Anton Bruckner: Locus iste
Locus iste a Deo factus est, inaestimabile sacramentum, irreprehensibilis est.
Fordítás: Ezt a helyet Isten teremtette, Isten felbecsülhetetlen szentéllyé tette, feddhetetlenné
Jákób létrájának bibliai története alapján, 1Mózes 28:16: “Bizony, az Úr van ezen a helyen, és nem tudtam!”
és az égő csipkebokor története, 2Mózes 3:5: “Vesd le sarudat, mert szent földön állsz.”
A 89. zsoltárból:
6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!
…
12 Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
…
14 Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
15 Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
Hol lakik Isten, hol van az Ő szentélye? A mennyben? Közöttünk? Bennünk?
Mikeás 6:
6 Azt kérdezitek: Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?
7 Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?
8 Mikeás azt mondja: Ember! Az Úr megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, igazságosan, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.
Ézsaiás 59:
9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.
10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak.
11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok. Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk.
12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek. Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk.
13 Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az Urat, hűtlenül eltértünk Istenünktől. Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.
14 Háttérbe szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem érvényesülhet a becsület.
15 Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik. Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.
16 Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta.
A 89. zsoltár 15. versében azt tanuljuk Isten jelleméről és uralkodásának módjáról, hogy Isten uralma irgalmasságon és igazságon, valamint szereteten és hűségen alapszik.
Az Ő uralkodását meghatározó tulajdonságokat szeretné látni népe életében is (Mik 6:8; vö. Ézs 59:14), tehát szent kiváltságunk, hogy így éljünk.
Aki ebben a végső soron megelőzött minket, az Jézus volt, a mi testvérünk, Isten Fia közöttünk: szerető és igaz, telve bölcsességgel és irgalommal.
Isten a mennyben lakik, és mi itt vagyunk a földön. Hogyan áll ez össze? Isten trónol a mennyekben. Szent, és népe dicséretein trónol (Zsoltárok 22:4). De bizonyosan trónol a törvényességen és az igazságosságon is – mindazon, ami élet, ami az életet igazán felvirágoztatja.
Az ember kereshet menedéket és útmutatást Istentől, mert Ő erkölcsi és szellemi jelzőfényeket ad nekünk. Isten szárnyai alatt, mindenben, ami nap mint nap foglalkoztat minket, ami értelmet ad az életünknek. Ott van, látja. Az irgalom és az igazság, a szeretet és a hűség nem öncélú. Azért vannak, hogy szolgálják az életet, és felmagasztalják az élet Urát.
Ez vonatkozik arra is, aki nagy szükségben menekül hazájából (éppen negyven éve menekült el családunk a diktatúra elől). Vonatkozik azokra, akik az utcára vonulnak, hogy tiltakozzanak a természet pusztítása és az irgalmatlan politika ellen. Ez igaz arra az emberre, aki nehéz orvosi döntéseket mérlegel az élet javára. Vonatkozik valakire, aki újrakezdi a létét, válás után, halál után, költözés után. Ez vonatkozik azokra az emberekre is, akik az egyházért dolgoznak, hogy gyülekezetet és lelki otthont teremtsenek mások számára. Ez igaz azokra a fiatalokra is, akik a választási lehetőségek ezrei között bátran próbálnak a saját útjukat járni, és érvényesíteni valódi énjüket. És ez vonatkozik mindazokra, akik a jót választják a kis és nagy fordulópontokon, akik irgalmasok és őszinték tudnak lenni, magas értéknek tartják a szeretetet és a hűséget – akik az életet választják Istennek, mindenek Atyjának dicsőségére.
Isten útmutatást és választást ad nekünk, hogy az életet válasszuk, elforduljunk a gonosztól és az igazságtalanságtól, és kiálljunk a jó és az igazság mellett. Lehet, hogy nehéz és lehetetlen helyzetekben találjuk magunkat, és összezavarodunk bennük, de amikor Istennel járunk, Ő velünk van, mindenhol. Nemcsak az egyházban, hanem mindenütt, ahol szent földön állunk, mert Isten ott van. Látja kudarcunkat és tehetetlenségünket, de ártatlannak tart minket Jézusért. Így a Teremtő képmásának hordozói vagyunk.
Mert Isten
felbecsülhetetlen értékű
feddhetetlen szentélynek teremtett minket
Ebben egyek vagyunk minden idők hívőivel – mindazokkal, akik a múltban és a jövőben a keresztség által testvéreinkké lettek.
Dicsőség legyen Istennek mindörökké!
Ámen.
Hermán M. Rebekka prédikációja, mely elhangzott Zwolléban, 2023. szeptember 10-én.
Zwollei Magyar Evangéliumi Református Egyházközség Hollandia 