Légből kapott történelem – Mathias Rust repülése – Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia

Egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy a világ csak úgy szabadulhat meg az atomháború fenyegetésétől, ha ő valami nagyon sokkoló dolgot tesz

Mathias Rust, egy tizenkilenc éves német srác nevetség tárgyává tette az akkori világ egyik szuperhatalmát, amikor 1987. május 28-án elegánsan landolt sportrepülőjével a moszkvai Vörös téren. […]

Talán éppen ez az esemény volt a bukáshoz vezető első lépés? Hiszen 1987-ben a szovjet rendszer csődje már nyilvánvaló, de katonai presztízse, amit a Szovjetunió sok millió polgára áldozatával harcolt ki a második világháborúban, addig kikezdhetetlen volt. […]

A korabeli felvételeken a járókelők egyáltalán nem reagálnak hisztérikusan. Sőt, még a rendőrök se, akik a Szovjetunióban bármilyen eseményre pillanatok alatt szinte a föld alól bukkantak elő. Civilek és egyenruhások barátságosan diskurálnak a szintén kedvesen mosolygó német fiúval, nem ellenségesek és nem fenyegetőek. A srác még autogramokat is osztogat. […]

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy pár évvel korábban egészen másképp történt volna. Csakhogy a „főnököt” már nem Brezsnyevnek vagy Andropovnak hívták, hanem Mihail Gorbacsovnak. […]

Ki volt tulajdonképpen Mathias Rust? […]

Vajon eleve úgy indult-e otthonról, hogy tudta, hol szeretne kikötni? Vagy útközben támadt ez az őrültséggel felérő ötlete?

Ma már tudjuk: igen, eleve az volt a szándéka, hogy Moszkvába repül. […]

Tisztában volt-e a halálos veszéllyel? Átgondolta-e, hogy az életét viszi vásárra?

Felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Egyszerűen csak próbáljuk beleélni magunkat egy tizenéves fiú lelkivilágába. Van-e olyasmi, ami ebben az életkorban lehetetlennek tűnik?[…]

Minden túlzás nélkül állíthatjuk: a következő napokban a szovjeteken röhögött az egész világ.

Azonban a kivételes történelmi személyiségekre jellemző, hogy bármilyen eseményből képesek politikai előnyt kovácsolni. Gorbacsov is egyből meglátta a hatalmas lehetőséget. […]

Márpedig Gorbacsov erre a kapitális fiaskóra hivatkozva a reformjaira nézve komoly akadályt, a pozíciójára nézve pedig komoly veszélyt jelentő keményvonalas tisztek és tábornokok százaitól szabadulhatott meg. Persze már nem Sztálin-módra. Néhányat ugyan jól „megmért” a szovjet hadbíróság, de Gorbacsov beérte a nyugdíjazásokkal (mint Szokolov marsall, a honvédelmi miniszter esetében) vagy a kevésbé kulcsfontosságú beosztásba helyezéssel […] Fiatalabb, rugalmasabb, megbízhatóbb emberek kerültek a helyükre. […]

Soha nem került munkatáborba. Maradt a Lefortovóban, ott söprögetett és mosogatott, így húzva le 14 hónapot, amikor Andrej Gromiko (aki pedig a tárgyalás idején a példás büntetés mellett kardoskodott), mint utolsó előtti szovjet államfő, kegyelemben részesítette. Már a szabadulása napján Németországba távozhatott. […]

Visszatérve Mathias Rustra és az ő repülésére: azért ha belegondolunk, drámai történet ez. No meg tépelődhetünk, tulajdonképpen kik és hogyan kovácsolják a sorsunkat? Valóban egy Reagan, egy Gorbacsov vagy egy II. János Pál kell-e ahhoz, hogy mindent megrengető történelmi folyamatok induljanak el, és egy egész világrendszer kerüljön a kukába? Vagy elegendő egy félig kamasz srác őrültségszámba menő ötlete ahhoz, hogy birodalmak semmisüljenek meg? Hiszen talán valahol, valaki éppen most is élete nagy dobására készül, és megvan benne a kellő vakmerőség, hogy véghez is vigye.