Ady-fordítását a holland és magyar nép barátságának ajánlotta

Pollák Rudolf diplomata-műfordító életútja¹

Idén lesz kerek 90 éve, hogy 1935-ban publikálta Pollák Rudolf három tucatnyi verset tartalmazó holland Ady-kötetét az H. J. W. Becht kiadónál. Pollák ezen alkotásán túl is jelentősnek nevezhető életútja – mintegy két évtizeden, 1925-1948 között volt résztvevője, alakítója a holland-magyar kapcsolatoknak. Ebben a cikkben főleg az életút fontosabb elemeit foglaljuk össze, a mű részletes értékelését későbbiekre hagyjuk.

Életútját itt előpublikáció jelleggel, ismeretterjesztési céllal közöljük. Mivel Pollák életútját más dolgozatban tudomásunk szerint még nem tárták fel, a közeljövőben tervezzük, hogy az itt bemutatott eredményeket részletesebben, forráshivatkozásokkal együtt tudományos céllal is leközöljük.

Besztercei magyar zsidó családból került Hollandiába

Édesapja Pollák Mihály volt, aki 1875-ben abban a Beszterce megyei Entrádám faluban született. Ez egy szinte kizárólag zsidók által lakott falu volt akkoriban. Az ottani izraelita hitű magyarok az 1848-es szabadságharcot követő évtizedekben elmagyarosodtak². Ilyen háttérből származott tehát Pollák Mihályt, akit 1901-ben kineveztek anyakönyvvezetővé a Naszód város közelében fekvő Jád településre. Itt születik meg előbb Markus, Rudolf bátyja 1901-ben, majd később Rudolf is, 1903. március 12-én. Édesanyjáról, Erczmann Rózáról nevén kívül gyakorlatilag semmit sem tudunk. Rudolf első huszonkét évéről ugyanígy nem sikerült eddig adatokat találni – így nem tudjuk, családjával Jádon maradtak-e vagy máshová költöztek és azt sem, hogy hol járt iskolába. Egy későbbi, 1945-ös minisztertanácsi előterjesztés kapcsán azonban azt bizonyosan állíthatjuk, hogy felsőfokú tanulmányokat nem folytatott.

1925: 22 évesen már hollandul és magyarul is ír újságcikkeket

Feltételezéseink ugyan lehetnek, de konkrét adatot nem találtunk arról, hogy miként került Hollandiába viszont egészen biztos, hogy erre 1925-ben került sor. Megérkezésekor „hivatalból” (hollandul „ambtshalve”) előbb a fővárosban, Amszterdamban jegyzik be a népességnyilvántartóba, első lakcíme pedig Hágában van.

Első újságcikkei, amelyeket az Arcanum és Delpher sajtóarchívumokban találtunk, 1925-ből származnak és részben magyar, részben pedig holland nyelven íródtak. Holland oldalon egyrészt a zsidóság egyik központi lapjában, a Centraal Blad voor de Israelitenben publikált hitéleti-teológiai cikkeket, másrészt a keresztény-konzervatív oldalhoz köthető holland újságokba írt kora magyar kultúrájának fontos témáiról – például Molnár Ferenc vagy Dohnányi Ernő művészetéről. Magyar oldalon pedig főleg hollandiai zsidó szerzőkről szóló írásokat találtunk – ebbe a sorba illeszkedik egy fotó is, amit a hágai Spinoza szoborról küldött be 1927-ben a nagy filozófus halálának 250. éves évfordulója alkalmából.

Újságírás mellett bíróság által felesketett fordító is volt – erre vonatkozó legkorábbi bizonyítékunk egy 1930-as hágai lakcímjegyzék, mely szerint hollandról mind magyarra, mind pedig románra szerzett működési engedélyt. Élete nem lehetett egyszerű, sokszor kényszerült új címre költözni – 1925 és 1930 között nem kevesebb mint 7 cím szerepel a hágai városi lakcímnyilvántartásban.

