Pósa Lajos: A kenyér

Tűznyilakat szór le

Isten égő napja,

Dolgos ember, magyar ember

Az áldást aratja.

Omlik, mint a patak,

Hulló verejtéke,

Gyöngyeitől harmatozik

Minden arany kéve.

Neki köszönheted,

Amit Isten adott…

A föld népe előtt

Vedd le a kalapot!

Piros hajnalban már

Csillog a kaszája,

Rá esik a búcsúzó nap

Utolsó sugára.

S míg a nagy urakat

Hűvös lomb takarja,

Lángözönben az arató,

Ég az arca, karja.

Neki köszönheted,

Amit Isten adott…

A föld népe előtt

Vedd le a kalapod!

Végig a határon

Búzakereszt sárgul,

Hála kél a szántóvető

Zengő ajakárúl.

Minden kis keresztben

A kenyeret látja –

S millióknak osztogatja

Híven asztalára.

Neki köszönheted,

Amit Isten adott…

A föld népe előtt

Vedd le a kalapod!

1850. április 9. (Radnót, Szlovákia) — 1914. július 9. (Budapest)

Forrás: https://meseld.hu/versek/posa-lajos-2/a-kenyer

Megjelent a Zwollei Harangszó 2021/8 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.