Rotterdamban 1956-ról emlékeztek. Anno 2011

Tőkés László püspök, az Európai Parlament alelnöke beszédet mondott az ünnepségen.

A Hollandiai Magyar Szövetség meghívására érkezett Rotterdamba Tőkés László püspök, az E.P. alelnöke, akinek részvételével népes gyülekezet keretében tartottak ökumenikus istentiszteletet. A hollandiai magyarok 2011 október 23-án az impozáns rotterdami Groothandelsgebouw nyolcadik emeletének nagytermében Mustó Péter római katolikus és Tüski Márta református lelkészek igehirdetését hallgatták meg, ezt követően számosan éltek a szent jegyekkel. (A liturgia
művészi színvonalát zongorajátékával Tóth Valentina biztosította, akit tizenhat éves kora ellenére már ismert tehetségként tartanak számon az országban.)

A délutáni megemlékezésre több mint háromszázan érkeztek, és a holland, majd a magyar himnusz eléneklése után dr. Tánczos Ottó, a H.M.Sz. elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

Kiemelten üdvözölte a díszvendégeket, Tőkés Lászlót, az E.P. alelnökét, a két volt hollandiai kormányfőt, Jan Pieter Balkenende és Ruud Lubbers professzorokat, dr. Sümeghy Gyulát,

Magyarország hollandiai nagykövetét, gróf Festetics Dénes tiszteletbeli konzult, a hollandiai Johannita Lovagrend coadjutorát, De Savornin Lohman urat, valamint a poltikai élet és az egyházak képviselőit.

A meghatódott jelenlévők felállva fogadták annak az 1956-os zászlónak a méltóságteljes behozatalát, amelyet az 1956-os menekültek annak idején Juliánna királynőnek ajándékoztak, és amelyet a mai napig a hágai királyi levéltárban őriznek. A cserkészek, a magyar gyermekek és a magyarsághoz családilag vagy barátilag kötődő holland ifjak zászlóvívő csapatának a látványa azt jelezte, hogy ők lesznek az örökösei, a jövendőbeli képviselői mindannak, amit az a harcból kimentett magyar zászló szimbolizál.

Hollandia 1956 novemberétől öt ezer magyar menekültet fogadott be, illetve még ezreknek biztosította a továbbjutást egy harmadik országba, miután az orosz seregek vérbefojtották a magyar szabadságharcot. Hollandia lakósai azonnal felismerték, hogy a kommunizmus hazugság-tengerének gátjain a magyarok vitézi módon vágtak rést, akárcsak annak idején a saját őseik. Küzdelmük világviszonylatban igazolta, hogy semmilyen erőszak nem állhat útjában a rab nemzetek szabadságvágyának.

Jellemző, hogy 1956-ban a tüntető holland polgárok tiltakozása nyomán az amszterdami Sztalin utca
nevét nyomban Szabadság sugárútra változtatták és országosan megkérdőjelezték a baloldali pártok tevékenységének a vélt hasznát.

A magyarok iránti történelmi fogantatású szimpátia elevenen élt a holland nép emlékezetében. A három ezres létszámot is meghaladó diákperegrinatio, a 26 magyar református gályarab lelkészt kiszabadító Michiel de Ruyter tengernagy 1676-os hősi tette, valamint a holland egyházak harminc ezer magyar gyermeket tápláló és felkaroló akciója ma is beszédtéma. A sajátos, egyházi tőről fakadó holland empátia is hozzájárult ahhoz, hogy az 1956-os magyar menekülteket keresztyéni szeretettel és jóindulattal fogadták be. Erről tanúskodtak a teremben jelenlévő testvéreink is, akik Hollandia integrált és megbecsült állampolgárai közé tartoznak.

A hangszeres zenével, népdalok éneklésével, magyar népi táncokkal beosztott délutáni ünnepség keretében az 1956-ban született Balkenende volt kormányfő hollandul elhangzott beszédéből
kiemeljük a magyarok iránti elismerését, hiszen a szüleitől sokat hallott a megszállt kelet-európai
országok népeiről, főleg a magyarok küzdelméről.

A CDA tudományos politikai intézetének igazgatójakánt 1990-től kezdve számos alkalommal
járt Magyarországon, számára a holland Kuyper Ábrahám, az indiai Gandhi és az amerikai Martin
Luther King életműve példaértékű, a hallgatóságot pedig arra bátorította, hogy nem szabad lemondani a keresztyén értékelvűség alkalmazásáról. A mai nap is örömmel köszönti az Európai Parlament prominens képviselőjét, alelnökét, Tőkés Lászlót, akinek a története beszédesen tükrözi azokat az értékeket, amelyekért őt Hollandiában a Geuzen Penning kitüntetésével jutalmazták húsz évvel ezelőtt. Ezzel a díjazással azokat az ellenállókat tisztelik meg, akik a szabadságért és az igazságosságért küzdenek és akik ezen értékeket állhatatosan képviselik egy reménytelennek
tartott helyzetben és korszakban.

Balkenende miniszterelnöknek a budapesti Károli Gáspár Egyetem a keresztyén értékrend képviseletéért adományozta a díszdoktori címet. Elmondta, hogy amikor Magyarország az EU tagja lett, ez néki különös elégtételt jelentett.

Ma is bízik abban, hogy a világot sújtó válságok ellenére a magyarok megoldásokat találnak
az ország egyensúlyának a megőrzésére. Angolul mondott köszöntőjében Sümeghy Gyula
nagykövet, aki 2011 januárjától tölti be az itteni szolgálatát.