1930-ben egyenesbe jön karrierje

A gyakori lakcímváltoztatások ideje ekkor véget ér, és egészen 1937-ig összesen két helyen lakik. Egyik lakása egy impozáns, többemeletes csatorna melletti házban volt (Groot Hertoginnelaan), a másik pedig egy igen tetszetős polgári ház volt (Jacob van Hopstraat).

Ekkortájt olvassuk első ízben tőle, hogy milyen kiemelkedően fontosnak tartja Ady költészetét. A Het Vaderland 1931. május 18-i cikkének hasábjain a következőt olvashatjuk egy előadásösszefoglalóban, melyet a magyar irodalom korabeli helyzetéről tartott a hágai magyar közösség előtt: „Ady – mondta az előadó – volt a legnagyobb hatással a magyar költészetre Petőfi óta, aki a régmúlt legnagyobb lírikusa volt.” Ebből a rövid beszámolóból kiolvasható, hogy kiemelkedő jelentőséget tulajdonított Ady Endrének, amint az jelen cikkünk folytatásából is egyértelműen kiderül.

Sajtóattasé Hágában

Élete 1932-ben ér végleg révbe emberi mérce szerint, hiszen ekkor sajtóattasé lesz a hágai magyar követségen. Ezen időszak alatt nyilván nemcsak a magyar közösségben fordul meg sokfelé, hanem a hollandok között is befolyásos barátokra tesz szert. Vélhetően közéjük tartozik André Becht, a H. J. W. Becht kiadó tulajdonosa is, aki később tiszteletbeli magyar alkonzul lesz Amszterdamban. Azt is tudjuk, hogy a Nieuwe Rotterdamsche Courant kulturális rovatának is munkatársa volt. Annak tisztázására, hogy pontosan mettől meddig írt a lapnak, milyen gyakran, illetve milyen témákról, azt további kutatásoknak kell még tisztáznia. Sajnos az újságnak a Delpherben közölt évfolyamaiból az utolsó 1929-as.

1935: Megjelenik harminchárom Ady-vers hollandul

A kötetet az előbb említett H. J. W. Becht kiadó jelentette meg. Igényes, modern borítója van és a belső tipográfiai kialakítás is méltó a költőhöz. A holland olvasók számára Pollák egy négyoldalas bevezetőt írt, melyben Ady jelentőségét mutatja be, a kötet végére pedig másfél oldalon pár szövegmagyarázó megjegyzést helyezett el. Külön dísze a kötetnek Erdélyi Ferenc hollandiai magyar grafikus Ady portréja, melyet a kötet második lapján helyezett el a kiadó. 

Recenziókban és sajtóvisszhangban nem volt hiány, sem Hollandiában, sem pedig Magyarországon. Hollandiában többek közt a következő lapokban jelent meg híradás vagy rövid értékelés: De Telegraaf, De Haagsche Courant, De Avondpost, Het Vaderland. Utóbbiban nem kisebb szaktekintély ejt pár szót a kötetről, mint Menno ter Braak. A holland kritikus úgy nyilatkozik, hogy a fordítások alapján nem tudja megítélni Ady értékét; amit lát, annak alapján nem érti miért szerepelnek olyan nagy szavak az előszóban Adyról és elmondja, hogy majd csak akkor fog véleményt nyilvánítani Ady művészetéről, ha más forrásból is olvashat róla.

Magyarországon a napilapokban közölt számos rövidhír mellett az ikonikus Nyugatban is megjelent egy recenzió, amelyik mind mélységében, mind pedig hosszában messze felülmúlja a többi értékelés alaposságát. Kelen István újságíró, akinek egyébként az az írás az egyetlen cikke a folyóiratban, így összegzi Pollák érdemeit és eredményességét: „A Bloed en Goud verseiben Ady polgárrá vedlik, ami a holland nyelvezetét illeti. Mert ugyan ki fordíthatta volna méltóképpen Ady verseit hollandusra? Csak egy holland Ady. Létezik-e ilyen? Nem tudok róla.^”3

