Anyák napján

2024

Bibliaolvasás: Ézsaiás 49,1-13.
Alapige: Ézsaiás 49,13-16.

1. Isten Igéje a fogságban élő néphez szól

Kedves Testvéreim!

Ézsaiás próféta üzenete világos Izrael népe számára, mely a fogságban el van keseredve kilátástalan jövője miatt. Ebben a helyzetben Isten vigasztalni akarja népét. Készüljön a nép, mert nemsokára véget ér a fogság, haza fognak jönni. Ézsaiás dicsőíti Istent: megszánta az Úr népét és könyörül rajta. Ez az oka az ujjongásnak. Egy olyan öröm ez mint, amikor megfeledkezünk a nehézségekről és tehercipelésről. A lét feletti örömről van itt szó. Olyan öröm, amit talán gyermekkorunkban éreztünk, éltünk át. Erre válaszként érkezik a nép csüggedt panasza: elhagytál minket. Miért hinnénk neked, hiszen elhagytál?

Izráel Istenre panaszkodik: elhagyta Jeruzsálemet. A panaszra érkezik a próféta felelete: szereti Isten Jeruzsálemet. Szeretete nagyobb, mint a legnagyobb földi szeretet: az édesanya szeretete gyermeke iránt. „Tenyerébe véste” Isten Jeruzsálemet: szüntelenül előtte van, emlékezik rá.

A szülő és gyermeke képét, használja a próféta, hogy érzékeltesse népe és Isten közötti kapcsolatát. Egy szempillantásig úgy érezhetjük, hogy Isten elhagyott, de akkor jövünk rá, hogy mennyire szükségünk van az Úrra.Isten elengedi a kezüket, mert népe szeretné, ha Isten elengedné a kezüket, mint az a gyermek, aki ki akarja húzni kezét a szülő kezéből, mit sem számolva a rá leselkedő veszéllyel. Az anya képe nagyon is világos Izrael számára, aki árva gyermekként 70 évig várta a szabadulást a fogságból, és vágyott a biztonságot nyújtó a menedék után.

2. Anyák napján

Ma van anyák napja. Nem tudom, ki milyen érzéssel érkezett a mai ünnepre, de elmondhatjuk, hogy kétségtelenül vegyes érzések tölthetnek el ilyenkor.

Valaki egyszer azt mondta: “Isten anyákat teremtett, mert ő maga nem lehet ott mindenhol személyesen.” Sajnos az anyák nem lehetnek mindenhol személyesen jelen, sőt, vannak élethelyzetek, amikor anya nélkül kell felnőni, és néha az anyának egyedül kell felnevelnie a gyerekét. A tomboló háborúk mindenhol szétszakítják a családokat…

Ézsaiás az anya képét használva mutatja be Isten gondoskodó szeretetét. Egyik vigasztaló szava így szól: “Táplálni fognak titeket, ölben hordoznak, és térdükön dajkálgatnak benneteket.

Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket, és Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!” (Ézsaiás 66:12b-13). Jeruzsálemben biztonságban lesznek, mint a gyerekek, akik anyjuk ölében ülnek. Isten Igéjében megmutatja, milyen fontos a jó anya. Az a szándéka, hogy biztonság legyen a családokban. Isten így hív és tesz késszé Lelkével anyaként, nagymamaként az ő szolgálatára. Akkor is, ha nincs gyereked. Akkor is, őszintén higgyük, részben a következő nemzedékre való tekintettel, hogy így akar Isten mindenkit használni a családban és a gyülekezet családjában. Ne becsüljük le gondoskodó szeretetét, mellyel az árvákat, elveszetteket keresi!

Anyák napján kinek ne jutna eszébe József Attila Mama című verse? Talán még aktuálisabb, amikor arra gondolunk, hogy Erdélyben, Magyarországon már egy hete köszöntötték az édesanyákat. S ebbe az ünnepkörbe hadd kapcsoljon be minket is emlékeztetőként József Attila verse:

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

(József Attila: Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

József Attila verse az egyetemes anyai szeretet húrjait megpendítve, fejezi ki az anyához fűződő kötelék mély érzéseit. A költő egyik legmegragadóbb alkotása a költemény, amely az anyai szeretet utáni vágyódás és az elhunyt édesanya emléke iránti hűséget tükrözi. A vers megfogalmazza a szülő-gyermek kapcsolat mély és örök értékét, mely a költő személyes élményei által egyetemessé válik mindenki számára, aki emlékezik az anyai szeretetre.

