Hogy mi a karácsony lényege? A rohanás. Ez természetes. Az, hogy összekapjon a család apróságokon, veszekedjen a nagyobbik testvér az öccsével, hogy “de neked több ajándékod van”. A szenteste eljövetele, a kis Jézusra várakozás már semmit nem jelent. Mindenki arra koncentrál már szenteste előtt jó pár héttel, hogy beszerezze a nagyobbnál nagyobb, drágábbnál drágább ajándékot mindenkinek, hogy bizonyítsa nagylelkűségét, figyelmességét a másik iránt. Pedig elhiheti mindenki, amit most mondok: egy kedves szó, egy meleg ölelés és az, hogy együtt van a család felér bármilyen ajándékkal. Ez lenne a jövő? Vajon gyerekeink, unokáink fogják tudni majd, hogy amúgy ez minek is az ünnepe? Jaj igen. A személytelen, monoton, minden évben megrendezett ajándékozásnak. Milyen is volt régen a karácsony Györgyfalván? Igenis nagy készülődések voltak, de nem a mostani felfogással megélt ünneplésre, hanem készültek a kis Jézus megszületésére.
Arra, hogy békességben együtt legyen és ünnepeljen az egész rokonság. Mert itt nem csak apu, anyu és a gyerekek. Nem. Az egész rokonság várva várta a csodát, és ünnepelte, hogy így együtt tudnak lenni örömben. Akkoriban a gyerekek nem kaptak nagy ajándékot, egy kendővel, ruhával, almával, dióval lepték meg a szülők gyermekeiket. A házaknál kis karácsonyfa volt. Karácsony szombatján az asszonyok voltak azok, akik kivették a részüket a munkából, korán keltek, hogy diós-mákos rudasokat készítsenek, kenyeret, kalácsot sütöttek és töltött káposztát főztek. A kisebb gyerekek szenteste istentisztelet előtt voltak kántálni, a nagyobbak és a férfiak istentisztelet után. Ilyenkor házról házra jártak, énekeltek és süteménnyel kínálták őket. A templomban mindenki népviseletbe öltözött, eljátszották a betlehemeset, ami mai napig hagyománnyá vált. Karácsony másod- és harmadnapján is népviseletet viselt mindenki. Első napján a lányok kendőt kötöttek, mert nem volt szabad úrvacsorát venni kendő nélkül. Másodnapján fehér fersingbe öltöztek a lányok és pártát viseltek. A délutáni templomozás után úgy a fiatalok, mint az idősebbek táncba mentek, ami a kultúrotthonban zajlott.
Vegyük rá magunkat, és ha máskor nem is, legalább szenteste menjünk el a templomba, üljünk le embertársaink közé, és kérjük az Istent, hogy újra engedje közénk pár percre a kis Jézuskát. Kérjük arra, hogy engedjen önző mivoltunknak, világosítson fel minket, miről is szól az igazi Karácsony. Elég régen volt már az, hogy a karácsony ténylegesen a kis Jézus születéséről szólt.
Forrás: Lőrincz Ágota Szidónia – Györgyfalvi Újság, 2020. december 23., szerk. Antal Árpád, p. 2.
Epilógus: Kedves Barátaink! Képzeljétek el, ezt is megértük, hogy a karácsony délelőtti ünnepi istentiszteleket kétszer tartjuk, hogy mindenki beférjen a templomba. Sajnos nem azért, mert olyan sokan lennénk, hanem, mert kötelező a 2 méteres távolságtartás a templomban is. De hála Istennek, hogy igy is megtarthatjuk. —- Készült Györgyfalváról egy rövid film, amikor van időtök nézzétek meg.
Megjelent a Zwollei Harangszó 2020/14 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 