1940-1943: Rövid öröm, majd megpróbáltatások a megszállt Hollandiában

A második háború kitörte után és röviddel a hollandiai német megszállás előtt úgy látszott, hogy Pollák magánélete is révbe ért: 1940 januárjában feleségül vette Johanna Cornelia Stridiront. Felesége rokonsága igencsak befolyásos volt – bátyja, Joseph Gilbert a Philips vezető közgazdászaként a holland hadsereg anyabeszerzési tanácsadója volt, majd a megszállás alatt számos állami vállalatban töltött be vezető tisztséget. Tanított a Delfti Egyetemen is, az általa szerkesztett üzemgazdaságtani enciklopédia egészen a hatvanas évekig elismert alapműnek számított szakmai körökben.

A gyermekáldásra nem kellett sokat várni – 1941. januárjában megszületett lányuk, Annemarie. Ekkor már a német megszállás zsidókat korlátozó intézkedései egyre inkább éreztették hatásukat Hollandiában, bár a Nyugat-Európában, azon belül is Hollandiában élő magyar zsidók helyzete viszonylag jó volt a többi németek által megszállt országban élő társaikhoz képest.⁴ Hollandiában számos intézkedést (például a csillagviselés, vagy a zsidó tulajdonú üzletek bezárása, kisajátítása) nem vagy nem mindig volt érvényes a németekkel szövetséges országok állampolgárságával rendelkező zsidókra. 

Ennek ellenére, a talaj kezdett „forróvá válni” mindazon a magyar zsidók számára is. A Magyar Királyság vezető szervei úgy döntöttek, hogy pénzügyi vagy egyéb nemzeti érdekből egy részüket hazajuttatják a német megszállás alatti területről. 1942. szeptemberében a Pollák-család is végveszélybe került: a westerborki gyűjtőtáborba szállították őket, de onnan sikerült kiszabadulniuk néhány nap elteltével és a Pinksterbloemplein 9 szám alatti lakásukba távozhattak. 1943. márciusáig éltek még itt.

1943: Hazatérés Magyarországra

Mivel a németeknek az országot „zsidómentes területté” alakító népirtó politikája tragikus céljának eléréséhez közeledett, a megszállók – többször is arrébb tolt határidő megjelölésével – felszólították szövetségeseiket, hogy zsidó származású állampolgáraikat repatriálják. A magyar állam élt a lehetőséggel (szemben például a románokkal): 1942. március 18 és október 23 között öt szerelvényen hazaszállítottak 89 magyar zsidó állampolgárt. A transzportok névlistáját Alice Pennewaardnak sikerült megtalálni egy holland archívumban.

A hazatérést követően nem volt könnyű élete a Hollandiából érkezett zsidóknak, bár az vitathatatlan, hogy a szinte biztos halál elől mentette ki őket a magyar állam. Számos korlátozó intézkedés nehezítette életüket és a munkaszolgálat veszélye is fejük fölött lógott. 

Vegyes házasságok esetén – és ilyen volt Pollák Rudolfé is – a nem zsidó házastárs és a közös gyermek biztonságban élhetett, legalábbis Magyarország német megszállásának bekövetkeztéig. Pollák felesége gyermekével Budapest valamelyik külvárosában bérelt egy házat, ahol gyermekükkel és a Hollandiából érkező más sorstársaiknak is segítettek lehetőség szerint. Pollák Rudolfot egyébként saját elmondása szerint– amint azt Pennewaard könyvéből megtudjuk –a háború idején ugyan megkísérelték munkaszolgálatra elvinni, viszont ő megszökött.

