Búcsúzik Németh Piroska presbiter testvérünk

Németh Piroska egyike azon lelkes testvéreinknek, akik a Kőrösi Csoma Program keretében „indultak világgá”, hogy különböző országokban segítsenek a hitélet és a magyarságszolgálat művelődési területén. Társai a 2019-2020-as tanévben: Juhos Barnabás (Hannover), Nyakas Gergő (Adelaide), Ratkovics Petra (Brüsszel) és Varga Adalbert (Sydney). Németh Piroska a zwollei gyülekezet presbitere és férjével, Ádámmal együtt tevékeny támogatója a szervezésben és az ügyek felkarolásában.
Piroska a családlátogatásaival, bibliaórák tartásával, írásaival, konfirmációi előkészítő munkájával járvány idején is jelen volt és van, amint az alábbi cikke is mutatja.

Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk!

Húsvét előtt még személyesen vehettünk részt a Zwollei Magyar Református Gyülekezetben, ahol Jézus tanítását hallhattunk a mennyei eledelért való fáradozás szükségességéről. Akkor még nem tudtuk, hogy mennyi minden borul fel az életünkben. Mi minden válik elérhetetlenné megvalósíthatatlanná, mennyi dologról kell megtanulni lemondani, elengedni. Igazán különös böjti időszakot élhettünk végig.

Jézus feltámadását is szűk családi körben, keresztyéni ősközösségekhez hasonló módon élhettünk az Úrvacsora szentségével, bűneink bocsánatára. A régi idők rengeteg olyan ünnepet, jeles napot ismernek, ami keretet, irányt, célt, erőt és motivációt ad a mindennapok nehézségeihez. Amióta bezártságban élünk sokszor eszembe jut, mind az utolsó prédikáció üzenete, mind pedig a nagymamám ostromnaplója. Abban is az, ahogy arról ír, 14 évesen, hogy mivel töltötték a napjaikat, mi segítette őket, hogy megmaradjanak, nemcsak testileg, lelkileg, szellemileg is. Egy ilyen háborús időszakban, nemcsak a testünk szenved, éhezik, szomjúhozik, lelkünk és szellemünk, mentális egészségünk is próbának van kitéve. Nagymamám többek között arról számol be, hogy versekkel énekekkel, matematikai feladványokkal táplálták magukat.

Húsvétra készülve Jézus hét szavát a kereszten osztottam meg az általam létrehozott kis csoportokban, illetve gyülekezetünk honlapján. Ezek a gondolatok, mint aranymondások egész napon át elkísértek, erőt adtak, és segítettek a gondolataimat felfelé és befelé irányítani. Az ember, és Éva is olyan, hogy mindig új célokat, új motivációt keres, amivel lekötheti, elfoglalhatja, táplálhatja gondolatait. Jézus szavai kiválóan alkalmas célok és motiváló erő volt számomra.
A feltámadás utáni időszak szerintem a tanítványok életébe is egyfajta légüres tér lehetett egészen pünkösdig, amikor a Szentlélek erejével telve hirtelen minden világossá, egyértelművé, és nyilvánvalóvá vált. Helyére került minden. Most, amíg a tanítványok átmeneti időszakban vannak, mi viszont egyszerre emlékezhetünk a bibliai eseményekre, és tudhatjuk, hogy mint Isten gyermekei, célt, erőt, hitet kapunk, de közben mi is valamilyen átmeneti időszakot élünk, már semmi nem a régi, de azt sem tudjuk ehhez a helyzethez hogyan viszonyuljunk. Egyszerre élünk bizonytalanságban és mégis van mi motiváljon, van cél, van végső ígéret. Én is találtam magamnak egy ilyen kis célt és motivációt. A tanítványságra nevelés szép feladatát. Nagyon megörültem, amikor Isten meghallgatta az imádságomat és ötletet adott, hogy hogyan tudjam folytatni a gyerekek között kezdett hitoktatói szolgálatot. A Szentegyházi Germekfilharmónia kiadásában megjelent kis gyermekdalos könyvből osztok meg egy-egy dalocskát. Mellé egy kis bibliai üzenettel, képekkel barkácsötlettel. Kis kezdeményezésem közben kiegészült a jeles napokra való reflexióval. Remélem, hogy ezek a gondolatok, énekek, kis barkácsötletek, keretet, motivációt és jó gondolatokat adnak a gyerekeknek és a felnőtteknek is.

Ahogy elkezdtem foglalkozni ezekkel az egyszerű, kis énekekkel, csodálatos módon nyíltak ki előttem egyre mélyebb rétegei a dalokba rejtett népi bölcsességeknek, érzelmeknek és végső soron elvezettek Isten szeretetéhez. A kis kezdeményezésem számomra is új megvilágításba került, amikor tegnap a Rotterdami Református Gyülekezet bibliaóráján Jézus feltámadásába való hit fontosságáról, mint végső motivációról volt szó.
Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levelében, a reménytelen gyülekezeti erkölcsi visszaesés és hiábavalónak tűnő fáradozás ellenére is megtalálja azt a célt, ami miatt mégis bizakodó tud lenni, a legkilátástalanabb helyzetben is. Ez a cél a feltámadott Krisztusba vetett bizalom és reménység. – Ahogy Jézus testben feltámadt, ahogy zsengéje lett a feltámadottaknak, mi is fel fogunk támadni.
Vele leszünk együtt a mennyei királyságban. Van mennyei király, van királysága, van végső cél, van végső motiváció. Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

I.Kor.15,58
Piroska a gyermekeikkel 2020 áprilisában : Rebeka, Gergő és Marcell