A magyar felzárkozásról, az eddigi jó kapcsolatok ápolásáról és bővítésének szükségességéről
beszélt. A magyar nép háláját tolmácsolta azért, hogy nehéz időkben volt hely a menekültek számára ebben a kicsiny és sűrűn lakott országban. A magyar szabadság kiharcolása nem volt könnyű, de
egy nép akarata egyszer megálljt parancsolt a túlerőnek. Ma az európai népek közösségében
vívott ki tiszteletet az ország az elmúlt fél év kormányzási ciklusában.

Tőkés László püspök, az E.P. alelnöke református teológusként zsoltáridézettel köszöntötte
az emlékezőket, miközben a történelmi magyar zászlót vette kézbe, és a pulpitusra helyezve láttatta még jobban a közönséggel a magyar nemzeti színeket egykoron áthúzó fekete gyászszalagot. A találó idézet így hangzik a 60-ik zsoltár 6-7 verseiben: „ Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts minket jobboddal és hallgass meg minket!”

A zászlóbontás mindenkor jel volt az ellenállásra olyan helyzetekben, amikor az élet védelme érdekében már csak ehhez az eszközhöz folyamodhatott Istennek a népe.

Akkor, 1956-ban, ismét vérükkel szereztek jogot a szabad hazához a magyarok, úgy amint azt a norvég Henrik Ibsen verse fejezte ki az 1848-49-es magyar szabadságharc letörése után. Ibsen látnoki látása beteljesült, a győzelmes ifjú hadsor mára elérte, hogy magyarnak lenni (végre) jó!

Henrik Ibsen: Magyarországhoz / Til Ungarn

Magyarország felől fakón nem dörög a harc zaja már!
A csatatérről sóhajok és haldoklók jajszava száll,
hozza az éji csöndön át a hírt, a búskomort, a gyért,
hogy nincsen többé a magyar, utolsó harca végetért.

A szabadsághős seregen barbárok vad hordája dúl, –
a romokra felhág megint a zsarnok, és gyilkol vadul.
Bíborruhás uralkodók, örvendjetek! hisz diadalt
szerzett az erőszak megint, – s a szabadság lángja kihalt.

De a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból,
s szabadságért holt hőseid fölkelnek halottaikból,
csatlakoznak azokhoz, kik a Visztula mentén vesztek,
s azokhoz, kik vérpadokon német földön elvéreztek.

S midőn a trónok ellen fölkel a fiak haragja
őszi orkánként, s leomlik a zsarnokság ősalapja, –
büszke harci jelszavakért, magyar, neved dörgi akkor
hőseidnek tisztelegve a győzelmes ifjú hadsor!

(Sulyok Vince fordítása)

Emlékeztessünk arra, hogy a francia Albert Camus „A magyarok vére „ című kiadványában a divatos
baloldali árral szembeszegülve írja a forradalomról: „Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak. A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg.”

Az otthonmaradottakat, az igazságért harcolókat 1956-ban és később is, vagy kivégezték vagy bebörtönözték. Magyarországon de a szomszédos országokban még mindig várat magára az igazságtétel, nem is beszélve a jóvátételről. Nürnbergben volt egy világper, ott és akkor elítélték
a háborús bűnösöket, a kommunizmus pere azonban még mindig várat magára, akadályozzák a bűnök kiderítését. (Emlékezzünk a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslat félretételére is.)

A jelenlévők is mennyi mindent mondhatnának el a múltról, amikor jogfosztottakként kényszerültek hazájuk elhagyására. Néhai Tüski István református lelkész utazásai az osztrák határra,vagy a menekültek elszállásolása: nem kis gondot okozott és találékonyságot kívánt. Erről sokat beszélhetne még a tanúk közül Tánczos Ottó vagy Tóth Miklós , akik szintén hatékonyan szolgáltak
azokban az időkben.

A magyarok szárnyaló szabadságvágya meghatotta a világ népeit, mára pedig a gyümölcs beérni látszik, de még sok a tennivaló. Gondoljunk csak a közelmúltra, amikor a magyar forradalom és szabadságharc ötven éves évfordulóján az akkori hatalom veszélyes fellépéssel, szemkilövéssel és kardlapozással verte szép az emlékezők seregét Budapesten. Nemzetünk a legutóbbi szavazással válaszolt az akkori brutalitásra és az országos hazudozásra, így akarván lemosni a
gyalázatot.

Magyarország, a magyar név ismét szép lett a közelmúltban, amikor Orbán Viktor kormánya
heroikus feladatok megoldását vállalta tisztességgel.

Ajándékként tekintsünk a magyar állampolgárság alanyi jogon történő megszerezhetéséhez, amelynek az értékét felerősíti az, hogy erről egy emberöltővel ezelőtt csak álmodni mertünk…..Ez vezetett és vezet folyamatosan a nemzet határokon fölötti újraegyesítéséhez.

Beszéde záró részében Tőkés László köszönetet mondott Hollandia vezető politikusainak, lakósainak és egyházainak a hajdani menekültek istápolásáért. Kérte a jelenlévőket, hogy
ragaszkodjanak az Ige üzenetéhez, ahhoz a viharvert zászlóhoz, amelyhez annyi éltető emlék
fűződik.

Az emlékünnepély szervezői külön köszönetet mondtak Tóth Miklósnak, aki a Mennyből az angyal,
vagyis a Márai Sándor versének átélő elmondásával adózott 1956 emlékének.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Mennyből az angyal – menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

Eredetileg megjelent a Zwollei Harangszó 2020/10 számában, mely teljes terjedelmében letölthető itt.