1945: Magasra tört pályafutása a Külügyminisztériumban

Pollák Rudolf közvetlen családja veszteség nélkül túlélte a vészkorszakot és az újjászerveződött Külügyminisztériumban gyorsan ívelt felfelé karrierje. Az első ismert, április eleji munkatársi listán már szerepel, viszont nem Pollák Rudolf hanem Polonyi Rezső néven. Hogy nevét mikor változtatta meg, azt nem tudni, viszont a személyazonosságot mind későbbi hivatalos dokumentumok, mind pedig egy 1948-as holland újságcikk egyértelműen bizonyítja. (lásd a cikket és magyar fordítását rövid cikkünk végén)

1945. július 10-én osztálytanácsos sajtóelőadó lesz, majd pár hónappal később, decemberben kinevezik az Utazási és Útlevélosztály élére. 

1946: Visszatérés Hollandiába 

Nem maradt sokáig a budapesti központban, hanem hamarosan visszatért eredeti állomáshelyére. A Szabad Nép 1947. májusában 17-én arról tudósít, hogy Polonyi Rezsőt „a magyar kormány megbízottjaként a diplomáciai viszony végleges felvételéig” Hágába delegálják.

Immár másodszor látszott úgy, hogy álmai valóra válhatnak és biztos egzisztenciát kezdhet kiépíteni Hollandiában. Nem sokkal visszatértét követően fia születik, Michaël Polonyi. Szokásosnak mondható követi feladatokat kezd ellátni: újságcikkek tanúsága szerint részt vesz megemlékezéseken, illetve a magyar közösség eseményein.

A magyar-holland kapcsolatok bő egy évvel később ismét hivatalos, követségi szinten folytatódnak. Magyarország 1947. június 15-én a 1947. évi XVIII. törvénycikk által ratifikálja a párizsi békét, majd miután az összes érdekelt fél belső jogrendjébe illesztette a megállapodást, az 1947. szeptember 15-én életbe lépett. Pollákot ügyvivői minőségben megerősítik, mint a követség vezetőjét.

1948: Menekülés Hollandiából a kommunisták elől

A magyar kormány 1948. június 19-én kelt határozatával Bölöni Györgyöt „rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri” titulussal kinevezi a követség vezetőjévé. Bölöni a Histórai Történelmi Tár⁵ szerint állítólag már járt 1918-1919-ben Hágában, mint követ a Károlyi-kormány valamint a Tanácsköztársaság megbízásából.⁶

Pollák úgy ítélte meg, hogy a Budapesten kibontakozó kommunista hatalomátvétel folyamatába illeszkedik Bölöni követi kinevezése, és úgy döntött, hogy nem kíván együttműködni a kommunizmus felé haladó Magyarország vezetőivel. Részletes indoklást erről nyilvános forrásban nem találtunk, csupán két biztos adattal rendelkezünk. Egyrészt szeptember 13-án három holland napilapban megjelent egy cikk, melyben azt írja a tudósító, hogy „nem volt hajlandó együttműködni a kommunista rendszerrel, ezért elhagyta kommunista uralom alá került országa szolgálatát”. Másrészt megjelent még egy 1948. október 17-i cikk a Magyar Nemzetben is, ahol azt írják, hogy lemondott állásáról, illetve a hatályos törvények értelmében felszólították, hogy vagyonelkobzás és állampolgárságtól való megfosztás terhe mellett térjen vissza Magyarországra.

1948-1960(?): Új élet Argentínában

Akárcsak élete nagyjából 20 első évével kapcsolatban, itt is több a kérdésünk, mint a válasz. Annyi bizonyos, hogy 1948. szeptember 13-án már várták érkezését az Atlanti Óceán túlpartján – konkrétan Argentínában. A Délamerikai Magyarság szeptember 13-i száma leírja, hogy Polónyi Rezső számára egy levelet hagyott hátra valaki a Vöröskeresztnél. Tehát szinte napra pontosan tudjuk, hogy mikor érkezett Dél-Amerikába, bár az indulás napja nem ismeretes. Ez a dátum napra pontosan megegyezik a távozásáról szóló hollandiai cikk közlésének dátumával, amiből arra következtethetünk, hogy utazása és az arról szóló újsághírek egy sikerrel titokban tartott terv részét képezték. 

