sokszor vélte azt pontosan meghatározni.

Pedig nem az időpont a fontos, hanem az, hogy készen álljunk.

Eltelt csaknem kétezer esztendő és úgy tűnik, mintha semmi nem változott volna: Pál szavai ma ugyanúgy szólnak nekünk, mint ahogy szóltak a thesszalonika-belieknek az első század derekán. Vigasztalásra volt szükségük az újonnan létrejött keresztyén gyülekezet tagjainak, mert féltékenység és irigység vette őket körül: zaklatásoknak voltak kitéve azért, mert Krisztuskövetőknek vallották magukat.

Pál szavai erősítik a lelket és a csontokat, józanságra int: ne akarjuk tudni azt, hogy mikor jön el az ítélet napja.

Sokkal fontosabb az, hogy a világosság és a nappal fiai vagyunk, akik éberen figyelik mindazt, ami történik és nem veszítik szem elől, hogy mi az igazán fontos. Páncélról és sisakról olvasunk, de semmit egy esetleges fegyverről. A mi felszerelésünk a hitből, a szeretetből és az üdvösség reménységéből áll.

Sok minden terhelheti le az idei advent időszakát.

Lehet, hogy azon aggódsz, hogy el tudsz-e jutni a szeretteidhez, vagy szüntelenül valakinek az egészségi állapota körül forognak a gondolataid. Lehetséges, hogy aggodalomra ad okot mindaz, ami körülöttünk, a világban történik, vagy álmatlan éjszakákat okoz egy elmérgesedett vita.

Kívánom, hogy a nehéz pillanatokban jusson eszünkbe a mi Urunk Jézus, aki azért született meg, hogy meghaljon értünk: hogy mi vele együtt éljünk.

Nehezek lehetnek a terhek, amiket hordozunk, de kérjük az erőt a menny Urától, hogy megérthessük és megérezhessük, végül pedig kimondhassuk: mindaz, ami miatt most annyira aggódom, mekkora jelentőséggel bír az örökkévalóság szempontjából?

Hidd el, kedves testvérem, ezt nem mondom túl könnyen. De tudom, hogy milyen észrevétlenül beleragad a tekintetünk abba, ami ebben az életben ér bennünket.

Isten-adta ajándék annak megtapasztalása, hogy mindebben egymást is segíthetjük. Valójában csak így élhető meg a Krisztus népének a közössége: ha egymást keressük és vigasztaljuk, építjük és bátorítjuk. A Teremtő nem az elszigeteltségre alkotta teremtményét.

Tanuljuk meg: Adventus Domini – az Úr eljövetele!

Négy hét adatott a felkészülésre, hogy méltóképpen fogadhassuk a betlehemi Gyermeket.

Nem, nem vagyunk az idő rabjai. Az idő érettünk adatott, jól éljünk hát vele!

Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.

Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket. Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.

Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik megrészegednek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.

Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.” (1Thess.5: 1-11)

Sólyom Uzonka Lilla, Vianeni Magyar Otthon, 2021. advent első vasárnapján