Testvéreim,rohanó világunkban manapság egyre gyakoribb, hogy egyedül viseljük a „nagy terheket” és gondokat. Néha túl sok munkát vállalunk, hogy pénzt keressünk. Hollandiában 1928 óta hivatalos ünnep az Anyák napja. Jó alkalom a mai, hogy elgondolkodjunk kapcsolatainkon, melyek Istennel és szeretteinkkel összekötnek. Ma is vannak idők, alkalmak és pillanatok, amikor elfelejtünk köszönetet mondani, hálát adni az édesanyánkért és egymásért. Jó, ha érezzük, mennyire szükségünk van a mennyei szeretetre, mennyire kiszolgáltatott, önző és számító a szeretetünk. Egy rövid példa hadd szemléltesse ezt:

Anyák napján egy lány észrevette, ahogy édesanyja már egy ideje mosogatott. Azonnal kiment hozzá a konyhába és ezt mondta:

• „De anya, te még ezen a napon is mosogatsz?”

Az anya át akarta adni a kötényét lányának, amikor ő csak annyit mondott:

• A mosatlan holnap is itt lesz, megvár, ráérsz majd mosogatni.

Az anyák napjának az a jelentősége, hogy lehet egy olyan napunk, amikor elgondolkodunk a törődés és a szeretet fontosságán. Lehet, hogy természetesnek tűnik, de így kezdődhetett az Apák napja például. Ezt egy lány kezdeményezte, akit özvegy édesapja nevelt fel, és szerette volna megköszönni és hangsúlyozni gondoskodó természetét. A gondoskodás és a szeretetadás fontos a nők és a férfiak számára egyaránt. Amikor Krisztusra nézünk, láthatjuk és érezhetjük, hogy Isten szeretetéről biztosít bennünket.

3. Isten tenyerén

Ami igazán számít az az, hogy Istennek a tenyerén vagyunk. A tenyerembe véstelek téged – olvassuk a tizenhatodik versben. „A markaimba metszettelek téged, kezemben a sorsod életed” – hangzik ifjúsági énekünk. Istennek tenyerén vagyunk. Nem tetoválva, hanem belevésve.  Fájdalmas tett kalapáccsal, vésővel valakinek a testébe vágni, metszeni. Hihetetlen. Tamás sem hitte, amíg nem látta Jézus kezén a sebhelyeket. Sokszor így kételkedünk mi is: nem lehetek biztos benne. A tanítványok bátorították Tamást: Valóban feltámadt! Ő mégis látni akarta a bizonyítékot: „Nem tudom elhinni, amíg nem látom,” Nézzétek a kezemet – hangzik a Feltámadt szava ma is. Ezek tettek! A kereszten egy pillanatig elhagyta egyszülött Fiát, hogy nekünk kegyelmezzen. Ha ezt látod és érted, akkor most már elhiheted.

Az a reménységünk, hogy Isten helyreállítja kapcsolatainkat. Izrael bízott abban, hogy Jeruzsálem falai elpusztíthatatlanok, de Isten most újat épít a romokon, mert szüntelenül előtte van népének biztonsága. Isten nem mondott le róluk. Ebben látható, valós világban mutatta meg dicsőségét. Annyira fontosak vagyunk neki, hogy Fiát küldte el értünk, hogy minket magához öleljen, hazavigyen. A kínai igehirdető-pedagógus, Watchman Nee találóan fogalmazza meg Isten gondoskodó, féltő szeretetének célját:

„A mélységek arra szolgálnak, hogy Isten megfosszon az önbizalom fegyvereitől. Meg akar szabadítani az érzésekre támaszkodó élettől, és átvezet a hit általi élet területére.” Ámen.

***

Életem ott van Isten tenyerén,
Azért nem félek én, bármi fáj nekem:
Mosolyog a szemem,
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj, veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Mitől és kitől is félhetnék én
Az Isten tenyerén?
(Fritz Schmidt König után németből fordította
Túrmezei Erzsébet)

Kiss Szabolcs prédikációja, mely elhangzott a zwollei lutheránus templomban, 2024. május 12-én.