Arra vonatkozóan az argentínai magyar sajtó egy részének átnézése alapján egyelőre nem találtunk adatokat, hogy Argentínában kifejtett volna bármilyen közéleti-publikációs tevékenységet. 

Halálát illetően két biztos támpontunk van, plusz és egy nagyon bizonytalannak mondható adat. Anyósa 1951 júniusi halálakor, illetve sógora 1959 novemberi gyászjelentésében is felsorolják mint gyászolót. Vagyis ekkor még élt, és azt is megtudhatjuk belőle, hogy Mar del Plata városban élt mindkét időpontban. Egy harmadik haláleset kapcsán 1967 decemberén már nem szerepel neve gyászolóként. Tehát nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy 1959-1967 között halhatott meg.⁷

Hogyan tovább?

A fenti viszonylag bőven bemutatott életrajzi vázlatból – melynek összeállításához nagyjából fél év kutatásra volt szükség – továbblépni legegyszerűbben úgy lehetne, ha valamelyik még élő leszármazottjától sikerülne további adatokat szerezni. Ami biztosan tudható az az, hogy az egyik fia még 2018-ban élt (és előtte pár évvel kiadott egy NEM életrajzi vonatkozású könyvet). További, valószínűleg nagyobb sikerrel kecsegtető és elvégzendő feladat lenne egyrészt Pollák hollandiai cikkeiből egy korpusz összeállítása, annak elemzése, valamint az Ady-kötetet publikáló kiadó archívumának átkutatása, hogy részletesen feltárhatóvá váljanak a kiadás körülményei. Pollák nyilvános életét illetően pedig vélhetően még a magyar külügyi levéltár iratainak és a holland államvédelmi szervezetek által vezetett dossziéjának⁸ átkutatása is hozhatna érdekes és értékes részleteket, mind személyét, mind hivatali működését illetően.

Jegyzetek

¹Jelen cikk a szerzőnek a Mikes Kelemen Kör 2024. október 27-i Tanulmányi Napon megtartott előadásának a leírt változata.
²A második világháború során lakosságának nagy részét koncentrációs táborokba hurcolták, a maradék pedig az 1950-es években kivándorolt Izraelbe.
³Kelen István: Ady Hollandiában. Nyugat, 1936. október, 311
⁴Lásd Karsai László: 1942 a magyar diplomaták jelentéseiben, 864-865. Hadtörténeti Közlemények, Budapest, Hadtörténeti Közlemények. 2004/3, 859-883; uő. Magyar zsidók sorsa Nyugat-Európában 1942-1943-ban. In: Fischer, F; Majoros, I; Vonyó, J (szerk.) Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében: tanulmányok Ormos Mária 70. születésnapjára. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kiadó (2000) pp. 343-366
⁵História Történelmi Tár, online elérhető itt: https://www.tortenelmitar.hu/ (s.v. Névtár)
⁶Az adat helyességét erősen megkérdőjelezhetővé teszi, hogy a Delpher holland sajtóarchívumban egyetlen cikk sem említi nevét ezekben az években. Magyar oldalon, az Arcanum-ban sem találtunk nevét ilyen értelemben említő híradást. Ráadásul az említett két évról szóló egyik 1959-es cikkében sem tesz Hollandiában tett útról – lásd Bölöni György: Vörös Lobogó 1959/1, 351-356. Állítólagos hágai diplomáciai küldetése vizsgálatához tehát további kutatásokra lenne szükség.
⁷Egy genealógiai portálon 1960-as halálozási évszámot és Mar del Platát találtuk meg mint halálozási helyszínt, viszont csupán akkor tekinthetjük ezen adatokat véglegesnek, ha sikerül halotti anyakönyvi kivonatot szerezni az argentin hatóságoktól személyéről.
⁸A dosszié titkosságát 2028. január 1-án fogják feloldani.

Függelék – A Noord-Brabantse Courant 1948. szeptember 13-i cikke és annak fordítása

Szerző: Téglásy Sándor (sandor.teglasy@gmail.com)

Megjelent a Zwollei Harangszó 2024/13-14 számában.