Jézus mondja: “Én vagyok az élő kenyér”

Textus: Jn 6: 48‒59

Jézus mondja: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” […] A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással és ezt kérdezték: hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”

A János evangéliumából ismeretesek Jézus ’én vagyok’‒mondásai: Jézus a világ világossága (8:12); a jó pásztor (10:11‒18); a juhok ajtaja (10:7‒10); az út, az igazság és az élet (14:6); a feltámadás és az élet (11:25); az igai szőlőtő (15:1‒8).

Fenti igénkben Jézus nem kevesebbet állít magáról, mint azt, hogy Ő az élet kenyere.

Ha semmink nincs, csak egy kevés kenyerünk és vizünk, az már elég a túléléshez. A kenyér szó szerint életet ment.

Hogy ez fizikai értelemben így van, nem vitatták a Jézust hallgató zsidók sem. Az azonban már teljességgel értelmetlennek tűnt a számukra, hogy Jézus szerint a testével kellene táplálkozni.

          Ismerős lehet számunkra ez az értetlenség, hiszen Nikodémus is felteszi a kérdést a Mesternek, hogy hogyan tudna az ember újjászületni, hiszen nem mehet vissza az anyja méhébe (Jn. 3:1‒21).

Mennyire jellemző az emberre, hogy ’földhözragadt’ módon gondolkodik: valósággal képességünk kell legyen arra, hogy ne csak halljuk, ami elhangzik, hanem meghalljuk azt is, ami a földi értelmen túlmutat. Azért fontos ez, mert abban rejlik a lényeg.

Ha nem táplálkozunk Jézus testével és vérével, akkor lelkünket nem tápláljuk az örökéletre. Ugyanúgy a halált jelenti ez, mint ahogy a testi halált az, ha nem eszünk. Csak míg a testi halál egy bizonyos időre szól, addig az örökélet … nos, benne van a nevében. Nem mindegy, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk az örökéletnek már itt, a földön.

          Ezért fontos élni az úrvacsora lehetőségével. Általa időről időre emlékeztetjük magunkat arra, hogy ahogy a kenyér a testünket táplálja, úgy táplálja Krisztus teste a lelkünket az örök életre. Nem csupán emlékvacsora az, hanem valóságos csoda, amelyet újra és újra átélhetünk. Mint ahogy az benne van a mise liturgiájában: Íme, hitünk szent titka: halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.

Engedjük, hogy táplálja lelkünket Jézus teste, hiszen ahogyan folytatja: „ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.” (Jn. 6:58)

Sólyom Uzonka Lilla prédikációja, mely elhangzott a hágai Szent Család templomban tartott ökumenikus istentiszteleten, 2024. augusztus 25-én.